Halmai Péter közgazdász székfoglaló előadást tartott a Szent István Tudományos Akadémián

Az alábbiakban Halmai Péter Globális dezintegráció? című székfoglaló előadásának rövid összefoglalóját adjuk közre.

Az előadás visszanézhető az akadémia YouTube-csatornáján.

A globalizáció lényege Jagdish N. Bhagwati szerint az integráció: a nemzeti gazdaságok nemzetközi gazdaságba történő integrációja a kereskedelem, a közvetlen külföldi tőkebefektetések, a rövid távú tőkeáramlások, általában az emberek nemzetközi mozgása és a technikák áramlása révén. A mai világgazdaságban az integrációs folyamatok regionális és globális szinten jelentkeznek. Az integráció általános értelemben egységesülést, beilleszkedést jelent. Ám az integráció folyamatában annak alkotórészei nem veszítik el sajátosságaikat.

Alapvető kérdés: mi a globalizáció jövője? A kereskedelempolitikai korlátozások, a globális termelési láncok sebezhetősége, a geopolitikai sokkok, a kezdődő fragmentáció következményei egyes vélemények szerint akár a globalizáció végét is jelenthetik.

Valójában a globalizált világgazdaság alapvető átalakulása megy végbe. A globalizáció új hajtóerőivé egyre inkább az immateriális javak, a tudományos és technikai információk, az adatok áramlása válnak.

Erősödő kereskedelmi korlátozások és/vagy magasabb kereskedelempolitikai bizonytalanság növekvő globális fragmentációt eredményezhetnek. A globális gazdaság viszonylag erős széttöredezettsége – mértékétől függően – állandósuló globális kibocsátási veszteséghez vezetne. A kereskedelmi fragmentáció legnagyobb vesztesei a nyitott gazdaságok (közöttük az EU tagállamai) lehetnek.

A változó feltételek között a legnagyobb veszélyt a globalizációellenes, fragmentációt erősítő gazdaságpolitikák jelenthetik. A kialakuló multipoláris világrendben továbbra is meghatározó a kölcsönös függőségek rendszere. Ezért nem valószínű, hogy a globális integrációt az egymástól elkülönülő világgazdasági blokkok teljes szétválása váltaná fel. A multipoláris struktúrában is valószínűleg egyidejűleg lesznek jelen a versengés és az együttműködés mozzanatai. Ugyanakkor a multipoláris struktúra sem működhet a kölcsönösen elfogadott szabályokon alapuló multilaterális intézmények, szabályok, sőt kormányzás nélkül.

A változás fő irányainak azonosítása megkerülhetetlen közgazdaság-tudományi feladat, egyúttal a távlatos gazdaságpolitikai cselekvés előfeltétele.

„A globalizáció sem nem jó, sem nem rossz eleve. Azzá lesz, amivé az emberek teszik” – fogalmaz II. János Pál pápa. Nem áldozatainak, de szereplőinek kell lennünk, az értelem világosságával előrehaladva, a szeretet és az igazság által vezérelve.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír