Szenvedésünk váljon a kegyelem forrásává – Püspöki szentmise a betegek világnapján Székesfehérváron

A szentmisén részt vett a Fejér Megyei Szent György Kórház igazgatója és egészségügyi dolgozók is.

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szentbeszédében Ferenc pápa betegek világnapjára szánt idei mottójához – „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36) – kapcsolódva kiemelte: „A fájdalom és gyötrelem is összeköt minden embert. De mint Isten-gyermekre tekintsünk a másik emberre, aki az Egyházban testvérünk, és nézzünk a szenvedőre az együttérzés, a megértés, segíteni akarás lelkületével. Méltatlankodás és kritika nélkül fogadjuk el a másikat. Éljünk Jézus lelkületével, aki nem ment el senki mellett érzéketlenül, aki részvéttel megkönnyezte Lázár halálát. Együttérzett minden szenvedővel.”

A főpásztor hangsúlyozta: együtt viseljük a terheket a betegekkel; szeretettel, irgalommal együttérző szívvel enyhítve fájdalmaikat, ahogy Cirenei Simon és Veronika is tette Jézus szenvedésének útján. „Különösen is meghívja Isten erre a közös teherviselésre az orvosokat, az ápolókat, amikor hivatásukat gyakorolva gyógyítanak, enyhítik a bajt, de együttérző szeretettel állnak a rászorulók mellé. Ezért az egészségügyi dolgozóknak kijár a megbecsülés, a tisztelet. Ha nem is tudatosul bennük, Isten munkatársai lesznek az irgalom munkájában, az együttérzés lelkületében.

Ezt a lelkületet kell meghonosítani szívünkben, és ezt kell meghonosítani a gyógyítás helyein, a kórházakban, idősotthonokban, a családokban, mindenhol, ahol beteget ápolnak, ahol szenvedéssel találkozunk. Legyenek ezek a helyek az irgalmas szeretet, a megértő és együttérző szeretet helyei!”

Spányi Antal püspök szólt paptestvéreihez is, arra buzdítva őket: Krisztus szeretetét, kegyelmét kell vinniük a betegekhez fáradhatatlanul, hittel, reménnyel, és kitartónak kell lenniük a szenvedőkért végzett imákban – megélve azt, hogy a lelkipásztor alter Christus, Krisztus munkatársa, mintegy másik Krisztus.

Minden ember számára komoly feladat elfogadni az élettel együtt járó, kikerülhetetlen szenvedést és az élet végét, a halált is. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” – jézusi lelkülettel kell elfogadnunk, békességgel – mondta a megyéspüspök. – Ebben segít, ha Jézussal egyesülve hordozzuk keresztünket, megerősödünk a szentségek által, és kérjük Mária segítségét, hogy ne legyünk egyedül, ne legyünk kegyelmi oltalom nélkül.

„Fontos, hogy megéljük, hogy az Egyházban Krisztushoz tartozunk, megtapasztaljuk az imádság erőt adó közösségét és megéljük a lelki kapcsolatok örömét. Így a szenvedés kegyelem forrása is lesz.

Kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből. A sötétség óráit is elfogadva kegyelmi kincset gyűjtünk, amelyet felajánlhatunk

szeretteinkért, papi hivatásokért, mindazért, ami lelkünknek és szívünknek fontos és értékes.” Így válunk áldozatos szeretetünk által reménykedővé és bizakodóvá, hogy mi sem maradunk egyedül, Isten irgalmával találkozunk majd, ha eljön a mi óránk.

„Kössük életünket Krisztushoz, fogadjuk el a keresztjeinket, fogjuk meg Mária kezét, formáljuk imádságossá lelkületünket a szenvedés idejére is, és tekintetünkkel nézzünk bizalommal a felénk közeledő Krisztus felé” – buzdított beszéde végén Spányi Antal püspök.

A prédikáció után a szentség felvételére gyónással felkészült hívek megújították keresztségi fogadalmukat, majd a főpásztor és a papság a megáldott olajjal megkenték a betegeket, és kézrátétellel imádkoztak értük.

Forrás: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Kovács Marcell

Magyar Kurír