Ceruzák Isten kezében – Papnövendékek lelkigyakorlata Máriapócson

Olyan sok időt töltünk testünk ápolásával és edzésével. Előfordulhat talán, hogy meg is feledkezünk arról, hogy az ember nemcsak test, hanem test és lélek egysége. Így fizikumunk edzése mellett lelkünket is karban kell tartanunk. Nekünk, papnövendékeknek különösen fontos ez a lehetőség, ugyanis ezek az alkalmak erősítenek meg bennünket a későbbi szolgálatainkra.

2020-ban az éves lelkigyakorlatunkat Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök tartotta. Máriapócsra gyalog, a Mária-úton keresztül érkeztünk. Fontosnak tartom ezt a fizikai megpróbáltatást is egy ilyen lelkigyakorlaton; szerintem nagyban hozzájárul a későbbi lelki teljesítményünkhöz.

Lelkigyakorlatunk a ceruza öt tulajdonságára lett felépítve: mindegyik nap fontolóra vettük valamely vonását.

Az első tulajdonság, hogy a ceruza értéke nem az anyagában van, hanem abban, hogy kinek a kezében van. Olyan kérdésekre kerestük a választ, mint például:

Az én életem kinek a kezében van? Kit akarok szolgálni?

Fontos és alapvető kérdések ezek, melyeket úgy gondolom, mindannyiunknak tisztáznia kell magában élete során.

A következő tulajdonság, hogy ha írunk vele, akkor kopik a hegye. Ebben a fejezetben a kiégésről hallhattunk tanítást. Szocska Ábel felhívta a figyelmünket, hogy mi orvosoknak készülünk: lelki orvosoknak. Feladatunk az emberek lelkének gyógyítása lesz. Igen ám, de a ceruza el is tud törni… Jézus nyíltan beszél arról, hogy szenvedni fog.

Vajon mi készen vagyunk arra, hogy igyunk abból a kehelyből?

Jézus mindannyiunkat a következőre hív: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24).

A következő, amivel foglalkoztunk, az a ceruza értéke. Az értékét a belsejében lévő grafit adja.

A grafit a mi belső életünk. Imádságunk, kapcsolatunk Jézussal.

A keleti atyák tanítása szerint Ábel püspök három lépcsőfokot tárt elénk az imádsághoz vezető úton. Ez a figyelem, az alázat és a bűnbánat. Ezek gyakorlásával fejleszthetjük kapcsolatunkat az Úrral.

A ceruza tulajdonsága az is, hogy nyomot hagy maga után, s a nyomát ki lehet radírozni. Sokszor érezzük, hogy jó lenne kitörölni dolgokat. A szép az egészben az, hogy van, amit kitörölhetünk. Ugyan nem nyomtalanul, de van lehetőség a változásra és változtatásra: nem mindegy, hogy szép vagy csúnya nyomot hagy.

A mi életünk is nyomot hagy másokban, a világban, de nem mindegy, hogy milyet.

Igyekezzünk, hogy szép nyomot hagyjon.

Az elmélkedések mellett szertartásokat végeztünk, bejártuk a Boldogságok útját, gyakoroltuk a belső imádságot, az Istenre való figyelést. Egyik nap a temetőben a parasztáz szertartását végeztük, ahol a halálon, mulandóságon elmélkedtünk.

A lelkigyakorlat meghatározó volt mindannyiunk számára. A belső formálódás, átalakulás hosszú és olykor nehéz út, ehhez kaptunk szempontokat, tanácsokat, segítséget, hogy papi szolgálatunkat minél inkább tudjuk Isten dicsőségére művelni.

Forrás: Rojkovich Ágoston/Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Bodogán Mátyás

Magyar Kurír