Tóth Tamás volt a szónok a Rózsák terei görögkatolikus templom búcsúünnepén

Jaczkó Sándor, a Rózsák terei, Istenszülő Oltalmáról nevezett görögkatolikus templom parókusa köszöntötte a liturgia kezdetén a búcsúra egybegyűlt budapesti közösséget, és kiemelten Tóth Tamást, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkárát, az ünnepi szónokot, aki sokféle módon segítette, segíti a parókiát; a közelmúltban éppen azzal, hogy tanácsainak is köszönhetően Ferenc pápa április 29-i itteni látogatása rendben zajló, felemelő alkalom lett.

A parókus bejelentette, hogy a Szent Liturgia után a tavalyi búcsúi ünnephez hasonlóan idén is lehetőség nyílik az Istenszülő-ereklye tiszteletére, érintésére. Az ereklye Szűz Mária övének egy darabja. A legenda szerint a Szűzanya maga szőtte teveszőrből ezt a pántot, amelyet mennybevétele előtt továbbajándékozott. „Az Istenszülő a leghatásosabb pártfogónk, közbenjárónk” – mondta a Szent Liturgiát bevezető beszédében Jaczkó Sándor.

Tóth Tamás, az MKPK titkára homíliáját görögkatolikus köszöntéssel – Dicsőség Jézus Krisztusnak! – és római katolikus üdvözléssel – Dicsértessék a Jézus Krisztus! – kezdte. Hangsúlyozta: „Az Istenszülő oltalmát gyűltünk össze ünnepelni ebben a szép, otthonos templomban, Isten házában, amely hosszú idők óta az imádság háza, s amely szépen kifejezi Kelet és Nyugat együvé tartozását is. Az Istenszülő, Magyarok Nagyasszonya iránti tiszteletünk azt jelenti, hogy mi, magyarok, és köztük a magyar görögkatolikusok is, az Istenszülő oltalmába helyezzük az életünket, családjainkat, hálát adva a múltunkért és kérve Istent a jövőnkért is.”

Tóth Tamás emlékeztette a jelenlévőket, hogy „ez a gyönyörű templom különleges látogatás helyszíne volt szinte napra pontosan öt hónappal ezelőtt: amikor Ferenc pápa meglátogatta Magyarországot, és eljött a Rózsák terére, a római katolikus és a görögkatolikus templomba is, hogy imádkozzon”. Emlékszünk jól arra, hogy itt, az Istenszülő Oltalma templomban a Szentatya érkezését közös imádság, az Akathisztosz várta. A görögkatolikusok kérték az Istenszülő segítségét, s volt mit kérni. A Szentatya távozása után pedig folytatódott az ima: volt miért hálát adni. Ne feledjük azt sem – folytatta a szónok –, hogy Péter utóda az érkezésekor tiszteletből – testi gyengeségei ellenére is – megvárta, hogy befejeződjön az ének, s csak azután foglalta el a helyét: példát akart mutatni, hogy milyen fontos Szűz Mária tisztelete, oltalmának kérése.

Ferenc pápa magyarországi látogatása során beszédeiben több esetben magyarul is megszólalt. Mint Tóth Tamás rámutatott: „Fontosnak érezte azt, hogy nekünk, magyaroknak – latin és bizánci rítusú keresztényeknek egyaránt – mondjon valamit a saját nyelvünkön.” A fiatalokkal való találkozásakor a Papp László Sportarénában, ahol 11 ezren várták, a Szentatya megismételt egy magyar közmondást, amelyet már korábban is mondott: „Aki mer, az nyer!” Ezzel bátorította a fiatalokat.

Most, ennek a csodaszép templomnak a búcsúján – folytatta beszédét az MKPK titkára – elgondolkodhatunk azon, hogy vajon minket, Szűz Mária tisztelőit mire bátorítanak ezek a szavak. Felfigyelhetünk arra, hogy az Istenszülő volt az, aki igazán nagyot mert tenni, oda merte tenni életét Isten tenyerébe, sorsának minden bizonytalanságával együtt. Az angyalnak, Isten küldöttének mert igazán nagyot mondani: „Legyen nekem a te igéd szerint”, mintegy azt mondva ezzel: Istenem, nem tudom mi vár rám, de merek neked igent mondani; nem tudom, mi lesz a nyereségem, de egyet biztosan tudok, ha rád bízom az életemet és szeretteim életét, baj nem érhet engem. Szűz Mária sejthette, hogy ez az igen nem lesz egyszerű. Nemcsak Fiának felcseperedését, tanítását kellett édesanyaként látnia, hanem azt is, ami egy szülőnek a legszörnyűbb, saját gyermekének halálát. Azt a halált, amely a feltámadásban nyer igazi értelmet, és válik igazi győzelemmé.

Istenre bízni az életünket nem azt jelenti, hogy minden a saját terveinken alapul, sokkal inkább azt, hogy aki meri bátran Isten szerint alakítani az életét, az biztosan győztes lesz – tanított a szónok. – Voltak Szűz Mária életében is olyan pillanatok, amikor nem tudta, mi miért történik, de változatlanul mert bízni Istenben, hagyta, hogy ő vezesse az életét, s a végén minden értelmet nyert.

Nekünk, katolikusoknak Szűz Mária – a szentek között méltán a legnagyobb – igazi tanúságot ad arról, hogyan lehet Istenre bízni az életünket, s a nehézségeken keresztül is győztessé válni. A mai Szent Liturgiában különösen is kérjük oltalmát, gondoljunk arra, hogy ő példaképünk és közbenjárónk is egyszerre, akire feltekinthetünk és akiben bízhatunk nehézségeink, bizonytalanságaink, kétségeink közepette is. Kérhetjük a segítségét mindazokért, akiket szívünkben hordozunk. Legyen tehát bátorságunk az Istenszülőre tekinteni, hozzá fordulni hálaadással és kéréseinkkel – zárta beszédét Tóth Tamás.

A Szent Liturgia végén Jaczkó Sándor köszönetképpen egy kézzel festett, az Istenszülőt ábrázoló ikont ajándékozott Tóth Tamásnak, s elmondta: „Ennek az ikonnak a legnagyobb értékét egyrészt az adja, hogy megszentelődött azáltal, hogy a búcsúi Szent Liturgián az oltárra helyezték, s még egy külön kegyelmet is kapott, az Istenszülő öve volt mellé illesztve, érintve.”

A köszönet után következett az ereklyetiszteleti esemény, majd agapéval és közös ebéddel zárult az Istenszülő Oltalma templom idei búcsúja.

Szerző: Körössy László

Fotó: gorkatpest.hu

Magyar Kurír