Fogolykiváltó Boldogasszony-búcsút ünnepeltek a megújult búcsúszentlászlói kegyhelyen

Szeptember utolsó vasárnapján tartják Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepét, amit a török idők óta megünnepelnek Búcsúszentlászlón. Története szerint Bécs oszmán uralom alóli felszabadítása után, 1683. szeptember 24-én a visszavonuló török sereg 3200 foglyot vitt magával, akik csodás módon kiszabadultak. Búcsúszentlászlón ferences rendház működött évszázadokon át, de a rendszerváltás után visszatért ferencesek közel másfél évtizede átadták a plébániát a Veszprémi Főegyházmegyének.

A búcsúi ünnep reggelén Takáts István általános érseki helynök celebrált szentmisét.

A kegytemplom kertjében lévő oltárnál bemutatott ünnepi búcsúi nagymise szónoka és főcelebránsa Udvardy György veszprémi érsek volt. Vele együtt koncelebrált a környék papsága is.

Az ünnepségen jelen volt többek között Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, valamint Molnár Gyula, Búcsúszentlászló polgármestere.

„Egy-egy búcsú alkalmával égi édesanyánk két szép szemébe nézünk, látjuk egész életünket, nehézségeinket, örömeinket, és látjuk, tapasztaljuk, amivel a Szűzanya segít és közbenjár értünk” – hangzott el Tódor Szabolcs plébános köszöntőbeszédében.

Ezt követően a veszprémi érsek megáldotta a felújított templomtetőt és homlokzatot. Udvardy György hangsúlyozta, hogy mindig nagy öröm megáldani a bevégzett munkát, amely az emberi közösség javát és Isten dicsőségét szolgálja.

Prédikációjában így fogalmazott: „Égi édesanyánkra tekintünk. Ő pontosan tudja, hogy mi van velünk, mi van a szívünkben, milyen kérés van bennünk, mitől szenvedünk, vagy mint ahogyan az édesanya, pontosan látja, mitől szenved a gyermeke, a fia, milyen rabságban vagyunk – hiszen most úgy tekintünk égi édesanyánkra, mint Fogolykiváltó Boldogasszonyra, aki szabadulásunkat akarja elősegíteni.” Egyházunk úgy állítja elénk Máriát mint minden hívő példaképét, modelljét, amilyenné nekünk, mindannyiunknak válnunk és formálódnunk kell. Ő mentes maradt a bűntől és annak minden foltjától, teljesen szabad – aki szabad a bűntől, az teljesen szabad. Mi mindannyian ezt a szabadságot, kegyelmet kaptuk meg a keresztségben, és pontosan tudjuk, amikor bűnt követünk el, akkor nem csak szabadságunkat veszítjük el, hanem ezzel együtt rabságba is kerülünk.

Az érsek szentbeszédében rámutatott életünk azon területeire, ahol rabságban vagyunk, többek között: a bűn tapasztalata, a megszokásaink, a virtuális világ.

A bűn tapasztalata: Hogyan lehet az, hogy nem az Úrnak megfelelően élünk? Fájdalmas tapasztalat az, hogy a bűneink rabságában élünk. A főpásztor prédikációjában kiemelte, hogy mennyire küzdünk lelkünk tisztaságáért. „Amikor nem Istennek megfelelő életet élek, egy idő után már ezek a cselekedeteim fogják meghatározni következő döntéseimet is.” Óriási ajándék, hogy van lehetőségünk kérni az Egyháztól a bűnbocsánat szentségét – visszaadja istengyermeki szabadságunkat, s megújított szabadsággal tudunk dönteni jövőnkről! Arról elmélkedett, hogy mennyiszer foglyai vagyunk indulatainknak, gyűlöleteinknek, félelmeinknek – Isten mindezt el akarja venni, Ő meg akar minket gyógyítani, új szabadsággal akar megajándékozni bennünket.

Napjainkra is jellemző, hogy óriási mértékben befolyásolnak minket megszokásaink. Minden olyan szokás, amely nem méltó Krisztushoz, elveszi szabadságunkat. Rabságban élünk, elveszítjük szabadságunkat, ha beengedjük ezeket a mindennapi megkötözöttségeket. Kiemelte, hogy fontos az, hogy érzékenyek legyünk a jelenségek megítélésére, és késznek kell lennünk arra, hogy vállaljuk a küzdelmet a jóért.

Hozzátette, hogy a számítógépes, virtuális világ, eszközök, módszerek nagy segítséget jelenthetnek, megkönnyíthetnek sok mindent, ám egyben veszélyt is jelenthetnek, hisz belemenekülhetünk egy olyan világba, amely kényelmes, gyorsan átlátható, hasznosnak tűnik – de elveszítjük kapcsolatunkat a valós élettel. Sokszor sajnos lemondunk cselekvéseink következményeiről, ki akarjuk kerülni őket. Szembesülnünk kell azzal, akik vagyunk, azzal a méltósággal, amire meghívott bennünket az Isten!

Kérjük égi édesanyánkat, Fogolykiváltó Boldogasszonyt, segítsen nekünk visszanyerni szabadságunkat, az istengyermeki méltó életet, megszabadulni azoktól a megkötözöttségektől, amelyeket teherként hordozunk és ezért nem boldogan, nem felszabadultan éljük mindennapjainkat – mondta az érsek.

A szentmise zenei szolgálatát a templom Szent László kórusa végezte.

Az ünnepi alkalomra, a templom történetét összefoglaló kiadvány és emléktárgyak, díszek is készültek.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár beszédében kiemelte: a közösség erejéből születhetett meg ez a beruházás. A fiatalság, a közösség összefogó és támogató erejét kérte, hogy a járványhelyzetben segítsék a tanárokat, szülőket, nagyszülőket, dédszülőket fizikai és lelki erejük megmaradásában. Az idősebbeket pedig arra kérte, hogy imádkozzanak a fiatalokért, hogy felismerjék mindazt, ami fontos, ami érték, és utasítsák el azt, amivel rombolni akarják őket.

Molnár Gyula, Búcsúszentlászló polgármestere hangsúlyozta: „Ez a templom nemcsak a miénk, hanem egész Zala megyéé. Boldogok vagyunk, hogy egy mérföldkövet tudtunk lépni ezen felújítás formájában, hogy méltóképpen tudjuk fogadni zarándok testvéreinket.”

A búcsúi szentmise teljes terjedelmében visszanézhető a Veszprémi Érsekség YouTube-csatornáján.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír