Boldogabb családokért – Családi Életre Nevelés képzés indult a Győri Egyházmegyében

A hitoktatási referensünk küldte a tájékoztató levelet a CSÉN képzésről. Mivel úgy gondolom, hogy a fejlődés, az önképzés minden munkahelyen fontos – főleg nekünk, hitoktatóknak –, ezért átolvasva a feltételeket, örömmel jelentkeztem, sőt, még két kolléganőmet is meghívtam.

A járvány óta több online előadáson, képzésen is részt vettem, és mindenhonnan kaptam olyan pluszt, ami vagy elgondolkodtatott, vagy épp azt alkalmazva, esetleg továbbgondolva tágulhatott a tanítási módszereim eszköztára.

A CSÉN képzésre is ilyen várakozással tekintettem, hiszen nemcsak a „jó pap tanul holtig…, hanem a jó hitoktató is!” – szoktam emlegetni kicsit kisarkítva ezt a mondást. Amit ott, az első két napban kaptam, messze túlszárnyalta az elképzésemet!

Hortobágyiné Nagy Ágnes és Rézné Vitus Csilla kedvessége, tudása, emberszeretete, nyitottsága, felkészültsége magával ragadta a csapatot, és „diákként ittuk a szavaikat”. Sok-sok értékes elméleti és gyakorlati útmutatót, tanácsot kaptunk, emellett sok játékos feladattal is megismerkedtünk. Ráadásul mi magunk is aktív részesei lehettünk egy-egy játéknak, jól felpörgetve ezzel is a hangulatot.

A jobbnál jobb feladatok, egymás megismerése, az egymásra hangolódás, a jókedvű nevetés, a felszabadult gyermeki öröm jellemezte ezt a két napunkat, amit együtt tölthettünk.

Bátran mondhatom, amit többen is megfogalmaztunk: Ilyenben még nem volt részünk! Annyi hasznos, gyakorlati ötletet kaptam, hogy nagyon várom azt, amikor a saját óráimba is beépíthetem, illetve alkalmazhatom az itt tanultakat. Olyan érzéssel búcsúztunk el a második képzési nap végén, hogy már alig várjuk a következő találkozást, ami augusztus 29–30-án lesz.

Vörösné Varga Erzsébet

De mit is jelent mindez a gyakorlatban?

Számomra mindez azt jelenti, hogy két karizmatikus személyiség vezetésével barangolunk fontosabbnál fontosabb témák között, mint például az önismeret, a szeretetnyelvek, a barátság, család, konfliktushelyzetek, veszteségeink és saját élmény alapján, kreatív módon befogadhatóvá tesszük ezeket a diákjaink számára.

Mentoraink, Hortobágyiné Nagy Ágnes és Rézné Vitus Csilla rögtön az elején olyan mély, őszinte, bensőséges légkört teremtettek, amelyben mi, részvevők nem tehettünk mást, mint hogy mi magunk is őszintén megnyíltunk. Sikerült kilépni a hétköznapok mókuskerekéből, és sokszor teljesen belefeledkeztünk egy-egy játékos feladatba. Gyermeki énünk szinte észrevétlenül előbújt. Sokat nevettünk. Rácsodálkoztunk egymásra. Fantasztikus élmény volt együtt lenni ennyi elkötelezett szakemberrel.

Pedagógusként hajlamos vagyok arra, hogy túlságosan is részletes instrukciókat adjak a diákjaimnak. Ezen a továbbképzésen megízleltem egy másfajta szemléletmódot, az úgynevezett non-direktivitást. Nem kell mindent részletezni, szájba rágni; hagyni kell, hogy a diákok saját maguk értelmezzék a feladatot, hatalmas teret adva ezzel a kreativitásuknak. Mi, a továbbképzés résztvevői is, többször többféleképpen értelmeztünk egy-egy feladatot, de így lett szép, kerek az egész. Olyan megoldásokat láthattunk egymástól, amelyek nekünk eszünkbe sem jutottak volna. Így gazdagítottuk egymást.

Felszabadító érzés volt, hogy nincs ítélkezés, nincs negatív kritika. Szerintem diákjainknak is így tudjuk leginkább közvetíteni azt a lényeges üzenetet, hogy: Fontos vagy! Te is jó vagy valamiben!

Továbbképzésre jelentkezéskor vagy a portfólió írás kapcsán mindig felteszek egy kérdést magamnak: Ettől jobb tanár leszek? Ha a válasz NEM, akkor inkább nem csinálom. Ennél a továbbképzésnél, túl az első két napon, határozottan állíthatom: IGEN.

A továbbképzés óta szüntelen agyalok, hogyan végzem a tanult ismereteket majd az osztályommal, és gyűjtögetem a segédanyagokat. Fontosnak tartom, hogy szüntelen kapcsolatban legyek a diákjaimmal, de ez nem könnyű annyi iskolai, otthoni, szülői feladat mellett. Ez egy állandó tanulási folyamat: kaland a diákjaimmal, akiket szeretek és a legjobbat akarom Nekik nyújtani. És azt hiszem, megtaláltam a legjobbat!

Menyhárt Andrea

Forrás: Győri Egyházmegye 

Fotó: Győri Egyházmegye Családbizottsága

Magyar Kurír