A világ most Istent keresi – Hamvazószerda egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Hamvazószerdán ünnepi szentmisével vette kezdetét a nagyböjti időszak Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban. A szentmisét Krakomperger Zoltán általános helynök, a székesegyház plébánosa mutatta be. Az ünnepi liturgián részt vettek a Szent József Katolikus Általános Iskola és Gimnázium diákjai és pedagógusai is, akik közösségben kezdték meg a húsvétra felkészítő negyvennapos szent időt.

Homíliájában az általános helynök hangsúlyozta: a nagyböjt az élet gyarapításának ideje, amelyben Isten kezdeményezése találkozik az ember szabad válaszával. Arra hívott, hogy ne kampányszerűen, hanem életformaként engedjük be Istent mindennapjainkba.

A három evangéliumi gyakorlat – a jótékony cselekedetek, az imádság és a böjt – olyan út, amely Istenhez tesz hasonlóvá. A jót választani, akár áldozatok árán is, az önzetlenségben való növekedést jelenti, s ezáltal Istenben gazdagodunk. Az imádság által az élet forrásából merítünk, és megtapasztaljuk, hogy az Istennel való kapcsolat az ember legmélyebb, legszellemibb valóságát érinti.

A böjt nem pusztán lemondás, hanem tudatos önkorlátozás az élet érdekében: annak újrafelfedezése, ami – és aki – valóban fontos. Isten első helyre állítása és emberi kapcsolataink megerősítése segít, hogy rátaláljunk a megváltott emberhez méltó élet ízére.

A nagyböjt célja, hogy életünk egyre inkább beteljen Istennel, s közösségben, az Egyház tagjaiként engedjük, hogy ő gazdagítson bennünket.

A homíliát – amely ITT meghallgatható – a hamvazkodás követte.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Egri Főegyházmegye

Hamvazószerdán az egri bazilikában mutatott be szentmisét Ternyák Csaba érsek. Homíliájában a főpásztor kiemelte: a nagyböjt évről évre egy új kihívás és lehetőség, hogy új lendületet vegyen keresztény életünk.

A főpásztor rámutatott: Jézus az evangéliumban magas mércét állít tanítványai elé.

A keresztény élet nem látszat vagy külső megfelelés, hanem belső hitelesség.

Jó cselekedeteinkkel, imádságunkkal és böjtünkkel nem az emberek elismerését kell keresnünk, hanem Istentől várni a jutalmat. Jézus arra tanít: az alamizsna legyen csendes, rejtett és őszinte.

A hamuval való meghintés nem a szomorúság vagy a reménytelenség jele, hanem egyszerre fejezi ki bűnbánatunkat és reményünket. Emlékeztet mulandóságunkra, ugyanakkor arra is, hogy

Krisztus előttünk jár az úton, amely a halálon át a feltámadásba vezet.

A nagyböjt negyven napja arra hív, hogy hitünkben megerősödve, belsőleg megújulva készüljünk a húsvét ünnepére

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Domán Vivien/Egri Főegyházmegye

Fotó: Szent István Televzió

*

Győri Egyházmegye

Február 18-án főpásztori szentmisével kezdték meg nagyböjti lelki készületüket húsvét ünnepére a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban összegyűlt hívek. Veres András győri megyéspüspök a szentmise keretében megáldotta a tavalyi virágvasárnapi barkák hamvát, majd sor került a hamvazás szertartására.

A szentmisén koncelebrált Böcskei Győző székesegyházi plébános; Császár István, a Brenner János Hittudományi Főiskola Kollégiumának igazgatója, valamint Hencz Márton püspöki titkár. 

„Emlékezz ember, hogy porból vagy, és porrá leszel” (vö. Ter 3,19). A hamvazás szertartásában elhangzó felhívás alázatra és bűnbánatra hív . Az Egyház bölcs tanítóként minden évben emlékeztet bennünket a homlokunkra hamuval rajzolt kereszttel: az elmúlás az életünk természetes része – mondta Veres András püspök. – A hamu már az ószövetségi hagyomány böjti gyakorlatának része volt.

Mindnyájan rászorulunk újra és újra az őszinte bűnbánatra, mert ha Istentől bocsánatot kérünk bűneinkért, elnyerhetjük a lélek szabadságát, örömét. A túlzó önszeretettel eltéveszthetjük a szeretet irányát és mértékét is. 

A böjt nem öntetszelgésből végzett önsanyargatás. Üdvös böjtöt kívánunk tartani, mert tudjuk: a test és a lélek együtt tud tisztulni.

Az Egyház által kért egyszerű böjti gyakorlatok mellett vizsgáljuk meg életünket: mi az, ami fogva tart, amitől nem tudok szabadulni. Lehet rossz gondolkodás, cselekvés, szükségtelen beszéd; ezt már a nagyböjt kezdetén fontos átgondolnunk – hívta fel a figyelmet a főpásztor. – Akkor lesz számunkra üdvösséges ez a böjti idő, ha hétköznapi béklyóinkkal leszámolva kívánunk egyre tisztábban élni.

A győri megyéspüspök Szent Pál apostol szavaival zárta elmélkedését: „Nézzétek, most van itt az alkalmas idő! Most van itt az üdvösség napja” (2Kor 6,2). 

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

*

Kaposvári Egyházmegye

Hamvazószerdán Varga László kaposvári megyéspüspök mutatott be szentmisét a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban, ahol jelen voltak a Nagyboldogasszony Iskolaközpont diákjai, akik a ministráns- és zenei szolgálatban is részt vettek.

A főpásztor prédikációjában két szót helyezett a jelenlévők szívére: rejtekben és örömmel.

„Szelfiegyház” vagyunk, hiszen a katolikus keresztények is szelfiznek – fogalmazott Varga László püspök. – Ilyen a kereszténységünk: középpontba tesszük magunkat, mindenhol otthagyjuk a névjegyünket.

Jézus azonban azt kéri tőlünk, hogy amikor imádkozunk, akkor azt rejtekben tegyük, ne úgy, mint a képmutatók, akiknek fontos, hogy mások is lássák őket közben.

És azt is kéri tőlünk, hogy amikor böjtölünk, ne látsszon rajtunk; csináljuk derűsen, örömmel; továbbá azt is kéri, hogy amikor odafordulunk a szegényekhez, szenvedőkhöz, ne látványosan tegyük, hanem alázattal és rejtekben.

Mert mindennek a középpontja a feltámadt Krisztus, akinek a húsvétjára, feltámadására készülünk a mai naptól egészen a szent háromnapig.

„Nem mi vagyunk a középpont. Jó lenne, ha ebben a nagyböjtben nem körülöttünk forogna a világ – figyelmeztetett Varga László. – Ebben a nagyböjtben újrakezdhetünk az Istennel való kapcsolatunkban, az önmegtartóztatásban, hogy ne legyünk mindennek a középpontja, és újrakezdhetünk az irgalmasság cselekedeteiben, különösen a szenvedők, a szegények felé.”

A szentbeszéd után a hamvazkodás szertartásával folytatódott a szentmise.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

*

Pannonhalmi Főapátság

Mintegy hatvan lelkész és lelkésznő vett részt a hetedik alkalommal megtartott hagyományos hamvazószerdai ökumenikus bűnbánati liturgián a Pannonhalmi Főapátság Szent Márton-bazilikájában február 18-án, ahol a bencés szerzetesközösség, a testvéregyházak képviselői – ortodox, evangélikus, református, metodista, pünkösdi közösségekből, valamint a Magyar Apostoli Egyházból és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségből érkeztek lelkészek és lelkésznők – és a bencés diákok együtt ünnepelték nagyböjt kezdetét.

Igét hirdetett és hamvazás rítusát végezte Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.

A vesperás zsoltárainak éneklését együtt végezték, a vendégek pedig a hamvazás rítusának végzésébe is bekapcsolódtak; valamint ők olvasták a bazilika oltáránál a vesperás könyörgéseit: tíz fohászban imádkoztak a megtérés ajándékáért, a békéért, a teremtett világ védelméért, az üldözött keresztényekért, a vallásüldözések áldozataiért és az Egyház egységéért.

A bűnbánati liturgia elején Hortobágyi T. Cirill főapát emlékeztetett: minden keresztény hívő ember bűnbánattal készül húsvét ünnepére, ez az időszak kezdődik el hamvazószerdán. A  hamu „a bűnbeesés, az Istentől való elszakadás és a halál hatalmának a jele”, a sötét figyelmeztetés pedig így hangzik: „por vagy, és visszatérsz a porba”.

A pannonhalmi  főapát bevezető gondolataihoz csatlakozva Fekete Károly püspök így folytatta: „Az Ószövetség embere hamut szórt saját fejére, hogy a jel segítségével elmondja, mennyire megtört, mennyire bánja bűneit, és bűnbánata mennyire őszinte.” (…) Rámutatott:

bánatunk „nemcsak saját bűneink tudatából fakad, hanem abból is, hogy átéljük: elődeinkkel együtt mennyire hozzájárultunk mi is, felekezeteink, közösségeink és az egy Krisztus teste, az egyetlen Egyház megosztottságához”.

A hamvazószerdai ökumenikus vesperáson Máté evangéliumából hangzott el részlet. A felolvasott szakaszban Péter kérdése indítja el Jézus példázatát: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek még hétszer is?” – kérdezi Péter, mire Jézus így válaszol: „Mondom neked, nem hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”

Az igehirdetés után megáldották a hamut, amellyel előbb Fekete Károly püspök és Hortobágyi Cirill főapát hintette meg egymás fejét kereszt alakban, majd a társegyházak lelkipásztorai, a szerzetesközösség és az egybegyűltek is fogadták a hamu jelét.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Hajdú D. András

*

Pécsi Egyházmegye

Felföldi László megyéspüspök a pécsi székesegyházban mutatta be a nagyböjti idő kezdetét jelző hamvazószerdai szentmisét február 18-án. Koncelebrált Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa és Molnár Erik püspöki titkár.

A főpásztor emlékeztetett: a nagyböjt a készület ideje, amikor a lemondás és a vállalás az erőnk forrása, melynek minden mozzanata arra irányít, hogy elcsöndesedve Istenre figyeljünk. A böjt nem látványos, nem hangzatos, nem tesszük a kirakatba. Hogy megtaláljuk böjtölésünk személyes módját, a keresztúti imádság is a segítségünkre lehet.

Felföldi László szentbeszédében a keresztút ötödik állomására irányította a figyelmet, amikor Cirenei Simon segít Jézusnak hordozni a keresztet. Kik azok, akikért hálát adunk, akik segítenek nekünk vinni életünk keresztjét? Kik állnak mellettünk, kikben bízhatunk? – tette fel a kérdéseket a pécsi megyéspüspök.

A mérleg másik serpenyőjébe bele kell helyezni azt is, mi hol vagyunk a másik ember életében, ki számíthat ránk, kinek vagyunk mi a felebarátja, kinek vagyunk a segítségére. E kérdésekre választ keresve érthetjük meg Cirenei Simon mindnyájunkat formáló történetét, bensőséges üzenetét – mutatott rá a püspök.

Az Egyháznak nincs a hívektől független arculata. A világ most Istent keresi, vágyik az Istennel való találkozásra: az emberek arra vágynak, hogy meghívjuk és befogadjuk őket, mert vágynak az élő, az értük szenvedő és őket megváltó Jézus Krisztussal találkozni. Ehhez le kell győzzük magunkban az önzést és a rivalizálást.

Alázatos és értékes jelzést adunk a hittől távol állók és a közömbösek felé. Ezt jelenti a böjt. Ez Krisztus akarata és szándéka itt és most az életünkben

 – zárta szentbeszédét a főpásztor.

Felföldi László püpsök a tanítás után megáldotta az előző év virágvasárnapján megszentelt barka hamuját, majd a szentmisén koncelebráló papok keresztet rajzoltak a hívek homlokára: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Szeged-Csanádi Egyházmegye

A szegedi dómban Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök celebrálta február 18-án, hamvazószerdán az esti szentmisét. Prédikációjában rámutatott, hogy a bűnbánat és a megtérés visszatérő motívum volt már az ószövetségi választott nép történelmében is. Ábrahám és leszármazottjai szövetséget ígértek Istennek, hűségük azonban időről időre megingott. A szövetség megújításának, az Istenhez való visszatérésnek útja és feltétele a bűnbánat volt.

„Mi már nem a választott nép, hanem Krisztus népe, követői, egyháza, családja vagyunk. De nekünk is állandóan szükségünk van a megújulásra, a visszatérésre ahhoz a hűséghez, amit a keresztségünkben fogadtunk. Ez a negyven nap különösen is lehetőséget ad a megújulásra, megerősödésre Krisztus követésében. Arra, hogy jobb emberekké váljunk” – mondta Kiss-Rigó László, majd találón a lelki szerviz időszakának nevezte a nagyböjti készületet, amelyhez a „szervizkönyv” maga a Biblia.

Kiss-Rigó László arra is rámutatott, hogy Jézus tanítása nyomán a nagyböjti megújulás három mérföldköve az imádság, a böjt és a szolidaritás.

Hangsúlyozta, hogy az imádság mindig Istennel való személyes kapcsolatunkat erősíti, nem azonos a meditációval, elmélkedéssel vagy „agytornával”. Ahogyan a böjt sem fogyókúra vagy átállás az egészséges táplálkozásra.

A nagyböjt korántsem pusztán arról szól, hogy mit hagyunk el, sokkal inkább arról, minek adunk nagyobb teret az életünkben.

A szolidaritás pedig minden olyan cselekedetet magában foglal, amely segít bármilyen lelki vagy testi nyomorúságban, bajban szenvedő embertársunkon minden ellenszolgáltatás nélkül.

„Tegyük mindezt azért, hogy a Mennyei Atyával a kapcsolatunkat élőbbé, személyesebbé, jobbá tegyük” – emelte ki a püspök.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Szeged-Csanádi Egyházmegye

Fotó: Gémes Sándor

*

Szombathelyi Egyházmegye

Nagyböjtben minden szerdán és pénteken Szombathelyen a város más-más templomaiban gyűlnek össze a katolikus hívek, hogy úgynevezett stációs szentmisén vegyenek részt. Február 18-án, hamvazószerdán az oladi Fatimai Szűzanya Szeplőtelen Szíve és Boldog Batthyány-Strattmann László tiszteletére épült templomban kezdte meg a stációs szentmisék sorát Székely János szombathelyi megyéspüspök.

Szentbeszédében a főpásztor XIV. Leó pápa nagyböjti üzenetéhez kapcsolódva kiemelte:

A Biblia egyszerű szavakkal van tele, olyanokkal, amiket például egy édesanya mond a gyermekének. A Biblia nem betű, hanem lélek és élet.

Leó pápa arra is felhívja a figyelmet, hogy lássuk a világot Isten szemével, lássuk meg a szenvedők fájdalmát, halljuk meg a szegények kiáltását.

Székely János kiemelte a „Mustármagnyi szeretet” programot, amelyben afrikai célokra – óvodák, iskolák építésére – gyűjtenek, és emlékeztetett: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése nyomán nagyböjt első két hetében Kárpátalja számára tartanak gyűjtést a templomokban.

Nagyböjti üzenetében konkrét feladatot is adott Leó pápa: tartsunk szóböjtöt, azaz tartózkodjunk a sértő, bántó szavaktól, amelyek mérgezik a családot, a társadalmat, közösségeinket. 

A Szentatya harmadik felhívása, hogy együtt járjuk a nagyböjti utat. Székely János püspök ezért a következő hónapokban arra hívott mindenkit az egyházmegyében, hogy jöjjenek össze, és beszéljenek arról, hogyan válhat egy-egy plébánia elevenebben imádkozó közösséggé, vizsgálják meg, mit tehetnének azért, hogy valóban átadják az evangélium örömhírét.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

*

Váci Egyházmegye

Hamvazószerdán, a nagyböjt kezdetén szentmisét mutatott be Marton Zsolt megyéspüspök a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Szentbeszédében a püspök arról beszélt, hogy a nagyböjt az alázatra akar bennünket nevelni, hogy világossá tegyük, kik vagyunk, milyen értékeket kaptunk Istentől azért, hogy embertársaink, a közösség, az Egyház javára gyarapítsuk azt. A krisztushívő embernek gyakorolnia kell a jó cselekedetet, az imádságot és a böjtöt. Azt mondja Jézus, jótékonykodásunk ne legyen színház. A következő, amit Jézus elénk állít, az imádság. Az imádság bensőséges kapcsolat Istennel szemtől szemben, találkozás Vele szellemi, lelki síkon.

A krisztusi böjtnek az a célja és az értelme, hogy Istenhez közelebb vigyen bennünket, és ehhez a külső formák az eszközök.

Az önmegtagadás világossá teszi, hogy nem az ösztöneink irányítanak bennünket, hogy ebben a jóléti világban visszafogottabb módon is élhetünk.

Az áldozatvállalás a kulcs, hogy egy számunkra fontos vagy kedves dologról lemondunk, vagy megtesszük azt, ami nehéz, de vállalható.

A nagyböjt a bűnbocsánat szentségéhez járulás, a kiengesztelődés, az Istenhez való visszatérésnek az ideje. Szent Pál a második korintusi levélben írja: „Krisztus nevében kérlek, engesztelődjetek ki Istennel.” (2Kor 5,20) Igen, Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Rendezzük a kapcsolatainkat, most van itt az alkalmas idő – mondta a püspök.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Hamvazószerdán Udvardy György érsek megkezdte a húsvétra való felkészülést szolgáló nagyböjti időszakot a veszprémi Feltámadt Üdvözítő-templomban. A főpásztor hatalkalmas lelkigyakorlatos szentmisére hívja a híveket, amelyek szerdánként este 18 órakor segítik a közös lelki elmélyülést és a keresztény beavatás útjának újragondolását.

Az érsek köszöntőjében arra emlékeztetett: A nagyböjt nem váratlanul ér bennünket – már előre vágyakozhattunk arra, hogy jobban figyeljünk Istennel való kapcsolatunkra, rendezzük életünket és kapcsolatainkat. Ebben azonban egyedül Isten kegyelmére támaszkodhatunk.

Lelkigyakorlatos prédikációjában a főpásztor az idei nagyböjt vezérgondolatát mutatta be: a felnőtt megtérő ember útját szeretné végigkísérni, mégpedig úgy, hogy ez mindannyiunk személyes útja is.

A főpásztor külön hangsúlyozta:

a legtöbben gyermekkorunkban részesültünk a keresztség szentségében. Ez felmérhetetlen ajándék. Olyan kincs, amelyet gyakran természetesnek veszünk:

otthon vagyunk az Egyházban, bátran lépünk be a templomba, ismerjük a hit nyelvét. Ugyanakkor milyen frissességgel éli meg hitét az, aki felnőttként kopogtat az Egyház ajtaján! A megtérés útja mindig tanúságtétellel kezdődik: valaki – egy szülő, házastárs, barát vagy közösség – örömmel éli meg hitét, és ez vonzóvá válik.

Az érsek arra is figyelmeztetett: a hit képes fejlődni, de képes elgyengülni is. Ha nem tápláljuk imával, Isten igéjének olvasásával, a szentségekkel, akkor más erők kezdik irányítani életünket.

Ferenc pápa gondolatára utalva hangsúlyozta: nem a programok osztják be időnket, hanem a hitünk. Ami valóban fontos, az az üdvösséget szolgálja.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt kép: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír