Róbert atya Budapesten született 1935. március 15-én. 1958. június 15-én Esztergomban szentelték pappá. Frissen felszentelt fiatal lelkipásztorként csatlakozott az atyakör lelki és munkaközösségéhez is, amelyet a Regnum Marianum ifjúságnevelésével foglalkozó Mária-kongregáció papjai alkottak.
Lelkipásztori szolgálatát Budapesten kezdte meg, a Terézvárosban, a Vörösmarty utcai Oltáriszentség-plébánián lett káplán, majd 1959–65-ig Dorogon működött. Innen útja ismét a fővárosba vezetett. 1967-ig a pesti Ferencvárosban, 1968-ig a budai Felsővízivárosban, 1969-ig pedig Felsőkrisztinavárosban, 1975-ig ismét Pesten, az erzsébetvárosi Rózsák terén, az Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomban szolgált.
Ezt követően egy esztendőt töltött az angyalföldi Szent Mihály-plébánián, majd ismét egy évet a Tömő utcában, a Béke Királynője-lelkészségen. Viszonylagos megnyugvás csak ez után következett: 1977-ben a Városmajorba helyezték, és itt, a Jézus Szíve-templomban szolgált egészen 1990-ig. Ezután ismét Angyalföldön kapott feladatot, a Béke téri Szent László-templomban, immár plébánosként. Itt volt lelkipásztor egészen 2014-ig.
A számos szolgálati hely jól kirajzolja, mennyire nem nézte jó szemmel az 1980-as évek előtt a politikai rezsim a betiltott Regnum Marianum közösség papjainak működését és a fiatalokkal való vallásos lelkületű foglalkozást. Hajnal Róbert áldozatos szolgálatát főpásztorai ugyanakkor elismerték és kitüntették: 2001-ben pápai kápláni, majd 2014-től protonotárius kanonoki címet viselhetett. Nyugállományba 2014. július 31-i hatállyal vonult, ám ezzel még nem köszöntöttek rá a pihenés évei.
„2014 szeptemberében megkerestem azzal, hogy vállalna-e segédlelkészi feladatokat, mert Szabó Géza kanonok atya egészségi állapota miatt már nem tudott a Teréz-templomban tovább szolgálni. Róbert atya örömmel és szívesen mondott igent, sőt ő tartotta megtiszteltetésnek, hogy számítunk rá. Hajnal Róbert nyugalmazott papként is vállalta, hogy hetente háromszor, kedden, pénteken és szombaton az esti 18.30 órai szentmisét elmondja. Ez a szolgálat közel hozott bennünket egymáshoz. Életútja során évente kellett szolgálati helyet váltania. A Regnum Marianum közösség szolgálatában szívesen és sokat foglalkozott a fiatalokkal, amit a kommunista diktatúra nem nézett jó szemmel. Ő mégis jó szívvel emlékezett minden szolgálati helyére” – idézte fel emlékbeszédében Horváth Zoltán protonotárius kanonok, az Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosa, aki azt is megjegyezte, hogy Róbert atya személyisége megannyi hívő és kereső ember szívét megérintette.
A megemlékező szertartás visszanézhető a templom Facebook-oldalán.
A közösségi oldalon a szeretetteljes megemlékező sorok mellett képgalériát is közzétett a plébánia.
Mindig pontos és lelkiismeretesen felkészült volt. Áhítatával, imádságos, szerény, kedves egyéniségével hamar belopta magát a terézvárosiak szívébe is. Beszédéi mindig mély teológiai tudásról, irodalmi műveltségről tanúskodtak. Szerette és szívesen idézte a verseket.
Örömmel vettünk részt 2018-ban gyémántmiséjén egykori plébánosi szolgálati helyén, ahol ünnepi szónokának plébánosunkat, Zoltán atyát kérte fel. Ugyanakkor egyetlen ajándékot kért erre a papi jubileumára: hogy szolgálati helyeiről jöjjenek el egykori ministránsai legalább hatvanan. Így a gyémántmisén több mint nyolcvan ministráns (idős, középkorú, fiatal és gyerek) szolgált az oltárnál. Végakarata szerint ugyanott lesz eltemetve is” – olvasható a Teréz-templom közösségi oldalán.
Papi jubileumi jelmondata ez volt:
„Ötven éve szolgállak, Uram.
Vajon elhinnék-e az emberek,
hogy azóta mindig boldog voltam Veled?”
Az örök világosság fényeskedjék neki!
Forrás és fotó: Avilai Nagy Szent Teréz Templom Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria