Íjászat és önismeret a Máltai Szeretetszolgálat zalaapáti Domb Otthonában

Hazai – 2025. szeptember 10., szerda | 11:21

A zalaapáti Domb Otthonban a rendszeres havi programok közé tartozik az íjászat, amely egyszerre sport- és önismereti élmény is. P. Szabó Csilla riportját szerkesztve közöljük.

Nagy népszerűségnek örvend a közös foglalkozás, amelyet Bálint Balázs terápiás munkatárs tart, aki maga is íjászkodik. Már gyerekkorától fogva közel áll hozzá ez a sport, amelyet különböző változataiban is kipróbált talajíjász és lovasíjász egyesületekben.

A zalaapáti intézmény hagyományos őszi túrájára hozta be először egy állomásként a célba lövést tapadókorongos változatban. Az akkori nagy érdeklődés eredményeként szervezték az íjaszatot később önálló foglalkozásként.

A gyakorlás mellett részletesen szóba került az íjászat önismereti aspektusa is: a cél eltalálása mellett az oldás pillanata, az elengedés, amikor az íjász már mindent megtett; összpontosítása, erőfeszítése energiáit már rábízza valami magasabb hatalomra, s hagyja, hogy történjen, aminek történnie kell. Az íjászat kivételes abban, hogy jó íjásznak lenni nem feltételez különösebb tehetséget, a hozzá szükséges ügyességet bárki megszerezheti, pusztán gyakorolnia kell – gyakorolni eltökélten, a célra összpontosítani, aztán elfogadni, ami majd történik.

A foglalkozáson beszéltek a magyar lovasíjászat különlegességéről is. „A ló mint kapcsolat a világgal kifelé, az íj mint kapcsolat az éggel befelé” – foglalta össze Bálint Balázs az első alkalmakat.

„A részt vevő pszichiátriai beteg ellátottak érdeklődése hamar az íjfeszítés alapmozdulataiba fordult, aminek gyakorlása már az íjjal élménnyé vált – mondta el a zalaapáti otthon terápiás munkatársa. – Többen kifejezetten ügyesen lőttek és durrantották ki a kis meglepetést rejtő lufikat, de amire leginkább felfigyelt közösen a társaság, hogy mennyire szorítjuk, ragaszkodunk a kezünkben érezhető tárgyakhoz, az általuk képviselt elképzelésekhez, még ha azok tévesek is. Szinte ki sem nyílik a markunk a vesszőt szorongatva, miközben az elengedéssel felszabaduló sóhaj mintha könnyebbé tenne bennünket, felszabadítaná a lelkünket” – avat be az íjászat önismereti vonatkozásaiba is Bálint Balázs.

A zalaapáti intézmény „kezdő íjászainak” gyakorlóhelye az egyik épület tűzfala és a domb támfala közti völgykatlanban kiváló helyszín, ahol várhatóan további sport- és önismereti élményeket szerezhetnek a gyakorolni vágyók a Domb Otthonban.

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ)

Fotó: MMSZ Gondviselés Háza – Domb Otthon, Zalaapáti

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria