Nyolcvanéves a herminamezői Szentlélek-plébániatemplom Budapesten

Hazai – 2017. november 5., vasárnap | 19:57

A budapest-herminamezői Szentlélek-plébániatemplom felszentelésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából november 5-én Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be ünnepi szentmisét többek közt Márfi Gyula veszprémi érsek és Udvardy György pécsi püspök koncelebrálásával.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepen a kormány, a helyi önkormányzat, valamint a Jeruzsálemi Szent Sír lovagrend is képviseltette magát.

Az ünnepi szentmise kezdetén Pajor András plébános köszöntötte a jelenlévőket, jelképes cselekedetként átnyújtotta Erdő Péter bíboros, prímásnak a templom kulcsát, amelyet a szertartás végén visszakapott a főcelebránstól.

A bíboros homíliájában megemlékezett arról, hogy a Szentlélek tiszteletére emelt plébániatemplomot nyolcvan évvel ezelőtt Serédi Jusztinián bíboros szentelte fel.

„Maga a plébánia már 1919 óta létezett, de temploma, a ma is működő Hermina-kápolna volt, amely nem tudta befogadni a hívők népes közösségét. Az új templom hamarosan megszenvedte a háborút, évtizedek kellettek a sérülések kijavításához, a belső díszítés munkájának folytatásához. Orgona csak az ötvenedik évfordulóra készülhetett. Ezután újult meg a liturgikus tér. 1994-ben az altemplomban kolumbárium is épült. De ami ennél is fontosabb, a Szentlélek kísérte és kíséri ennek a közösségnek az életét. Mindig újra meg újra felszólít minket a lelki megújulásra. Erre gondoljunk, amikor templomunk homlokzatára nézünk és ott az ajándékait osztó Szentlélek képét szemléljük” – mondta Erdő Péter, majd a napi evangéliumot magyarázta, amely komolyan bírálja az írástudókat és a farizeusokat.

Az írástudók művelt emberek voltak, a törvény tudói, Mózes törvényének hivatalosan elismert, hivatásos szakértői. Nagy befolyásuk volt, mert feladataik közé tartozott, hogy másokat képezzenek, sőt ítéleteket fogalmazzanak meg a bíróságokon. A farizeusok viszont nem alkottak külön osztályt a társadalomban. Az volt a meggyőződésük, hogy Mózes törvénye minden szabályt megad a vallási és a polgári életre nézve mind az egyén, mind a társadalom számára. Az írástudók és a farizeusok tehát értelmiségiek voltak, nemcsak a szó modern értelmében, hanem mélyebb értelemben is: sajátos tudományos, erkölcsi és vallási tekintélyük volt – fejtette ki a bíboros.

Majd emlékeztetett, hogy Jézus a farizeusok és írástudók elleni kritikáját egy elismerő mondattal kezdi. Azt mondja, hogy ők „Mózes tanítói székében ülnek” (Mt 23,2), ezért tanításuk irányadó a hívő emberek számára.

Ma is található a zsinagógákban egy tanítószék, amit Mózes székének neveznek. Él az a tudat, hogy aki arra megbízást kapott, az valamiképpen a hivatalából fakadó sajátos kegyelemben is részesül — magyarázta Erdő Péter, és hozzátette: A zsidók főpapjának tisztségéhez annak idején a prófétai adottság is hozzátartozott. Ezt a János-evangélium is elismeri. Kaifás főpap megjegyzéséhez ugyanis – „jobb, ha egy ember hal meg a népért” – hozzáfűzi, hogy ezt nem magától mondta, hanem mint főpap jövendölte meg. Jézus ugyanis tényleg a népért halt meg, sőt nem csak a saját népéért (Jn 11, 50–52). Az evangélista tehát megállapítja, hogy Kaifás főpap tudtán és akaratán kívül, tisztségénél fogva mégis prófétai szavakat mondott.

A keresztény közösségen belül is fontosnak tartották az apostolok tisztségét, az apostolutódok, a püspökök és a papok küldetését is. A széket pedig, a tanítószéket katedrának nevezték, a püspöki székesegyházakat pedig katedrális névvel illették – folytatta a bíboros. – John Henry Newman szerint a Péter székével kapcsolatos teológiai tanítás is a „Mózes széke” szellemiségéből eredeztethető, természetesen az Újszövetségben kiteljesedett formájában.

Erdő Péter ugyanakkor rámutatott, hogy Jézus felhívja a figyelmet a farizeusok hibáira is. Elviselhetetlen terheket róttak a népre, életszerűtlen törvényeket, amelyeket ők maguk sem tartottak meg. De ennél még súlyosabban esett latba az, hogy mindezt saját pozíciójuk, hatalmuk megerősítésére, azaz a közösség java helyett a személyes javukra fordították.

Minden kornak megvannak a maga farizeusai és írástudói, akiknek keresniük kell az adott helyzetben a cselekvés útját és irányt kell mutatniuk a társadalom számára. Napjainkban értelmiségieknek nevezzük őket.

A közelmúltban a kommunizmus idején láthattuk az értelmiség helyteleníthető magatartását a világi hatalomhoz való igazodás (szellemi konformizmus) eseteiben, jelen korunkban pedig a nyugati agnoszticizmus kerül önmagával ellentmondásba, amikor irányítani akar társadalmi folyamatokat, annak ellenére, hogy azt vallja, az élet értelme nem megismerhető, az értékek relatívak, és lemond az objektív igazság kereséséről.

A kereszténység ezért ma jel a világ számára, vallja, hogy Krisztus elmondta, mi az élet értelme, az emberiség történelmének és a világnak a sorsa: hogy a szerető Isten által az örök boldogságra vagyunk teremtve. S a főparancsot is kinyilatkoztatta, amely az isten- és emberszeretetben összegződik. Ezt továbbadni minden keresztény tanító hivatása, és egyúttal minden keresztény közösség küldetése, amelynek teljesítéséhez kérjük a Szentlélek segítségét! – zárta beszédét a bíboros.

Az ünnepi szentmisét követően Erdő Péter, a püspökök és a világi hivatalok képviselői megtekintették a helyi, archív fotókkal gazdagon illusztrált templomtörténeti kiállítást, amelyen többek közt a háromezer főt befogadni képes templom kicsinyített mása is látható, amelyet Medveczky Zoltán MÁV-tisztviselő készített.

A herminamezői Szentlélek-plébániatemplom (Kassai téri templom) jogelődjét, a Hermina-kápolnát 1856. szeptember 8-án szentelték fel József nádor fiatalon meghalt leánya, Hermina főhercegnő emlékére.

1919-ben Csernoch János bíboros, hercegprímás az erzsébetvárosi plébániához tartozó Budapest-Herminamezőt önálló plébániai rangra emelte és a vezetésével Mihalovics Zsigmond pápai prelátust, tiszteletbeli kanonokot bízta meg. A következő években a hívek száma annyira megnövekedett, hogy új, nagyobb templom építéséről kellett dönteni.

Mihalovics Zsigmond megkezdte a gyűjtést a költségekre, aminek eredményeképpen 1936. szeptember 20-án Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás jelenlétében megtörtént a templom alapkőletétele a főváros által adományozott telken. Az építkezés Petrovácz Gyula építészmérnök tervei szerint folyt. 1937. november 14-én Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás felszentelte az első, Szentlélek tiszteletére épült budapesti templomot. (Ekkorra a szemben levő plébániaépület is elkészült.)

A második világháború súlyos károkat okozott a neoromán stílusú templomban. A közeli Rákosrendező pályaudvar bombázása miatt az ajtók és ablakok megrongálódtak, a tető károsodott, sőt az eredetileg csúcsíves toronysisak is ledőlt.

Az 1960-as évek elején Kontuly Béla készítette el a szentély feletti (45 négyzetméteres) és a két oldalán lévő freskókat. Halála után Takács István mezőkövesdi festőművész fejezte be a templomhajó kifestését.

1973 és 2002 között Tarnai Béla kanonok plébánosi működése idején újjáéledt a hitélet, megszépült az épület: elkészült a templomtorony, a tetőzet, az ablakok felújítása, újrafestették a templomot.

A szentélyben látható, Keresztelő Szent János szobrával díszített keresztelőkutat a főoltárral együtt Fischer Ferenc és Fischer Ágoston szobrászművészek készítettek ruskicai márványból.

A 85 színes ablak Zsellér Imre alkotása, magyar szenteket, a Szentlélek hét fő ajándékát, továbbá a főváros címerét és Jézus Krisztust ábrázolják.

A bejárattól jobbra található a Mamertini feszület kápolnája. Rómában, a Mamertini börtönben, Szent Péter és Pál apostolok raboskodásának helyén a zarándokok évszázadok óta tisztelnek egy csodálatos fafaragású feszületet. A XI. Piusz pápa áldásában részesült ajándék, a Mamertini feszület pontos másolatát az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson ajándékozta az olasz Actio Chatolica a kongresszust megszervező magyar népnek. Serédi hercegprímás az újonnan felszentelt templomnak ajándékozta az ereklyét, mivel ennek a plébániának területén folytak a kongresszus legjelentősebb eseményei és ez a plébánia vette ki leginkább részét a szervezésben.

2005. szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén P. Alberto olasz kapucinus atya a hívek jelenlétében jelképesen ismét átadta Pajor András plébánosnak a feszületet és ezzel megújult rendszeres tisztelete.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria