Kocsis Fülöp metropolita üzenete a végzős diákoknak

Kedves ballagó diákok!

Egy jó iskola nemcsak ismereteket ad át, nemcsak a tudást gyarapítja, hanem rámutat arra, hogy az ismeret, a tudás akkor igazi, hogyha beépült. Az ember minél többet tud meg a világról, annál többet kell hogy megtudjon önmagáról. Különben nem érti a világot, ha nem érti saját magát. Hiába szerez ismereteket bármilyen tudományterületről, ha közben nem az önismeretben fejlődik, hasznavehetetlen lesz minden megszerzett tudás és ismeret.

Igen, a jó iskola nemcsak ismeretet, hanem valójában önismeretet ad. S talán meglepő lehet, hogy itt, a mi keresztény, görögkatolikus iskolánkban is az

önismeretről beszélek, hozzátéve az önértékelést, az önbecsülést, az öntudatot. Igen, ezek azok az alapkövek, amelyek nélkül nem tudunk előrelépni az életben.

Hiába énekeljük, hogy „tovább, tovább”, hogyha az önismerettel nem tudtátok megalapozni ezt a továbblépést. Énekeljük: „búcsúzik a vén diák”, de nem vagytok ti még olyan öreg diákok, és nemcsak a korotok miatt, hanem mert a legtöbbötök számára folytatódnak még a diákévek. De csak akkor, hogyha az önismeretet tovább építitek. (...)

Lehet, hogy azt gondoljátok: nem arról volt szó mindig, hogy ne legyünk önzőek, hanem inkább önzetlenek legyünk? De csak akkor tudunk önzetlenek lenni, hogyha tudjuk, mik a saját értékeink. Nagyon érdekes, hogy

csak az tud másokat is szeretni, aki önmagát szereti.

Az Ószövetségben nagyon ősi tanítás volt, Jézustól is számonkérték, és ő is ugyanezt erősítette meg. A két legfőbb parancs ebben áll: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből, és felebarátodat, mint önmagadat. Ha önmagadat nem szereted, nem tudod szeretni a felebarátodat sem. Ha önmagadat nem tudod szeretni, nem leszel jó feleség és nem leszel jó férj, nem leszel jó édesanya és jó édesapa. Ha nem szereted önmagadat, nem leszel igazán jó embertárs és igazi barát.

Persze az Újszövetségben Jézus tovább is lépett. Igen, ez is igaz: Szeresd Uradat, Istenedet és felebarátodat, mint önmagadat. De én „új parancsot adok nektek”, és ez így szól: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” Tehát az Isten szeretetével kell tudni szeretni önmagamat. Az Isten szemével kell tudni látni önmagamat. Minél többet megtudok az Istenről, annál jobban megvilágosodik, hogy én ki vagyok neki, hogyan tekint énrám, mennyire vagyok neki fontos. Drága diákok, azt akartuk nektek megtanítani, hogy vegyétek észre, mennyire szeret titeket az Isten.

És minél jobban gyarapodik a tudásotok a világról, amiről sok-sok ismeretet be lehet gyűjteni, az mind az Istenről szól, ahogy az önismereti gyarapodás is. Mert mindent az Istennek köszönhetünk, mindazt, amit fölfedezünk a világban, az az Isten ajándéka. S

annál boldogabbak lesztek, minél inkább az Isten szemével tudjátok látni magatokat, aki nagyon szeret titeket.

Ezzel az összefoglalással indítunk el benneteket. Remélem, hogy jó alapot adtunk az intézményeinkkel, a munkatársakkal, pedagógusokkal. Próbáltunk együttműködni a szülőkkel, az atyákkal, hogy ez a sok-sok ismeret beépüljön, önismeretté váljon. Fedezzétek föl, hogy milyen értékesek vagytok! Ha bárki más nem tud értékelni titeket, nem számít! Az Isten nagyra értékel, és ez az, ami számít, ezzel menjetek tovább! Így tudtok majd helytállni a világban a nehéz feladatok közepette, bármi is érjen titeket.

Remélem, hogy el tudtuk ültetni bennetek ennek a nagyszerű üzenetnek, nagyszerű igazságnak a magját, amit aztán tovább kell majd bontanotok önmagatokban.

Szeressétek önmagatokat, szeressétek társatokat, szeressétek jövendőbeliteket, gyermekeiteket, tanáraitokat, szüleiteket hálás szívvel, szeressétek az Úristent, mert ő nagyon szeret titeket. Ezt vigyétek magatokkal az iskolából.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír