Isten szereti bennem a bűnöst – Varga László püspök tartott adventi elmélkedést

Hazai – 2019. december 5., csütörtök | 15:44

Amíg magunkkal nem engesztelődünk ki, Istennel és embertársainkkal sem tudunk – hangsúlyozta Varga László kaposvári megyéspüspök december 4-én este, a budapesti Sziklatemplomban tartott adventi elmélkedésén.

Jól érzed-e magad a bőrödben? – tette fel a kérdést elmélkedése elején Varga László püspök. – Jól érzed-e magad a valóságodban, amiben élsz? És hogy érzed magad a Szentháromságban? Mindannyian el vagyunk rejtve a Szentháromságban. Ez pedig a hit titka, ugyanúgy, mint az Eucharisztia. Az Eucharisztiában Jézus van elrejtve, akkor is, ha áldozás után semmi rendkívülit nem érzünk. Jézus valóságos jelenléte független a tapasztalattól, mert a hit titka.

Ha a dolgokat a hit felől közelítjük, sokkal messzebbre juthatunk, mintha a tapasztalatból merítkeznénk: az életünkben vannak krízisek és tragédiák, azonban el merjük-e hinni, hogy a valóságunk Krisztusban van? Amikor megkereszteltek minket, onnantól kezdve mi is a Szentháromságban vagyunk. De kiengesztelődni Istennel és a másik emberrel akkor tudunk, ha első fokon kiengesztelődünk saját magunkkal – hangsúlyozta a főpásztor.

Gyűlöljük, utáljuk magunkban a bűnöst, elképesztő energiát fordítunk arra, hogy rejtegessük, s kiakadunk, ha lelepleződik. Isten előtt azonban fölösleges rejtegetni, hiszen tudja, hogy bűnösök vagyunk – ugyanakkor jók is. Az ő szeretetéből lettünk, ő akarta, hogy legyünk, és szabadságot kaptunk arra, hogy szeressünk. Isten kockáztatott, hiszen tudta, hogy fel fogunk lázadni ellene, ennek ellenére szeret minket, ahogyan a szülő is szereti a bűnös gyermekét.

Nehéz elhinni Isten feltétel nélküli szeretetét, mivel versenyszemléletű és üzleti alapú neveltetést kaptunk.

Elhitették velünk, hogy Isten csak akkor szeret minket, ha jók vagyunk.

Emellett hat ránk a minket körülvevő piacorientált világ, ami rányomja bélyegét az Istennel és egymással való viszonyra: minden gyanús számunkra, ami ingyen van.

Hogy elhiggyük Isten feltétel nélküli szeretetét, elsősorban önmagunkkal kell megbékélni: a bűnös önmagunkkal, azzal, aki bennünk az árnyék. Máskülönben ezt kivetítjük embertársainkra, és vádoljuk azon tulajdonságok miatt, amiket magunkban gyűlölünk. Pedig Isten szereti bennünk a bűnöst is. „Jézus sorsközösséget vállalt velem, egy bűnös püspökkel, aki egyben meghívott szent is – tette hozzá Varga László –, de ez fordítva is igaz: a Szentlélek által bennem lakik a szent is, ezért van esélyem szentté válni.”

Ha engedjük, hogy Isten egészében szeresse bennünk a bűnöst és a szentet, szerethetővé válnak embertársaink is, akik ugyanolyan bűnösök, mint mi, csak nekik „máshol szorít a cipő”.

Ha elfogadjuk a bennünk lévő bűnöst, és meg tudunk bocsátani magunknak, akkor el tudjuk fogadni embertársainkat is.

Varga László ezzel kapcsolatban a főparancsot idézte: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” (Lk 10,27) „Ha magadat nem szereted, hogyan tudod Istent szeretni?” – kérdezte ismét a megyéspüspök, majd hangsúlyozta, nincs olyan bűn és nincs olyan erény, amivel befolyásolhatjuk Isten szeretetét. Minden misén az egész Krisztus jön el az Eucharisztiában, és a Szentlelket sem „dekázza ki”. Ha ő ad, akkor mindent odaad, és nem vonja vissza. Ez a garancia arra, hogy mindig újra tudunk kezdeni.

A keresztények többségének nagy hibája, hogy „matatnak a kakiban” – fogalmazott humorosan a főpásztor. Elkövetik a bűnt, aztán pedig „kenegetik” nemcsak magukra, hanem másokra is.

A keresztények 99 százaléka a bűn körül forog, mint a farizeusok. De ha állandóan csak a mások bűnével vagyunk elfoglalva, soha nem fogunk eljutni Istenhez.

Nem kell a bűnt elemezni, önmagunkat igazolni, egyszerűen csak ki kell mondani: „Bocsáss meg!”

Aki megharagszik, bezárja magát a negatív érzések ketrecébe. Rázzuk a rácsot, és mutogatunk a másikra. Pedig belül van a kulcs, és az van ráírva: „Bocsáss meg!” Ha ezt kimondjuk, nem kell tovább mutogatnunk és vergődnünk. Ez a kiengesztelődés: megadjuk a másiknak a jogot, hogy „egy levegőt szívjon velünk”. Hogyan is hangzik az imádságban? „Mi Atyánk…” Mindenki a testvérünk, de mi úgy döntöttünk, megharagszunk. Számos pszichoszomatikus betegség van azonban, amit a harag okoz, nem véletlenül találta ki Gyökössy Endre ezt a szójátékot a gyűlöletre: a gyűl-öl és -ölet.

Ha megbocsátunk, „kiterítjük a trágyát a mezőre, amiből aztán új élet fakad”. De ehhez elsősorban magunkat kell szeretni, csak így tudunk kiengesztelődni Istennel és embertársainkkal. „És hogy sikerül? Odaát megbeszéljük” – zárta adventi elmélkedését Varga László kaposvári megyéspüspök. 

Fotó: Bókay László

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria