Látogatóban a Juventutem közösség pécsi táborában

Hazai – 2018. július 26., csütörtök | 19:58

Július 23–28. között Pécsen tartja hagyományos nyári táborát a római rítus rendkívüli formáját ápoló Juventutem közösség. A program során a liturgikus és egyházzenei ismeretek bővítése mellett nagy hangsúlyt fektetnek a közösség építésére és a lelki feltöltődésre is.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Kanyarog a tolnai dombok között a Zengő IC. Kedd reggel van, szerencsére nincs csúcsforgalom, vonatom a pályafelújítás ellenére elég pontos, de bosszankodnivalóm így is akad, mivel otthon hagytam a fülhallgatómat. Pedig ha Bach H-moll miséje szolgálna a szép út zenei aláfestéseként, az emelné a lelki felkészülést. A vonat lassít, a fák közül pedig előtűnik Pécs impozáns panorámája a székesegyház négy tornyával. Ez jócskán kárpótol az útközbeni hiányérzetért.

Hátizsák fel, irány a Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház, a nagy sietségben el is felejtem megcsodálni, milyen szépen sikerült a vasútállomás felújítása. A kapkodás újabb kis intermezzót eredményez; ingázás a belvárosban az előadások színhelyéül szolgáló Nagy Lajos Ciszterci Gimnázium, a szállás és az egyházkormányzati negyed között, mire a székesegyházban utolérem a csapatot.

Kajtár Edvárd, a székesegyház plébánosa mesél éppen a Pécsi Egyházmegye történetéről, liturgikus hagyományairól, valamint a templom berendezéséről és díszítéseiről. „A székesegyház jelenlegi formáját a 19. században nyerte el, ennek ellenére mégis középkori térnek tekinthető” – foglalja össze az épület történetét a plébános. Az újjáépítés során azt a hangulatot kívánták visszahozni, ami az eredeti, középkori székesegyházat jellemezhette. Az interaktív, mozgalmas előadás során Kajtár Edvárd elmondja, a templom freskói nem csupán dekoratív kellékek, hanem kateketikai eszközök, melyek azt a célt szolgálják, hogy szőjük személyes történetünket az üdvösségtörténetbe. A templom karzatán például sárkányok láthatók, melyek azt szimbolizálják, hogy a szakrális térbe belépve hagyjuk kint sárkányainkat. Lassan a székesegyház apszisához érünk, melynek mennyezetén a régi római bazilikákhoz hasonlóan Jézus Krisztus alakja áll a középpontban. „Jézus arca szelíd; nem bántó, büntető, lesújtó a tekintete. Azt akarja kifejezni, mennyire vár minket. Könyvet tart a kezében, melynek felirata: »a győzteseknek enni adok az élet fájáról«. Amit Ádám és Éva mohón letéptek, azt úgyis megkapták volna.” Mennyire várt minket Valaki… mi sem indokolta jobban, miért siettem annyira a székesegyházhoz, hogy majd’ a fejemet hagytam a vonaton…

Az előadást ebéd követi, majd pedig kötetlen program, amely során lehetőség nyílik megtekinteni a világörökség részét képező ókeresztény sírkamrákat, felderíteni a várost, pihenni, illetve közösséget építeni. Jómagam a Havas Boldogasszony-templomhoz kapaszkodom fel szobatársaimmal, s útközben arról beszélgetünk, ki hogyan került kapcsolatba a római rítus rendkívüli formájával, s ezáltal a Juventutem közösséggel. Adriennt, aki maga olasz nyelvű fordító, a latin nyelv szeretete és a gregorián ének vonzotta a közösséghez és a régi rítusú szentmisékhez. Zita Budapesten él, és az interneten keresztül értesült arról, hogy a belvárosi Szent Mihály-templomban lehetőség van régi rítusú szentmisén részt venni. Kíváncsiságból elment, és – ahogy fogalmaz – „ott ragadt”. Adélt, aki egy pécsi középiskola tanulója, egy évfolyamtársa hívta meg a közösség által Pécsen ünnepelt szentmisékre. „Lenyűgözött az a fegyelem és tisztelet, amit a régi rítus megkövetel – fejti ki Adél. – Nagyon tetszik, ahogyan a szertartások során mindennek megadják a módját, éreztetik, mennyire Istenről és az ő dicsőítéséről szól, nem pedig az emberről.”

A napi programban kiemelt helyet foglal el a zsolozsma is, melyet a Király utcai pálos templomban, közismertebb nevén a Lyceum-templomban végeznek a közösség tagjai. A délutáni közös imádságot követően kezdődnek a foglalkozások, mely során az érdeklődők elmélyíthetik liturgikus, valamint egyházzenei ismereteiket. A liturgikus próbákat Kovács Ervin Gellért premontrei szerzetes és Kiss Bertalan, a Foederatio Internationalis Juventutem elnöke vezeti, az énekes foglalkozásokat pedig Földváry Miklós, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Vallástudományi Központjának oktatója.

A foglalkozás kezdetén Földváry Miklós röviden bemutatja a közösség történetét, melyet a külföldön elterjedt gyakorlattal szemben az tesz egyedülállóvá, hogy Magyarországon nem papok, illetve papi testvérületek köré gyűltek a régi rítust pártoló hívek, hanem alulról, egy laikus imádkozó csoporttól, zsolozsmázó körtől indult a hagyományok felélesztése. Erre a bázisra épülhetett később a misék gyakorlata, eleinte püspöki hozzájárulással, majd pedig XVI. Benedek pápa 2007-ben megjelent, Summorum pontificum kezdetű motu propriójának engedélyével.

Táborokat az 1990-es évek vége óta rendeznek – avat be a kezdetekbe Gellért atya. Az egyhetes rendezvény egy Földváry Miklós által szervezett latin nyelvi táborból nőtte ki magát, ahol főként zsolozsmával és liturgikus szövegekkel foglalkoztak. Mivel úgy vélték, e szövegeket a gyakorlatban is be kell mutatni, Gellért atyát kérték fel a szertartások celebrálására, aki római tanulmányai során került kapcsolatba a régi rítussal.

„A tábor 2015 óta fut a Juventutem közösség égisze alatt – folytatja Kiss Bertalan, aki családjával együtt vesz részt az eseményen. – Azóta nagyobb fókuszt kapott a közösségi élet fejlesztése, a tábor egyfajta plébániai táborrá alakult. Mindenkit szívesen látunk, akár gyermek, akár fiatal, akár családos, akár egyedülálló. Nem csak liturgikus és egyházzenei foglalkozásokat tartunk, délután meghívott előadók beszélnek a közösséget érdeklő témákról. Tavaly többek között Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök tartott előadást a hivatásról, idén Székely János szombathelyi megyéspüspök a vendégünk, aki a téma aktualitása miatt Brenner János boldoggá avatásáról beszél július 27-én, délután 5 órakor a Nagy Lajos Ciszterci Gimnázium 80-as termében. Nemcsak az előadásra várunk szeretettel minden érdeklődőt, hanem a Lyceum-templomban 19 órakor kezdődő vesperásra is” – teszi hozzá.

Kiss Bertalan maga is tartott előadást Kik vagyunk, kik lehetünk és kik ne legyünk? címmel, melynek célja a közösségépítés, valamint a személyes identitás fejlesztése volt. Arról beszélt, hogy az elzártság miatt a vasfüggöny mögött sajátos keretrendszerek alakultak ki, azonban itt az ideje, hogy leszámoljunk a ’70-es években bevett paradigmákkal, és a falak helyett elkezdjünk hidakat építeni. Éppen ezt a paradigmaváltást, az idejétmúlt kontextusok levetését szolgálta a Summorum pontificum kezdetű pápai megnyilatkozás: a dokumentum megszüntette eszmei és jogi alapjait a rítusok közötti megosztottságnak. „Legyünk annyira bátrak, hogy megszólítsunk másokat, és ne bizonyos jegyek alapján kategorizáljuk magunkat, vagy ítéljünk meg másokat.”

Hamar elérkezett a búcsú ideje. Elköszönésként még alaposan megszemlélem a pécsi vasútállomás felújított épületét, amit odafele úton elmulasztottam. Magasra tartja a zöld tárcsát a forgalmista, én pedig indulok hazafelé, át a Mecseken és a zöldellő tolnai dombokon keresztül. Mintha kicsit nagyobb lenne a hátizsákom… azonban nem húzza le a hátam ez a teher, hiszen nem mással töltöttem fel, mint élményekkel és ajándékokkal.

Fotó: Kiss Bertalan, Benke Zsuzsa

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria