A szolga Krisztus eleven ikonja – Állandó diakónust szenteltek a miskolci székesegyház szolgálatára

Orosz Atanáz a főangyalok ünnepéhez kapcsolódva egy idézettel kezdte az ünnepi homíliát: „A diakónusnak olyan a feladata, mint az angyaloknak a mennyben.” A Nyikolaj Vasziljevics Gogol liturgiamagyarázatából (Elmélkedések ​az isteni liturgiáról) származó idézethez azt is hozzáfűzte a püspök, hogy „az Egyház liturgiájában számunkra az angyalok a minták”, és emlékeztetett arra, hogy a liturgia a mennyei valóságot tükrözi. Szent Simeon thesszaloniki püspök (†1429) tanítása szerint „a templom az Isten háza, az egész világ képe”, ahol „Krisztus által létrejött az angyalokból és emberekből álló egy Egyház”. A diakónus ebben a mennyei rendben szolgál: hidat képez ég és föld között.

Szűcs Tivadar diakónusi jelmondatát a karácsonyi evangéliumból is ismert, nagy doxológiát bevezető mondatból választotta: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön, jóakarat az emberekben.”

Szent Simeon magyarázatában a Háromszorszent, azaz a Triszágion éneklése jelzi az angyalok és emberek összhangját, „ezért a papok a szentélyben, kívül a hajóban pedig a hívők együtt énekelik azt”. A hat évszázada megírt magyarázat a diakónusi öltözet jelképeire is kitér: „A diakónus két ruhadarabot visel: a sugárzóan szép sztihárion az angyalokhoz való hasonlóságát mutatja, míg az orárion a finom anyaga és a vállakról leereszkedő végei révén a szárnyakat jelképezi.” Germanosz pátriárka már évszázadokkal korábban így írt erről: „A diakónusok az angyali hatalmak képmásai, akik az orárionnal mint finom szárnyakkal szolgálatra rendelt szolgáló szellemek gyanánt mindenütt rendelkezésre állnak.”

Később Orosz Atanáz püspök személyes hangvétellel szólt a gyógyszerész diakónusjelöltről: „Tivadar a gyógyszertárából érkezik és jár buzgón három fiával együtt a székesegyházunkba, ahol szent szolgálatot teljesít immár egy évtizede. A patikában szinte mindenre van gyógyszere. De ahogyan a régi mondás tartja: halál ellen nincs orvosság. Talán éppen ezért a halhatatlanság gyógyszerét nekünk adó Krisztus hívta az oltárszolgálatra, hogy a Szent Eucharisztia mellett szolgáljon. (...)

Hogy milyen szolgálatot vár el tőle Krisztus, az talán a már elmondottakból világos: hogy szent legyen, hagiosz – ahogy az angyalok éneklik –, illetve axiosz, azaz méltó a szent rendre. Szűcs Tivadarért tehát buzgón imádkozunk, hogy angyali szolgálatával az Egyházban a szolga Krisztus eleven ikonja legyen” – zárta ünnepi szónoklatát a püspök.

A teljes homília IDE kattintva olvasható.

Az újonnan szentelt diakónus a miskolc-belvárosi parókia közösségében nem ismeretlen, hiszen sokszor kántori feladatokat látott el, máskor a kórusban énekelt, és volt, amikor alszerpapként láthatták szolgálni. Mostantól diakónusi feladatokat lát majd el a székesegyházban.

Papp András kerületi esperes is örömmel köszöntötte Tivadar diakónust, akinek a személyével nemcsak az egyházmegyében, de a Miskolci Esperesi Kerületben is gyarapodott a szolgálattevők száma.

A templomszeretet, a hit és a szolgálat Tivadar családjában generációkon át ível – édesapja, Mihály atya szakolyi parókus volt; családjában és igen népes rokonságában pedig többen is áldozópapok. Maga is igyekszik továbbörökíteni a szolgálat szeretetét fiainak: mindhárman ministráltak a szentelési liturgián. Közülük tavaly az ifjabb Tivadar, most pedig Levente részesült püspöki elismerésben kiemelkedő, folyamatos és elkötelezett ministránsi szolgálatáért.

A zene is meghatározó szerepet tölt be az újonnan szentelt diakónus életében: oszlopos tagja a miskolci Hassler Énekegyüttesnek. Az együttes a székesegyház kórusával, valamint a Keresztelő Szent János kórussal közösen látta el a kántori szolgálatot a szentelési liturgián, amelyen Szűcs Tivadar új hivatást kapott a már meglévő, embereket szolgáló gyógyszerészi hivatása mellé. 

A teljes képgaléria ITT megtekinthető.

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír