Ki volt Bakócz Tamás? – A kivételes főpapra, államférfire emlékeztek Esztergomban

A Jagelló-kor egyik legjelentősebb reneszánsz alkotásában, az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájában kezdődött az ünneplés, melyet az érsek 1506 és 1511 között épített Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére a Várhegyen álló középkori Szent Adalbert-székesegyház mellékkápolnájaként.

Azért vagyunk ma Esztergomban, hogy bejárjunk egy utat, mely jobbágysorsból indult, és jutott el Magyarország és az Egyház jelenét és jövőjét alakító szerepvállalásig. Előttünk az oltár mellett a Bakócz-címer, a kocsikerékből kinövő szarvas, ahogy Herczeg Ferenc írja,

kevélyen alázatos emlékeztető a pátriárka bognár apjára”.

Erdő Péter az ünnepi szentmisén mondott homíliájában elővételezte Bakócz Tamás életének hangsúlyait: láttatta a „háborútól, veszedelmektől, rendezetlenségtől és marakodástól” szenvedő ország megmaradásáért küzdő államférfit, valamint a reformáció válsággal fenyegető egyházában a hitélet megújítását előmozdító főpapot.

A főpásztor ezt a gondolatot bontotta ki az emléknap folytatásában a Szent Adalbert Központban tartott köszöntőben: „500 évvel ezelőtt nagy volt a bizonytalanság. Az ország lét és nemlét mezsgyéjén állt. Bakócz tudta, hogy a magyar királyság egymaga nem tud megküzdeni a fenyegető veszéllyel, és jó diplomáciai érzékkel keresett kapcsolatokat Európában, de hiába. Az ország török hódoltság alá került. Az, ami ezt követően történt, mutatja, mennyire az isteni gondviselés kezében vagyunk” – Erdő Péter szerint csodák sorozata, hogy a 150 éven át tartó megszállás okozta pusztulás után újabb 150 év múltán „nagy álmok és erőfeszítések summájaként” újra tudott indulni az élet Esztergomban, és a város újra a magyar katolicizmus egyházi és egyházművészeti központja lett. „Ma rajtunk múlik, hogy Esztergom vonzó és kulturált hely legyen, melynek szépségeire és értékeire fel tudjuk hívni a figyelmet, és megmutassuk a városnak azt az arcát, ami Bakócz Tamásnak is tetszene.”

Hernádi Ádám, Esztergom polgármestere örömét fejezte ki, hogy múltfeltáró munkájuk egy, eddig még kevéssé ismert területét állítja középpontba az a történelmi játékfilm, mely Erdődi Bakócz Tamás életének két utolsó évtizedét dolgozza fel.

Ez a színházi adaptáció alapján készült film egy értékmentő közös munka eredménye, amely csak itt születhetett meg Esztergomban, és új színt ad a város kulturális életének – mondta köszöntőjében a városvezető.

Horváth Richárd, a Bölcsészettudományi Központ főmunkatársa Bakócz Tamás életútjáról adott képet. Ki volt Bakócz? Főpap, humanista tudós, politikus, dinasztiaalapító? Az előadás arra kereste a választ, hogyan vált nagy hatalmú, nagy befolyású emberré Bakócz jobbágy származású családból indulva. Milyen inspirációk érték, kik segítették útján? Milyen ez az Erdődi család, ahonnan öt pap került ki? Elsőként Bálint, a titeli nagyprépost, két püspök, egy érsek – Tamás –, s egy nagyprépost. Tamás indulását Bálint segítette, aki bekerült a király mellé, és megszerezte a család számára a titeli prépostságot. Ő lett testvérei mecénása, ő finanszírozta Tamás taníttatását Krakkó, Bologna, Ferrara egyetemein 1463 és 1470 között, melynek révén Tamás, ahogy Bonfini írja, „pengeelméjű” ifjúvá ért meg, aki már 1474-ben a királyi udvarban forgott, majd 1480-tól királyi titkárként már jelentős politikai súllyal bírt. Így kapta meg 1486-ban a győri püspökséget, és lett királyi titkárból politikus-főpap. További emelkedését annak a helyesnek bizonyuló döntésnek köszönhette, hogy Mátyás halálát követően Corvin János, Habsburg Miksa, Jagelló János Albert és Jagelló Ulászló mint trónigénylők közül Ulászló mellé állt, és épített ki nemcsak bizalmi tanácsadó viszonyt vele, de személyes szimpátia is kialakult köztük. Bakócz a kancellária vezetését bírta, melyre haláláig rálátása volt. Főpapi emelkedése is felgyorsult, a győri püspökség után a leggazdagabb főpásztori javadalmat jelentő egri püspöki székbe került, innen pedig Esztergomba, pozíciócserét eszközölve Estei Hyppolit esztergomi érsekkel, majd konstantinápolyi pátriárka is lett.

Ez már a nagy Erdődi-vagyon kialakulásának időszaka, melynek gyarapodásából Bakócz a családot is részesítette, így tulajdonképpen dinasztiát teremtett.

Bakócz a király támasza lett a nemzetközi politikában, személye révén 1500-ban a huszonnégy bíboros között egy magyar is volt. Így jutott el Rómába, és volt esélye arra, hogy pápának válasszák.

Támadásból is kijutott Bakócznak. Sok érdeket sértett a királlyal való szövetsége, kitört egy zendülés a király ellen, melynek tulajdonképpeni célpontja az érsek volt. Rómából visszatérve pedig személyes kudarcának rótták fel, hogy nem ő lett a római pápa.

Bakócz vitathatatlan érdeme, hogy reálisan felismerte a török veszélyt, és tudta, egyedül nem képes azt a magyar királyság megoldani.

A történész kitért a Dózsa-féle felkelésre is, melyben szerinte sötétebben látjuk Bakócz szerepét, mint az valójában volt. „Bakócz volt az első, aki felismerte, a király elleni zendüléssé fajult a harc, már nem keresztes hadjáratról van szó, látta a veszélyt, de eszközei nem voltak megállítani.”

Török Csaba plébániai kormányzó, teológiai tanár előadásában azt akarta megmutatni, hogy az alacsony sorból érkező Bakócz Tamás több lépcsőben átérlelt életút, döntések és választások folyománya révén emelkedett abba a magasba, ahol történelmünknek abban a nehéz időszakában – kibontakozó belharcok és a nagy külső fenyegetettség idején – úgy állt az Egyház kormányzásában a király és a nemzet mellett, hogy országunk képessé volt vállalni a kihívásokat.

„Az 500. évforduló elgondolkodtat, mi az örökség, amit hagyott, és ki az ember, aki mögötte áll.

Kivételes az életpálya, amit befut, mélyről indult, és hátrahagy könyvtárában, kincstárában, a bazilikában egy olyan örökséget, aminek ma a csodájára járunk.

Ki volt Bakócz Tamás? – Eltérő, amit látunk. Egy karrierista, akit a túlzó akarat önmaga alá temetett? A vagyongyűjtők patrónusa, akit kora zsugorinak tartott, mert bár családjának bármit odaadott, de egyéb célokra ritkán jótékonykodott? Prófétai vizionárius politikus, aki képes volt felfedezni azokat metszéspontokat, melyek meghatározták hazánk és a régió sorsát? Lekesült pap, aki működése minden területén rendkívülit alkotott?”

Török Csaba Erdő Péterhez kapcsolódva arra figyelmeztetett, hogy a főpap történelmi, politikai szerepe elhomályosítja azt az átlagon felülit, amit a pap alkotott. Bakócz részt vett a lateráni zsinat előkészítésében. Felismerte a 15. századot átható vallási formálódás szükségességét, a reformra való igényt, és hozzá tudott járulni, hogy az Egyházban megújuljon az egyházfegyelem, a szerzetesi élet, fejlődjön a liturgikus élet, a népi jámborság. Bakócz jelentősen benne volt azokban az erőfeszítésekben, melyek a hitélet megújítását szolgálták.

Egyik fő jellemvonása az akarat volt, mely az egész családot jellemezte. A semmiből indultak, akaratból hatalmas mennyiség kellett az általuk befutott pályához. Az ambíció kivételes intellektussal párosult, mely lehetővé tette, hogy a szatmári domonkosoknál szerzett alapokkal nagy európai egyetemeken boldoguljon, és Bologna katedráján már lektori tisztségig emelkedjen. Ez azt mutatja, ő nem egy karrierista ember, hanem egy tehetséges ember, akiben van potenciál.

Innen érkezett haza, és az ezt követő években hozta meg életdöntéseit: Erdélyi püspök mellett kezdte pályáját, ahol a magasan képzett pap átformálódott államférfivá.

Egyházi karrierje viszonylag későn, 36 évesen – ekkor lett titeli prépost – kezdődött, majd aztán elképesztő mértékben felgyorsult. Eger nagy lépés, de a római pápai élet legbelső körébe Esztergommal érkezik meg. Itt mutathatja meg főpapi kvalitásait igazán, ekkor már elindult ugyanis az Egyházban a reformfolyamat.

A pápaválasztás lehetőségének felmerülésében a reálpolitikus szemléletű Bakócz az ország esélyét látta a török fenyegetésével szemben. Ezért volt sorskérdés számára a pápaválasztás. Giovanni de Medici pápai trónra kerülve mindent megtett azért, hogy Bakócz számára vonzóvá tegye a hazatérést. Bővítette a magyar prímás jogköreit és fennhatósági területét, és megbízta keresztes hadjárat szervezésével.

Ezzel tért haza Bakócz Tamás. Élete utolsó éveiben jelentősen diszkreditálódott az arisztokrácia szemében, felrótták hibáit, származását, de ő továbbra is az új király pártfogoltja maradt. Ezek az évek Esztergomról szóltak számára. Felkarolta az egyházi és művészeti életet, építkezett, létrehozott egy reneszánsz könyvtárat.

Szerémi György, a kor történetírója azt pendíti meg, hogy Szulejmán az érsek halálakor döntött Nándorfehérvár elfoglalásáról, hogy út és lehetőség nyíljon számára az ország elfoglalása felé. Sorsszerű véletlen, vagy Szulejmán kivárta legkitartóbb ellenfele távozását?

Az esztergomi emléknapon került sor a Bakócz Tamás életéről szóló film – A nagyrahivatott – ősbemutatójára. A Tóth Máté Miklós könyve alapján írt darabot Katona Szabolcs vitte színre az esztergomi várszínházban, melyből 2021-re készült filmadaptáció. A film a Rómában hazatérő Bakócz Tamás utolsó éveit feldolgozva próbálja megmutatni a mélyről indult és magasra jutott ember mozgatórugóit.

A filmet az M5 fogja bemutatni.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír