2019 nyarán a természet erői megtépázták a nagydobosi templom tetejét. A június 28-án lecsapó vihar kiszakította a lemezeket rögzítő csavarokat, instabillá téve a tetőszerkezetet. A toronytető is rongálódott, a keresztet ipari alpinisták segítségével kellett eltávolítani, hogy ne történjen még nagyobb baj. Később az állami vis major alapból elkezdődhetett a templom- és toronytető helyreállítása.
Közben támogatást nyert a parókia a templom homlokzatának felújítására is. Így a munkálatok párhuzamosan zajlottak: a templom teljes külső megújulását a tető cseréjével együtt végezték, valamint – restaurálás után – felhelyezték az eredeti kovácsoltvas toronykeresztet is.
Az új tető és megújult homlokzat átadására és a templom megáldására január 30-án, a három szent főpap (Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Bazil, Nazianzi Szent Gergely) ünnepén került sor. Ünnep volt ez a nagydobosi közösség számára, a hívek hatalmas összefogással az állami támogatás mellé több millió forintot gyűjtöttek, s tették hozzá idejüket, erejüket nem kímélve a saját munkájukat.
A közösségi élmény megtapasztalására és az összefogás gyakorlatára – a templomért való összefogáson túl – az utóbbi másfél hónap is bőven adott alkalmat a nagydobosiaknak: karácsony harmadik napján itt szentelte áldozópappá a főpásztor Rádi Dávidot. Néhány nap múlva a templom búcsúját tartották: a nagydobosi az ország egyetlen Nagy Szent Bazil nevét címünnepként viselő görögkatolikus templom, a január 1-jei ünnepet a rákövetkező vasárnap, 2-án szintén közösségi élményként élhették meg a parókia tagjai. A január 30-i templommegáldás újabb főpásztori látogatást hozott, s ezzel lezárult egy jelentős eseményekkel teli időszak az egyházközség számára.
A közösség örömében együtt osztoztak a meghívott vendégek is, többek közt az állam képviseletében Kiss András, a megyei közgyűlés tagja, valamint Kovács Gábor polgármester, akik a szertartás végén köszöntötték a megjelenteket.
A Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő helyi nevelési-oktatási intézmény, az Örömhír Óvoda gyermekei műsorral kedveskedtek a jelenlévőknek.
A kerület papságából is sokan eljöttek, és közösen adtak hálát a házigazda Kicsák János atyával az elmúlt időszakért. A hierarcha János atya munkáját köszönve – és köszöntve őt tizenkét évvel ezelőtti szentelésének emléknapján – papi mellkereszt viselésére jogosította fel a parókust.
Szocska Ábel püspök a felújítás kapcsán abból a gondolatból indította szentbeszédét, hogy miért is olyan fontos a tető egy épület fölött: védelmez, megóv, megtartja az épület épségét. Ha házunk fölött nincs tető, hiába a legszebb díszítés, az ember kiszolgáltatottnak, tehetetlennek, otthontalannak érzi magát.
Ezzel a képpel állította párhuzamba az ember és az Egyház viszonyát, személyes tapasztalataira is alapozva állítását: „amikor az életemből hiányzott az oltalom, a védelem, amikor gondjaim, nehézségeim voltak, az én fejem felett sem volt tető: nem volt fejem fölött az Egyház.”
Ahogyan az épületnek szüksége van tetőre, úgy van szüksége minden egyes emberi életnek az egyházra, kinek-kinek a maga felekezete szerint.
Az Egyház gondoskodni akar rólunk, védelmet akar nyújtani – magyarázta.
Az Egyház fedele alatt biztonságban érezhetjük magunkat.”
A felújításra ebben a viszonyrendszerben is szükségünk van: „mindannyiunk életében szükséges az Egyházzal való kapcsolatunk ápolása; mikor nehézségekkel nézünk szembe, az megújuláshoz, Istennel való kapcsolatunk megszépüléséhez vezethet, de csak sok munka és áldozat árán” – mondta.
A nagydobosi templomban 2021. december végén történt papszentelésnek és egy harminc évvel ezelőtti, ugyancsak ennél az oltárnál történt keresztelőnek különös egybeeséséről is beszélt: az a gyermek, aki az egyház fedele alatt nevelkedett, harminc év múlva ugyanazon a napon ugyanott részesült felnőttként a papság szentségében.
Isten gondoskodó szeretete, vigasztalása kézzel fogható számunkra, akik az egyház fedele alá helyezkedünk.”
A három szent főpap emléknapjához kapcsolódva Teológus Szent Gergely, Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Bazil példáin, tanításain keresztül is az ember Egyházhoz való viszonyulásáról beszélt.
Gergely tudósként közérthető módon hitigazságokat fogalmazott meg, János imákba foglalta azokat, Bazil pedig gyakorlattá váltotta mindezt. Ránk hagyott örökségüket részletezte, majd abban erősítette a híveket, hogy ragaszkodjanak az Egyházukhoz; ha ez a kapcsolat sérülne, javítsák ki, mert
az emberi élet az Egyház nélkül olyan, mint épület födém nélkül”
– zárta gondolatait a főpásztor.
Szöveg: P. Tóth Nóra
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Zadubenszki Norbert
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
















