Egy éve volt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus – Emlékezzünk együtt! (5. nap)

Szeptember 9-én, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ötödik napján a reggeli zsolozsmát Udvardy György veszprémi érsek vezette. „A kongresszus mai napján a remény ajándékára irányítjuk a figyelmünket, hisz keresztségünkben a Fiú által mindannyian megkaptuk a remény ajándékát” – kezdte szentbeszédét.

A remény alapvető kérdése, hogy milyen helyet foglal el életünkben az a jövő, mely nem e világi valóság, hanem az az örök élet, ahol majd színről színre látunk.

A remény egész lényünket a jövőre irányítja, de közben a jelenünket is formálja.

Sokszor érezzük a reményt hordozó ember eszköztelenségét. De tudjuk, Krisztus már győzött a halálon, és Önmagát adja nekünk a megtört kenyérben. Az Egyház reménykedve borul le az Eucharisztia előtt, hogy minden ember üdvözüljön. „Az Ura jelenlétére váró szeretet égő kívánsága ez, melyet a hívő közösség vall meg a szentáldozásban: Jöjj el, Uram, Jézus. Egyedüli reményünk ugyanis Krisztus”

A bővebb beszámoló ITT érhető el.

*

A laudest követően a nigériai John Onaiyekan bíboros, Abuja emeritus érseke tartott katekézist a budapesti Hungexpón.

A bíboros előadásában röviden bemutatta hazáját, majd az Eucharisztiáról mint keresztény életünk csúcsáról és minden remény forrásáról beszélt. Mint mondta, az Eucharisztia minden misztérium misztériuma, általa megtapasztaljuk, hogy Isten működik az életünkben. Ez a korai Egyház alapélménye. Napjainkban a misztérium kifejezés inkább a felfoghatatlanságot hangsúlyozza. Az persze igaz, hogy Isten cselekvése meghaladja a megértésünket, az ő útjai nem a mi útjaink.

A bíboros rámutatott, mindez a hit teljességéhez tartozik, és sokan éppen ezért lettek katolikussá más felekezetek tagjai közül.

Az Eucharisztiában megváltásunk misztériumát ünnepeljük, s ez az „ősi mag” az inkulturáció által a sokféle rítus formájában sem változik.

A bíboros katekéziséről ITT olvashatnak bővebben.

*

A NEK ötödik napján Mary Healy, a detroiti Szent Szív Szeminárium biblikus teológusa, egyetemi docens tanúságtétele hangzott el. Elmondta, Ohióban, a Szent Ferenc Egyetem hallgatójaként megtapasztalta, milyen egy közösség, ahol jelen van a Szentlélek. Részt vett egy héthetes „Élet a Lélekben” szemináriumon, megkeresztelkedett Szentlélekkel, ami nem egy „új szentség”, hanem a keresztség és a bérmálás kegyelmének életre keltése. Mary nem hirtelen tapasztalta meg ezt, hanem élete megváltozásában.

Például akkor, mikor az egyetemi campuson egész éjszakás szentségimádást hirdettek, amire ő is elment, de az idő nagyon lassan telt. Úgy érezte, túl sok neki az egész éjszakás ima, nem bírja tovább. Amikor kilépett a kápolnából, egy pillanat alatt átérezte, hogy

Jézus ott van a monstranciában, de ugyanúgy benne is ott van, kézzelfogható a jelenléte, maga is élő tabernákulum.

Ez az élménye minden addigi tapasztalatát felülírta, megértette, hogy Jézus nem hagyja el, mindig vele van.

Mary arról is szólt, pünkösd óta az Egyház küldetése a gyógyítás, Isten gyógyítani akar, akár csodálatos módokon is – hangsúlyozta. – A gyógyuláshoz azonban nagyon sokszor meg kell bocsátanunk, ha ezt nem tesszük meg, akadályt állítunk gyógyulásunk elé, nem tudjuk kinyitni az Úr számára az ajtót.

Kérte, mindenki tekintsen magába, kik azok, akik valamivel megbántottak minket. Majd ott lévők nevében ki is mondta imádságban: „Atyám, teljes mértékben megbocsátok nekik, ahogy te is megbocsátottál nekem. Hagyom, hogy ez a súly lekerüljön rólam.” Hívta a Szentlelket a szívek meggyógyítására, de hangsúlyozta: Isten fizikai gyógyulást is ad. Az imádság végén életünk átadására buzdított, hogy engedjük meg Jézusnak, hogy azt tegyen az életünkkel, amit csak akar, hiszen ő a megmentőnk.

A tanúságtételről ITT olvashatják bővebb beszámolónkat.

*

Csütörtökön délben a Hungexpo A pavilonjában Alfredo José Espinoza Mateus quitói érsek mutatott be szentmisét; koncelebráltak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai.

A szentmisén a hegyi beszéd azon része hangzott el, amelyben Jézus az ellenségszeretet és a megbocsátás parancsát adja követőinek (Mt 5,43–48). Mateus érsek kiemelte:

Jézus pontosan tudja, hogy az ellenség szeretete meghaladja képességeinket, de azért lett emberré, hogy nagyobb szeretetre képes emberekké válhassunk.

Erőt kell merítenünk az Eucharisztiából, és ez az erő kell hogy éltető szívdobbanásunkká váljon, az Egyház élő, dobogó szívévé.

„Tegyen az Eucharisztia mindannyiunkat az Úr szeretetének hordozóivá. Ne felejtsük: ha a gyűlölet és a bosszú vezeti lépteinket, akkor tönkretehetjük azt a csodálatos szépséget, amivel Isten kiválasztottjaiként, Isten képmásaiként ragyoghatunk. Válasszuk hát a szeretetet. Nincs semmi, ami nagyobb és gyümölcsözőbb a szeretetnél. Legyünk a mindent megváltoztató szeretet hordozói.”

A szentmise végén Mateus érsek az Quitói Szűzanya képmását ajándékozta Erdő Péter bíborosnak, meghívásként a 2024-es eucharisztikus kongresszusra, amit Ecuador fővárosában, Quitóban rendeznek, valamint az ecuadori nép hálájának jeleként az budapesti kongresszusért.

A liturgán elhangzott Oláh Patrik Gergő lovári nyelvű, Le Devleske című miséje.

A szentmiséről ITT olvashatnak bővebben.

*

Este több mint kétórás közös szentségimádást tartottak az országban működő nagyobb egyházi közösségek és lelkiségi mozgalmak tagjai a budapesti Szent István-bazilikában.

Az imádságon a Lenzsér-Mezei Kata építész-ötvösművész koncepciója alapján, kifejezetten erre az alkalomra elkészített reprezentatív monstranciát helyezték ki az oltárra.

A bazilika megtelt, még a padsorok közötti folyosón is ültek. Idősebbek és fiatalok, szülők és gyerekek, papok, szerzetesek. A hazai, illetve a világkongresszusra érkezett főpásztorok közül is sokan betértek a szentségimádásra, csak hogy feladataikon túl közösségben a hívekkel együtt legyenek az Oltáriszentségben velünk lévő Jézussal.

A szentségimádáson a zenei szolgálatot egy önkéntes zenészekből szerveződött egyedülálló formáció látta e. Az orgonát Virágh András Gábor Erkel Ferenc-díjas zeneszerző és orgonaművész szólaltatta meg. A hangszeres csoport magját az Országúti Ferencesek fél 8-as miséin is szolgáló ifjúsági zenekar, a Boanergész együttes adta, a kórus énekesei pedig mindannyian egy-egy lelkiségi mozgalomhoz, nagyobb plébániai közösséghez kötődnek.

A szentségimádás során szinte tapintható volt a pünkösdi öröm, ahogyan a különböző nyelvű közismert énekeket ki-ki a maga nyelvén, maga szólamában énekelte. Nem csöndes találkozás volt ez, hanem felemelő zenei áhítat, közösségben, az Eucharisztia jelenlétében, az Eucharisztiáért hálát adva.

Az eseményről ITT olvashatják beszámolónkat.

Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila

Magyar Kurír
(sza)