A teremtés javai mindenkinek szólnak – Monostori László előadása a hetedik parancsolatról

Monostori László esperes, a Szent Margit-templom plébánosa, az esztergomi Hittudományi Főiskola morálteológia tanára elmélkedett a hetedik parancsolatról.

Az elmélkedést ezúttal is koncelebrált szentmise vezette be, amelyet szintén Monostori László mutatott be. Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el, a hetvenkét tanítvány elküldéséről szóló szakasz (10,1–12).

A plébános kiemelte: elsőcsütörtök van, amikor imádkozunk a papi és szerzetesi hivatásokért. Milyen szép, hogy éppen a mai evangéliumban olvassuk Jézus emblematikus mondatát:

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába!” Érdekes, hogy kétezer éve mondta ezt Jézus; úgy érezhetjük, hogy aktuálisabb, mint valaha, holott már akkor is az volt.

Monostori László rámutatott: világviszonylatban a papok száma nagyjából stagnál, Európában – és benne Magyarországon is – viszont drasztikusan csökken, és így van ez a szerzetesi hivatásokkal kapcsolatban is. Bár a szigorú fegyelem szerint élő rendekre ez kevésbé jellemző, sőt náluk megfigyelhető egy enyhe növekedés is.

A plébános két lehetséges okot lát a papi és szerzetesi hivatások számának csökkenése mögött: az egyik, hogy Isten ugyanannyi fiatalt meghív a papságra, mint régebben, de ma kevesebben akarják meghallani a hívását, kevesebben mondanak rá igent. Ám van egy másik lehetőség is: mi van akkor, ha Isten kevesebb fiatalt szólít meg, és ad neki olyan megbízást, hogy a papságban szolgálja őt? „Nem mondom, hogy ez így van, de lehetőségként mindenképpen érdemes figyelembe venni” – mondta a szónok. Az is gyakran hangoztatott érv: biztos a cölibátus az oka, hogy kevesen választják a papságot. Ám a görögkatolikusoknál és a protestánsoknál is csökkent a hivatások száma az elmúlt évtizedekben.

Monostori László kitágítva a perspektívát megállapította: nem csak a papszentelések száma csökkent, ezzel párhuzamosan egyre többen vannak, akik nem kötnek házasságot. Napjainkban az átlagot nézve a fiatalok nehezebben köteleződnek el egy életre. Ez kortünet. A kérdés, hogy mit tehetünk mi? Nagyon jó dolog, hogy itt vagyunk és imádkozunk a papi és szerzetesi hivatásokért, de lehet, hogy Isten a papi hivatások számának csökkenésével üzenni akar nekünk valamit? Lehet, hogy ezzel neki terve van? „Szerintem nemcsak lehet, de biztos” – szögezte le a templom plébánosa.

Isten szeret minket, a gondunkat viseli, vigyáz ránk, vezeti az Egyházat. Ha megengedi, hogy most kevesebb pap szolgáljon, több mint valószínű, hogy ez felhívás számunkra. Találjuk meg ebben a meghívást.

Egyrészt a papi szolgálatra, másrészt, hogy mit kér tőlünk Isten. Lehet, hogy azt kéri a világi hívőktől, hogy segítsenek a papoknak. Szemléletet kell váltani, és ez már elkezdődött. Napjainkban akkor működik jól egy plébánia, ha valaki kitalál egy jó ötletet, és azt meg is valósítja. Csapatban dolgozik együtt a pap, a hitoktató, a közösségvezető, a munkatárs, az önkéntes. Nem véletlen, hogy Jézus is tanítványokat gyűjtött maga köré. Bánkódás, sopánkodás helyett – „jaj de nehéz most, mert kevés a pap” – inkább imádkozzunk. Kérjük Istent, mutassa meg, mit vár tőlünk. Mi a feladatunk, mit kell tennünk azért, hogy megszervezzünk, működtessünk, fenntartsunk, építsünk egy embert megszólító 21. századi Egyházat; papok és világiak, mindenki a saját helyén, személyes karizmájával teljesítse Isten akaratát, tegye meg, ami telik tőle.

A szentmise végén a hívek Monostori László plébánossal együtt imádkoztak a papi és szerzetesi hivatásokért.

A szertartás után tartott előadásában a Szent Margit-templom plébánosa a hetedik parancsolatról elmélkedett: „Ne lopj!” (Kiv 20,13). Kiemelte: ez a parancsolat nemcsak arról szól, hogy ne vegyem el a másét, de arról is, hogy ne is tegyem tönkre.

Előadásának első részében Monostori László az erényekről szólt, melyek közül kimagaslik az igazságosság. Ebben gyökerezik az elv: ami az enyém, ne vegye el tőlem más, és én se vegyem el a másét. A Teremtés könyve szerint Isten a Földet és annak kincseit az emberekre közösen bízta, a teremtés javai mindenkinek szólnak. Mindenkinek joga, hogy részesüljön a teremtés gyümölcseiben, mindabban, amire szüksége van.

A magántulajdon önmagában nem rossz, ennek révén ugyanis tudok gondoskodni magamról és másokról. Ám csak akkor működik jól, ha párosul a szeretettel, a szolidaritással.

Tudok-e lemondani valamiről, ami az enyém, mások javára, ha ők szükséget szenvednek valamiben. Ha nincs szeretet és szolidaritás, akkor farkastörvények uralkodnak, a magántulajdont birtoklók csak a profitban gondolkodnak, és nem érdekli őket mások nyomorúsága.

Az előadó kifejtette: egy dolog birtoklása a birtokosát az isteni Gondviselés képviselőjévé teszi. Egy cégtulajdonos munkát, fizetést, kenyeret ad az alkalmazottainak – bizonyos értelemben együtt működik a Gondviseléssel. Minél nagyobb tulajdona van valakinek, annál nagyobb az erkölcsi felelőssége abban, hogy a javak igazságosan legyenek elosztva. Akire többet bíznak, attól többet is kérnek számot.

A mértékletesség erénye is lényeges. A világ nem ezt diktálja, hanem az ellenkezőjét: legyen nagyobb házad, még egy autód, több pénzed, rengeteg ruhád, luxushelyekre menj nyaralni. A mértékletesség viszont azt jelenti: nem habzsolni, dőzsölni, pazarolni akarok, minél többet birtokolni, hanem tudok megállni, azt mondani, hogy nem kell még egy autó, még egy mobiltelefon, még egy külföldi utazás az adott évben.

A mai, anyagias világban nehéz szabadnak maradnunk a birtoklásvágytól, ám az Úr mégis erre hív minket, „mert ahol a kincsünk, ott a szívünk is”.

Az elmélkedés második részében Monostori László atya azokról a bűnökről, hibázási lehetőségekről beszélt, amelyekkel véthetünk a hetedik parancsolat ellen. Persze nem a büntető törvénykönyv szerinti bűnökről van szó. A lelkiismeretünk szigorúbb, mint a btk.

A hetedik parancsolatot megszegő cselekedeteink közül kiemelkedik a lopás. Elveszem jogtalanul azt, ami a másé, vagy kárt okozok mások javaiban. Ám ha például valamelyik családtagomnak van egy fényképezőgépe, és azt szeretném használni, akkor azt elvehetem, akkor is, ha nem tudtam engedélyt kérni előtte; tegyük fel, nem vette fel a családtagom a telefont. Nem bűn az sem, ha valaki az éhhalál közelében van, és élelmet vesz magához, ami nem az övé. Az emberi élet mindig előrébb van, mint a tulajdon.

A lopáson kívül a következő bűnök szegik meg a hetedik parancsolatot: ha valaki kölcsönkér, vagy ha talál egy pénzzel teli pénztárcát, és meg tudná adni a kölcsönt, illetve visszaadhatná az erszényt, de nem teszi. Bűnnek számít a bérek jogtalan visszatartása is, és mindenféle csalás, így az árak egekbe emelése. Idetartozik az is, amikor a piaci árus nagyobb egységárat üt be a mérlegbe, mint ami ki van írva, vagy ha többet adnak vissza nekünk a pénztárnál, mint emennyi jogosan járt volna, de nem szólunk. Ugyancsak bűn a mások szorult helyzetét kihasználó áremelés, például ha élelmiszerhiány van, és a kereskedő csak azért emeli a termékeinek az árát, hogy minél jobban meggazdagodjon.

A vandalizmus is a hetedik parancsolat ellen vét, idetartozik a szándékos károkozás. Természetesen bűn a korrupció, a megvesztegetés, a vállalati javak eltulajdonítása, a pénzügyi és az adócsalás. Sőt a rosszul végzett munka is, mert ezzel megkárosítom a munkaadómat. A szellemi tulajdon megsértése is a bűnök közé tartozik, például a filmek jogtalan lemásolása. A szerencsejáték művelése önmagában nem bűn, csak akkor, ha ezzel a családom vagy a saját megélhetésem veszélyeztetem. Bűn a túlzott pazarlás, a javaim eltékozlása is. Kimeríti a bűn kategóriáját az emberek bármiféle adásvétele, így a magzatokkal, az emberi szervekkel való kereskedés és természetesen az emberkereskedelem.

Befejezésül Monostori László figyelmeztetett: Ferenc pápa szívügye, és keresztényként mindannyiunk feladata, hogy önzetlenül szeressük, lehetőségünk szerint segítsük a szegényeket. Jézus is ezt kéri tőlünk.

A lelki est szentségimádással ért véget.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó (archív): Merényi Zita

Magyar Kurír