Immár Szent Teréz utcájában ünnepelték az Avilai Szent Teréz-búcsút Budapesten

Krúdy Gyula így ír a terézvárosi búcsúról Szent Terézia utcái című, 1926-ban megjelent írásában: „A terézvárosi búcsú mindig nevezetessége szokott lenni Pestnek, ama szép, kora őszi napon. Beliczay, a gyertyaöntő, nagyobb ládákkal vonul fel a Nagymező utcába emelt sátrához, mint akár más Máriabúcsúkhoz. Hiszen estére éjfélig gyertyát égetnek minden sátorban a mézeskalácsosok, a késesek, a gyümölcsösök, a zsákbamacskások, a bazárosok. A régi, boldog, városligeti hangulat költözik a templom elé a hintásokkal, akik ilyenkor mutatják meg a város szívében, hogy egyszerű hintázással is milyen kunsztokat lehet elérni. Nagy sokadalom szokott botorkálni a sátorok kifeszített kötelei között…”

A Szent Teréz-búcsúra büszkék a terézvárosiak. De a mára már szekularizálódott és a bérlakásokban és Airbnb-k sokaságában csupán néhány napig vagy hétig élő, főleg külföldi emberek között hogyan lehet Teréz-búcsút tartani? Ezzel próbálkozik az Avilai Nagy Szent Teréz-templom és a terézvárosi önkormányzat évek óta. Nincs könnyű dolguk. Ma az embereket megszólítani, bevonzani egy gyermek- vagy irodalmi, zenei műsorra a templomkertbe s főleg a templomba szinte eleve sikertelen vállalkozásnak tűnhet.

Idén – tanulva a tavalyi, Avilai Szent Teréz szentté avatásának 400. évfordulóján tartott búcsú tapasztalataiból – sikerült nagyobb érdeklődést kiváltóan megvalósítani. Egészen biztosan azért, mert Rudnay Sándor hercegprímás 1822-ben a műemlék templom titulusát Szentlélekről Avilai Szent Terézre változtatta, és ekkor a templom és plébánia közötti utcát Érsek utcának nevezték el. A Szentlélek ezért „nem neheztel” a terézvárosiakra, hiszen ott látható jelképe, a galamb, a Pollack Mihály által tervezett gyönyörű, hatalmas főoltár tetején a timpanonban, és azóta is a Lélek erejében igyekeznek tenni mindent – és természetesen védőszentjük, Avilai Szent Teréz közbenjárására is, akinek szintén egyik attribútuma a vállára szálló Szentlélek, aki sugallja Teréznek, hogy mit írjon A belső várkastély vagy A tökéletesség útja című könyvében, melyek a belső imáról, mély istenkapcsolatról tanítanak. Ma egy sokszor felületes világban élünk, ezért nagyon lényeges, hogy ezt az elmélyült imát újra kell tanulnunk tőle.

A búcsúünnepre imanyolcaddal készült a plébániaközösség: október 8-ától esténként, a rózsafüzér imádsághoz kapcsolódóan, egy-egy lelkipásztor vagy lelkipásztori munkatárs vezetésével imádkoztak a hívek, Szent Teréz gondolatai alapján.

Október 13-án, pénteken Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök mutatott be szentmisét a terézvárosi templomban a budapest-belvárosi espereskerület papjai, szerzetesei, valamint a templom egykori lelkipásztorai koncelebrálásával, szolgáltak a szertartáson az espereskerület diakónusai. A püspök szívesen emlékezett vissza arra, hogy a Teréz-templom mely padjaiban ült családjával gyermekkorában rendszeresen a 9 órai diákmisén.

A szentmisén Kovács Zoltán, a Szent István-bazilika plébánoshelyettese mondott homíliát.

A mariológus a Fatimai Szűzanya utolsó jelenése napján Szűz Mária és Avilai Szent Teréz életének párhuzamáról elmélkedve arra hívta fel a figyelmet, hogy Krisztushoz ilyen testi-lelki közelségben élni mennyi kegyelmet, de milyen fájdalmakat is rejt magában. A szentbeszéd teljes egészében olvasható ITT.

Október 14-én, szombaton az esti szentmisében Kálmán Peregrin OFM elmélkedését hallgathatták meg a jelenlévők. Elmondta, hogy ő, aki most lett a pesti ferences templom igazgatója, átéli azt a szoros lelki kapcsolatot és támogatást, amelyet annak idején Alkantarai Szent Péter, a Ferenciek terei templom védőszentje Szent Terézzel élt meg a kolostori, Istennek szentelt élet megreformálása során. Pest belvárosában is így, egymást erősítve, támogatva kell az egyházi közösségek és a lelkiélet megújulását szolgálni.

Három gyóntatóatya várta a búcsúra lélekben megtisztulni kívánókat. Ezen az estén a Szent Teréz-vesperást, a szentmisét és az áhítatot a Capella Theresiana kórus éneke tette elmélyültebbé.

A Teréz-búcsút október 15-én, vasárnap 10 órakor fanfárok hirdették meg az Avilai Nagy Szent Teréz-templom tornyának erkélyéről.

A koncelebrált ünnepi szentmisét Horváth Zoltán pronotárius kanonok, esperes, plébános és Farkas Ferenc érseki tanácsos, káplán mutatták be, Zarka Dénes diakónus és az asszisztencia szolgálatával.

A búcsúi szentmisén Mauricio Vicencio Misa Andina miséje hangzott el, a Los Gringos együttes és gödöllői kórus előadásában.

Horváth Zoltán plébános prédikációjában a szőlőtőről és szőlővesszőről szóló jézusi példabeszéd alapján leszögezte: csak Krisztusban, Krisztussal lesz keresztény élet a jövőben közösségeinkben. Ha Avilai Szent Teréznek nem lett volna élő, személyes, baráti kapcsolata az Úrral, akkor ugyanolyan lanyha, önző, csak magának élő, ugyanakkor elfáradt, kiüresedett, félelmektől és rögeszméktől megterhelt élete lett volna, mint környezetének és társadalmának. Szentbeszédében a plébános azt is felidézte, hogy külföldön fiatalokkal találkozott a nyáron, akik elmondták, mennyire tetszett nekik Budapest gyönyörű városa, de nem szeretnének ide jönni többé, mert itt lehajtott fejű, szomorú embereket láttak.

Teréz tele volt tűzzel, erős lélekkel, mélységes és személyes hittel, rajongó szeretettel, lelkes, felszabadult örömmel; tele volt élettel és vidámsággal, őszinte szeretettel, szerelemmel Jézus iránt. Fölfelé nézett, és előretekintett – mondta Horváth Zoltán atya. – Nem az akadályok, a nehézségek, a problémák miatt panaszkodott, hanem azt kereste, mi a megoldás, és nem ismert lehetetlent abban a dologban, amelyben biztos volt afelől, hogy azt az Úristen is akarja.

Ne görcseink, félelmeink, megfelelési kényszereink miatt összeszorított tenyérrel forduljunk Istenhez, mert egy becsukott kézbe nem tud semmit sem beletenni, hanem meg- és felszabadulva ezektől nyissuk ki a tenyerünket, szívünket az ég felé, és akkor az Úr mindent meg fog adni már ebben az életben önmagából, hogy boldogabban élhessünk – hangsúlyozta a főcelebráns, felhívva a figyelmet arra, mit jelent Istenben szabadon élni és szeretni, ahogyan Avilai Teréz is tette.

Az ünnepet a Szent Teréz-körmenet zárta a templom körüli utcákban. A processziót a Bartók Béla Zeneművészeti középiskola fúvósai kísérték.

A plébánia kérésére az önkormányzat átnevezte a templom és plébánia épülete közötti utcát, mely így a Szent Teréz nevet kapta. A körmenet után Soproni Tamás terézvárosi polgármester és Horváth Zoltán plébános leplezték az új utcanévtáblát.

Így vált valósággá majdnem száz esztendő elteltével az, amit Krúdy Gyula írt. Most már ténylegesen „Szent Teréz utcájában” járnak a terézvárosiak és mindazok, aki ide ellátogatnak.

A templomkertben programok, kézműves-foglalkozások, gyermekjátszósarok, továbbá karitászosok és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye turisztikai munkatársai várták az érdeklődőket; árusok és vendéglátás is volt az utcában – így ünnepelték a hétvégén Budapest-Terézvárosban Avilai Nagy Szent Teréz szűz és egyháztanítót.

Forrás: Avilai Nagy Szent Teréz-plébánia

Fotó: Hartyányi Norbert, Topor Márta, Avilai Nagy Szent Teréz-plébánia

Magyar Kurír