A szinódus sikeréért imádkozott két püspökség Máriapócson

Luis Marín de San Martín püspök, a püspöki szinódus egyik altitkárának kezdeményezésére, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívására tartották a közös imanapot a szinódus sikeréért, hálát adva a szinódusi folyamat eddig elért eredményeiért.

Az imaalkalom első részét római katolikus rítus szerint Palánki Ferenc megyéspüspök vezette. 15 órától loretói litániát énekeltek, majd a Szűzanya közbenjárásáért fohászkodtak Mária-énekekkel és imádságokkal. A főpásztori elmélkedés és a tanúságtétel után rövid szentségimádást tartottak.

Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedésében a közös imaalkalom kapcsán azt hangsúlyozta: a szinódus közös úton járást jelent, és

azért tudunk együtt a közös úton járni, mert közös az úti célunk. Minden ember útja Isten felé tart, de különbözőek az útjaink.

Nem szabad tehát egymást megítélni, s arra is figyelnünk kell, hogy a célt soha ne tévesszük szem elől. Segítsük a többi embert a maga útján, hogy eljusson Istenhez.

Ebben ragyogó példakép a Szűzanya, akihez fohászkodtunk a litániában, különböző neveken szólítva őt. Mindegyik név egy-egy misztériumot jelent, amelyek bennünket elgondolkodtatnak, és arra bátorítanak, hogy kérjük a segítségét abban, hogy el ne tévedjünk, tudjunk közös úton járni és eljussunk oda, ahová ő már eljutott, a mennybe.

Mennybemenetel a mi életünk célja is, ezért nem mindegy, hogyan élünk, hogyan döntünk, hogyan fordulunk egymáshoz, hogyan segítjük egymást.

A Szűzanya, Egyházunk Anyja segít ebben, aki mindannyiunk égi édesanyja, és akire Jézus a kereszten rábízta az Ő tanítványát, Szent János apostolt és benne mindannyiunkat. Ő Krisztus rendeléséből segítőnk, hogy félelem nélkül, bátran elinduljunk életutunkon, a szeretet útján. Mária, amikor meghallotta az angyaltól, hogy idős rokona, Erzsébet gyermeket vár, azonnal útra kelt, minden félelem nélkül igent mondott Isten akaratára, és be tudta fogadni Isten Fiát a szívébe, a méhébe, az ő életébe. Bennünket is erre hív meg, hogy rajtunk keresztül is megjelenjen a Földön az isteni szeretet.

Járjunk együtt a szeretet útján, egymást segítve, összekapaszkodva, egymást előretolva, szolgálva alázatos szeretettel, ahogyan Égi Édesanyánktól, Máriától, a Pócsi Szűzanyától tanultuk

– fogalmazott Palánki Ferenc megyéspüspök.

Ezután Kocsis Márk, a debreceni Szent József Gimnázium tanára tanúságtétele hangzott el, aki a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség tagjainak szinódusról megfogalmazott véleményét is képviselte. Márk elmondta, fiatal felnőttként, egyetemistaként már véleményt formálnak az Egyházzal kapcsolatban is, amelyekre – mint ahogyan a szinódus is rámutatott – a Szentatya, a püspökük, lelkipásztorok mindannyian kíváncsiak. A kérdések arra is rávilágítanak, hogy a fiatal felnőttek hogyan képzelik el magukat az Egyházban, a világban. A tanúságtevő pedagógus és fiatal felnőtt társai a szinódusra mint lehetőségre is tekintenek, amely azt jelenti számukra, hogy konzultálhatnak az Egyház vezetőivel, a lelkipásztorokkal. Márk részt vett a pápalátogatás ifjúsági találkozóján is Budapesten, ahol örömmel hallotta, hogy a Szentatya arról is beszélt, hogy mit tesz az Egyház annak érdekében, hogy a fiatalok is tagjainak érezhessék magukat.

Az imaalkalom két részét agapé kötötte össze a kegytemplom udvarán, ahol a két felekezet hívei között jó hangulatú beszélgetés alakult ki.

Ezután Szocska A. Ábel püspök, a Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora Parakliszt végzett; a szertartást követően elmélkedést tartott. Bevezető gondolataiban utalt a Mária és Erzsébet találkozásáról szóló (Lk 1,39–45) evangéliumi szakaszra, azt hangsúlyozva, hogy

időnként nekünk is szükségünk van arra, hogy találkozzunk a másik emberrel, beszélgessünk vele, felajánljuk neki a segítségünket.

„Mint ahogyan Mária és Erzsébet találkoztak, úgy találkozik most a két felekezet egymással, hogy beszélgessünk, együtt imádkozzunk, hogy egymást megerősítve végezhessük tovább a feladatunkat.”

A főpásztor – utalva a szinódusi útra – a Péter vallomásáról szóló evangéliumi szakaszból azt a mondatot emelte ki, amelyikben Jézus megkérdezi tanítványaitól: „Kinek tartanak engem az emberek?” (Lk 9,18), majd Jézus Péterhez fordult: „Hát ti kinek tartotok engem?” (Lk 9,20). „A szinódusi út nemcsak az egymás iránti szeretet kifejezésének a gesztusa, hanem ennek a kérdésnek a megválaszolása is. Az Úr Jézus Krisztus mindannyiunknak felteszi a kérdést, amelyet megválaszoltunk és eljutattuk a Szentatyához, hogy az Egyháznak még több kincse legyen ezekkel a válaszokkal, és kapjon egyfajta önreflexiót, képet magáról” – fogalmazott a nyíregyházi megyéspüspök, majd elmondta, hogy az egyházmegyei szinódus záróeseményén egyik munkatársa azt kérdezte tőle, vajon mi lesz a szinódus eredménye? Mi volt az értelme? A püspök válaszként kifejtette, a közös imaalkalom is egy válasz.

„Ha a szentatya a szinódus záró dokumentumában semmilyen javaslatot nem fogalmazna meg – de biztosan születik ezzel kapcsolatban dokumentum –, akkor is elmondhatjuk, hogy megérte, szükség volt rá, nem volt hiábavaló, mert elgondolkodtunk a szinódus kérdésein, a felvetéseken” – fogalmazott Szocska A. Ábel, majd kérte a Szűzanya közbenjárását, hogy további eredményeket, áldást, növekedést hozzon a szinódusi út az egész katolikus Egyház számára.

Az imaalkalom záró mozzanatában a görökatolikus részről Szécsényiné Kristóf Júlia, az egyházmegye szociális irodájának munkatársa tett tanúságot arról, hogyan élte meg a szinódusi utat az egyházközségében.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír