Örök nyugalomra helyezték Nagy István hevesi plébánost, esperest, címzetes kanonokot

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek egy elődje szavait idézve úgy fogalmazott: A papi halál váratlan halál, s ez be is igazolódott István atya életében. Az Úr Jézus azt mondja, legyünk készen, mert nem tudjuk sem a napot, sem az órát. István atya halála napján is lelkipásztori munkát végzett.

A háború utáni nemzedék életében még voltak nagy számban vallásos családok, akik tehetséges gyermekeiket eljuttatták a meglévő kevés egyházi iskolák valamelyikébe, s ott hivatások ébredtek – mondta el az érsek. – István atya is így indult a ferencesektől, és magán viselte lelkében a ferences lelkiséget. Azt íratta az újmisés képére Szent Pál apostol Korintusiaknak írt leveléből: „Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak, hogy üdvözüljenek.” (1Kor 10,33)

A Szent István Televízió idén készített vele portrébeszélgetést Az Isten mindig velem van és bátorít címmel. Mondhatni, a két ige között telt el az élete: nem azt kereste, ami neki hasznos, hanem ami a híveknek. Vele volt az Úr, és bátorította a három kápláni helyén: Polgáron, Kunszentmártonban, Jászapátiban, majd a három plébánosi helyén: Dévaványán, Tibolddarócon és itt Hevesen.

Élete abban a papi reménykedésben volt, amit Ferenc pápa fogalmazott meg, amit mi mindig vallottunk: hogy a remény zarándokai vagyunk.

A zarándokai annak a kettős reménynek, amiben benne van a földi remény, s az a nagy remény, amikor akkor jön, mikor már másnak, a nem hívőnek nincs reménye.

Egy pap arra is gondolhat – minden hívő gondolhat rá –, de egy pap különösen, hogy Jézus választott ki bennünket. Azt mondja Jézus, hogy „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket ...” (Jn 15,16) Akármilyen gyarlók is vagyunk, esendők, akkor is az Úr Jézus választott minket. Bízott benne, hogy majd szolgálatára leszünk. A papokat különösen is ösztökélheti a tudat, hogy az Úr meghívott, s azt akarja, hogy vele legyünk. Ezért

a keresztény temetés sohasem olyan gyász, mint a többié, akik nem hisznek. Ahogy Szent Pál mondta, ne szomorkodjatok úgy, mint a többiek (ld. 1Tessz 4,13).

Ez nem azt jelenti, hogy ne szomorítaná meg a szívünket, hogyha valakit elveszítünk, mert nem az a baj, hogy te meghalsz vagy én meghalok, hanem az hal meg, akit szeretünk.

A mi reményünk a föltámadt Krisztusban nem egy délibáb, hanem valóság. Nüsszai Szent Gergely az ősegyház kiváló szónoka és írója volt. Halottakról szóló beszédében azt mondja:

mi hiszünk a halottak közül való föltámadás nagy tanújában, az egész világmindenség Urában, Jézus Krisztusban.

Igen, mi ezzel a reménnyel búcsúzunk, és így veszünk imádságos búcsút István atyától a találkozás reményében! – zárta tanítását Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek.

Nagy István plébános, esperes, címzetes kanonokot az erdőtelki temetőben helyezték örök nyugalomra.

A teljes szentbeszéd ITT meghallgatható.

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír