Hálát adtak az elhunyt főpásztorokért a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban

Az Egyház novemberben különös szeretettel fordul az előtte járó vezetők felé, imával és a búcsú kegyelmi ajándékával kísérve őket az örök élet felé. A főpásztorokért végzett imádság egyszerre fejezi ki az Egyház háláját és azt a bizonyosságot, hogy Isten gondoskodása minden korban pásztorokat ad népének.

„A néhány méterrel mellettünk lévő sírhelyeknél egészen közel kerülünk azokhoz, akik a hit megszületését és továbbadását szolgálták. Itt érezzük meg igazán az apostoli folytonosság élő erejét” – fogalmazott Udvardy György érsek.

Prédikációjában arról beszélt, hogy az elhunyt püspökök élete Isten titokzatos kiválasztásának gyümölcse. „Ezer évet meghaladó távlatban kell gondolkodnunk: hány és hány főpásztort hívott el az Úr, hogy ebben a városban és egyházmegyében szolgáljon. Mindegyikük magával hozta hitének gyökerét, gondolkodásmódját, kultúráját, és mindezzel az Egyház építésén fáradozott.”

A főpásztorok – mondta – nem csupán egyházi méltóságot viseltek, hanem oszlopai voltak az Egyháznak: „Ahogy az altemplomot ősi oszlopok tartják, úgy épül az Egyház is az apostolokra és utódaikra. Ez a szimbolika nemcsak jelképes, hanem valóságos erő: a hit tartóoszlopait látjuk bennük.”

Az érsek a feltámadás hitében szemlélte életüket és örökségüket: „Isten úgy hívta el őket, hogy a krisztusi hitet szolgálják – ugyanazzal az elkötelezettséggel, amellyel az apostolok hirdették az evangéliumot.”

Hálát adott azért a csodáért, hogy a hit nemzedékről nemzedékre tovább él: „Nem tudjuk, hogyan születik meg a hit egy emberben – Isten ajándéka ez. Hálásak lehetünk az elhunyt főpásztorokért, hogy személyes adottságaikkal, képességeikkel, meggyőződésükkel ugyanazt a krisztusi hitet szolgálták, amely átvezet évezredeken át.”

Udvardy György szavai szerint a megemlékezés nem csupán visszatekintés, hanem jövőbe mutató pillanat is: „A hitnek mindig van értelme, minden korban újrakezdhető, mert a feltámadás reményében gyökerezik. Itt, az altemplomban elődeink hitéből merítünk, hogy mi is ragaszkodjunk Istenhez és az Egyházhoz.”

Udvardy György érsek homíliáját ide kattintva olvashatja el teljes terjedelmében.

A szentmise egyben annak a hagyománynak a megerősítése is, hogy minden év novemberében, Szent Márton ünnepéhez kapcsolódva megemlékezzünk elhunyt főpásztorainkról. Az áldást követően a főpásztor szenteltvízzel hintette meg a híveket, majd Padányi Biró Márton megújult síremlékét és a kriptában nyugvó főpásztorok sírhelyeit.

A szertartás után rövid, csendes imádságra nyílt lehetőség, hogy mindenki hálát adhasson az elhunyt főpásztorok szolgálatáért az örök élet reményében.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír