Az ember ne a teremtés ura, hanem papja legyen – Az éghajlatváltozásról az Átfogó ökológia sorozaton

Az Átfogó ökológia sorozat nyolc fóruma az Egyház és a tudomány környezeti kérdésekben kialakított álláspontjának, az integrált teremtésvédelmi és fenntartható fejlődési szemléletnek a bemutatását célozza meg.

Hetesi Zsolt Éghajlatváltozás: tény, mítosz vagy mi? című előadásának elején elmondta, a klímaváltozás egy komoly tudományos kérdés, melyről nagy szakmai vita folyik. Azért is fontos, mert a stabil időjárásra egy egész társadalmi rendszert építettünk fel.

Az elmúlt 130 év időjárási adatsoraiból látszik, hogy a legutóbbi 20-30 évben megnőttek a hónapok átlaghőmérsékletei: az átlagtól 1,5 fokos eltérést kezdünk megközelíteni. A Földön ugyan mindig változott az éghajlat, de olyan sebességgel soha, mint napjainkban. Az egyetemi oktató példaként említette, hogy a középkor elején egy kis felmelegedést lehetett tapasztalni, az 1600-as évek elején pedig volt egy kisebb jégkorszak. 

A tudományban a többség egyetért abban, hogy a szén-dioxid-koncentráció növekszik, és ez összefügg a hőmérséklet-növekedéssel. Nem mondható ki biztosan, de valószínű, hogy a szén-dioxid-koncentráció változása az oka a hőmérséklet-változásnak, de ha mégsem így van, akkor is közös okra vezethető vissza a párhuzamos emelkedésük.

Az üvegházhatás klasszikus elméletét részletesen magyarázta az előadó, majd kitért arra is, miért probléma a sarkkörök felmelegedése, a jégtakarók olvadása, aminek eredménye, hogy gyakori, évszakra nem jellemző időjárás-változásokat tapasztalunk: a hó nem marad meg télen, nyáron viszont előfordulhatnak fagyok.

Rendkívül precíz, tudományos, sokféle szakmai véleményt figyelembe vevő, diagramokkal gazdagon szemléltetett előadása után Görföl Tibor a teológia oldaláról közelítette meg a problémát A zöld patriarcha és az éghajlatváltozás – Bartholomaiosz pátriárka harminc éve címmel. Előadásával felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás a kereszténység képviselői számára is fontos téma.

Az előadó megállapította, a klímaváltozással kapcsolatosan is megfigyelhető egy olyan jelenség, mely a koronavírus vagy az ukrajnai háború témájában is érzékelhető: még a keresztény emberek is teljesen eltérő állásponton vannak, az azonos világnézetű emberek között is gyilkos viták zajlanak. Michael Shellenberger Apokalipszis soha című kötete és Andreas Malm Hamarosan túl késő lesz… című könyve is jelzi ezt a polarizált véleményt.

A keresztények ebben a helyzetben, mikor egyesek szkeptikusok, mások a vészharangot kongatják, hogyan vélekedhetnek a klímaváltozásról? Létezik-e egy sajátosan keresztény állásfoglalás?

– tette fel Görföl Tibor a kérdéseket.

Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, Justin Welby canterburyi anglikán érsek és Ferenc pápa közösen adtak ki nyilatkozatot 2021. szeptember 1-jén, melyben a klímakérdést is részletesen érintik. A dokumentumot megelőző hónapok szélsőséges időjárására és természeti katasztrófáira hivatkozva rámutattak arra, hogy az éghajlatváltozás nemcsak jövőbeli kihívás, hanem a túlélés sürgető kérdése is. Közös nyilatkozatuk utolsó mondata veszélyre hívja fel a figyelmet: „A holnap még rosszabb lehet…”

A Lutheránus Világszövetség 2009-ben munkadokumentumot adott ki a témáról God, Creation and Climate Change (Isten, a teremtés és az éghajlatváltozás) címmel. Ez az egyházi megnyilatkozás a klímaváltozás kérdését társadalmi problémákkal hozza összefüggésbe: a profitorientált gazdasággal, a fosszilis tüzelőanyagokkal, patriarchális ideológiákkal, a másik diszkriminálásával, a tiszteletlenséggel és az emberközpontúsággal. Ezek a gondolatok sokakban ellenállást váltanak ki, emiatt az éghajlatváltozás kérdését gyakorta liberális és kommunista témaként kezelik.

Bartholomaiosz pátriárka 1997-es, Kaliforniában tartott beszédében kimondta:

Aki vétkezik a természet ellen, az bűnt követ el.”

Első alkalommal történt meg, hogy egyházi vezető az ember természettel való viszonyát morális kérdéssé tette – ez természetesen jelentős visszhangot váltott ki. Bűn, hogy az ember lerombolja a biológiai világ sokszínűségét, melynek hatására fajok halnak ki, az erdők kiirtásával és a vizes élőhelyék tönkretételével a Föld épségét megbontja, beszennyezi a vizet, a talajt, a levegőt.

Az előadó kitért arra, hogy szeptember elseje azért lett a környezetvédelem napja, mert 1989-ben Bartholomaiosz elődje, Demetriosz pátriárka az első környezeti enciklikáját ezen a napon adta ki, jóval a Laudato si’ enciklika előtt. Visszatérve Bartholomaiosz pátriárka tevékenységére, Görföl Tibor elmondta, a megválasztása után, 1992-ben Isztambulban az ortodox világ vezetőivel tárgyalva a környezeti kérdéseket is előtérbe állította, majd létrehozott egy vallási és tudományos bizottságot. 1995-ben elkezdődött egy tizenöt éven át tartó konferenciasorozat, 2012-től pedig a halki csúcstalálkozók. A pátriárka meggyőződése, hogy 

ahogy a teremtett világhoz viszonyulunk, úgy viszonyulunk Istenhez is”.

Amikor a Fülöp-szigeteken a Yolanda tájfun pusztított, azonnal a helyszínre sietett, majd megállapította: a globális felmelegedés olyan válságot eredményez, amelynek morális felszólítása is van, hiszen felteszi a kérdést, mit kezdjünk azokkal az emberekkel, akik a globális felmelegedés okozta szélsőséges időjárási viszontagságok miatt tönkremennek.

A pátriárka megbízott teológusokat, hogy a klímaváltozással behatóan foglalkozzanak. Joannisz Ziziúlasz metropolita a világ legtekintélyesebb ortodox teológusa, a pátriárka tanácsadója. Ő a természettudomány komolyan vételét sürgeti, sőt a darwinizmus jótéteményeiről beszél. Meggyőződése, hogy

a teológia nem maradhat csendben, ha élet és halál kérdéseiről van szó, tehát a klímaváltozással kapcsolatban sem.

Ziziúlasz egy új kultúra körvonalait rajzolja meg, amelyben a természeti világhoz megfelelően tudunk viszonyulni. Az új magatartásforma középpontjában a liturgia áll, mely nem csupán rítus, hanem az anyag és az idő megszentelése: az az aktus, mely a világot felemeli Istenhez, és felkínálja neki.

John Chryssavgis teológus, Bartholomaiosz pátriárka tanácsadója szerint leszűkítettük az embernek a világban elfoglalt helyéről szóló bibliai tanítást azzal, hogy a világ uraként könyveltük el. Chryssavgis ajánlja, próbáljuk meg helyreállítani a bűneinkkel megrontott szent szövetséget a Teremtő és a teremtett között. De hogyan tudjuk helyreállítani? Az ortodox kereszténység az ikont és a liturgiát állítja a középpontba. Az előbbi a valóság valódi képét rajzolja meg, a liturgia pedig tanúsítja, hogy

az embernek nem a teremtés urának, hanem a teremtés papjának kellene lennie, aki a világot összefogja gondoskodva, figyelemmel, jóindulattal, és felajánlja Istennek.

A teológus A teremtés mint szentség című könyvében bemutatja, hogy a teremtett világ megtapasztalhatóvá teszi Istent, és azt is, hogyan kellene ehhez viszonyulnunk.

Átalakítható-e a gondolkodásmód? – tette fel a kérdést Görföl Tibor, hiszen amikor a világ vezetőit a gondolkodók fel akarják rázni a klímaváltozás ügyében, közönyre vagy elutasításra számíthatnak, és ez szkepszissel tölti el az embert.

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen, melyen felmerült a felelősség, a fenntartható fejlődés és a túlnépesedés problémája is, Nevelős Gábor SJ, Hetesi Zsolt, Görföl Tibor és Benedek József válaszoltak a kérdésekre.

A beszélgetés a Párbeszéd Háza Facebook-oldalán található Youtube-linken visszanézhető.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír