Isten ecsetvonása – Lektor- és akolitusavatásra került sor a Központi Szemináriumban

Székely János püspök a szentmise elején a festőtanítványokat oktató Rubens alakját idézte fel. A mester az elkészült műveket megszemlélve egy-egy ecsetvonással belejavított ott, ahol szükségesnek látta. A képek beavatkozása révén elevenné, ragyogóvá váltak.

A mai napon valami hasonló történik. A három papnövendék éveken át készül a hivatására, most pedig odalép hozzájuk a Jóisten, és megérinti a lelküket, az élet igéjének hirdetőjévé, az élet kenyerének kiosztójává téve őket.

„Hadd idézek föl egy emléket szentföldi tanulmányaim idejéből – kezdte homíliáját Székely János püspök. Igen gyakran mentünk gyalog Betlehemtől a Holt-tengerig, keresztül a júdeai pusztán. Egyik alkalommal azt láttuk, hogy az árnyékban kecskék, bárányok hűsölnek. Az egyik kis bárány elkódorgott, és felmászott egy domboldalra. A többi állat bégetéssel próbálta visszahívni, de az oda se hederített. A beduin táborban csak egy asszony volt otthon. Amikor meglátta, hogy baj van, fölment egy kicsi dombocskára, és egy bégetéshez hasonló nagyon erős hangot adott ki. A kis bárány abban a pillanatban megállt, felemelte a fejét, figyelt, majd megfordult és visszajött. A saját társainak a hangjára nem hallgatott, de a pásztor hangjának azonnal engedelmeskedett.”

Az életünkben is történik hasonló. Sok hívogató hangot hallunk a világból, sokféle ajánlatot kapunk, hogy merre induljunk.

De néha megszólal egy olyan hang is, ami semmilyen más emberi hanghoz nem hasonlít.

És ilyenkor az ember kiejt a kezéből mindent, megáll, megfordul, és örömmel követi ezt a hangot.

„Valami ehhez hasonló történt a ti életetekben is” – folytatta a püspök. András ezt élte át a vízivárosi templomban, ahol szülei énekeltek, ahol ministrált; vagy a papszenteléseken, az új miséken. És amikor azon töprengett, hogy talán nem csak az a fontos: fel kellene fedeznie, hogy mi lehet Isten álma. Bálint is ezt tapasztalta, amikor megismerkedett a Nyolc Boldogság Közösséggel, amikor az érettségi évében azért imádkozott, hogy felismerje Isten rá vonatkozó tervét. Sándor is ezt érezte kilencedikes korában: hallotta, hogy Jézus hívja. Később is, amikor segítette idős nagyszüleit, szüleit. És amikor hitoktató volt, ez a hang egyre erősebb lett.

Jézus hív benneteket arra, hogy a barátai legyetek.

Látszólag a pap semmi hasznosat nem tesz a világban. Nem tervez autókat, nem növeli a gazdasági teljesítményt. Úgy tűnik, hogy haszontalan. Valójában a lehető legfontosabb tevékenységet végzi, hiszen az emberi szívet semmilyen földi dolog nem tudja egészen betölteni. A pap annak a titoknak a szolgája, a közvetítője, hogy Isten kész betölteni a szívünket. S amikor megtelik a pap szíve, utána másokat is ehhez a forráshoz vezet.

„Egyszer valaki felhívott, és azt mondta, nagyon szeretne beszélgetni velem. Elmentem hozzá, és egy 90 éves néni nyitott ajtót. A szoba berendezése olyan volt, mintha 60 évvel visszakerültünk volna az időben – kezdett bele egy történetbe a szónok. – Kiderült, hogy a néni rendszeresen gyón és áldoz, így azt gondoltam, fölösleges volt engem most ide hívni. De azért belekezdtünk. A néni egyszer csak váltott, és mesélni kezdte az életét, talán úgy, ahogy soha korábban. Megrendülten hallgattam. Azt éreztem, hogy érzi, közeledik a vőlegény, és ő föl akarta venni a hófehér mennyasszonyi ruhát. És amikor megáldoztattam, azt éreztem, hogy mi papok a legnagyobb kincset adjuk.”

Ezt követően a püspök a felavatandó papnövendékekhez fordult: „Kedves András és Bálint, lektorok lesztek. Isten igéje van rátok bízva. Az az ige, ami nem betű, hanem lélek és élet. Szeressétek a Bibliát, legyen az számotokra mindennapi kenyér. Kedves Nándor, akolitus leszel. Ez a görög szó azt jelenti, hogy követő, aki egészen közel van Jézushoz, aki a nyomában jár. Amikor ott állsz az oltár mellett, ujjongjon a szíved: itt vagyok Jézus mellett, az ő szent testét érinthetem, adhatom. Legyél egészen egy ezzel a titokkal.”

Krisztusnak nem volt más trónszéke, csak a kereszt. Nem volt más korona a fején, mint a töviskoszorú. Ő a szeretet királya. A három papnövendék az ő követője lesz.

Jézus nem diadalútra hívja őket, és nem ígér tapsot.

Azt mondja: „ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét minden nap, és kövessen engem” (Lk 9,23). De azt is megígéri, hogy velünk lesz minden nap, a világ végéig (vö. Mt 28.20). „A húsvét titkának lesztek részesei, a keresztnek és a föltámadásnak. Legyetek jókedvű adakozók, akik bátran, örömmel adják az életüket.”

Székely János püspök e gondolatokkal zárta szentbeszédét: „Hálát adunk a hivatásokért, és imádkozunk mindannyian azért, hogy Jézus formálja a mai napon a saját maga képmására Andrást, Bálintot és Nándort, hogy ezzel a titokzatos ecsetvonással, érintéssel legyenek az élő Ige és a mennyből alá szállott kenyér hiteles, bátor, szeretettel, hittel teli közvetítői.”

Ezután került sor a lektor- és akolitus avatás szertartására. Előbbi esetében Darabos Bálint (Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, III. évfolyam) és Zsembery András (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, III. évfolyam) ünnepélyesen megkapta a Szentírást, Tell Nándor (Veszprémi Főegyházmegye, V. évfolyam) pedig a cibóriumot vette át.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír