Ünnepélyesen megerősítették a Szent II. János Pál Iskolaközpont új nevét

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az intézmény dísztermében bemutatott szertartáson részt vett többek között Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg és felesége, Krisztina (Christiana) főhercegné; Andreas Schlöggl, a Krisztus Légiója (Legio Christi) tartományfőnöke és Hoffmann Tamás, a XI. kerület polgármestere.

Michael Duffy, az intézmény lelkivezetője a fenntartó Krisztus Légiója szerzetesrend nevében köszöntötte Alberto Bottari de Castellót az iskolában tett második látogatása alkalmából.

Az ünnepen, amikor az új védőszent oltalmába helyezik az intézményt, a nuncius jelenlétével közel hozza Ferenc pápát is az iskolához – fogalmazott Michael atya.

Habsburg-Lotharingiai Mihály ünnepi beszédében felidézte, milyen csodás körülmények között jött létre az iskola, egy lelkes kis csapat és egy bőkezű adományozó jóvoltából; majd arról beszélt, mennyire várták már, hogy a szent pápa nevét viselhesse az intézmény. Emlékeztetett, hogy Manilában II. János Pál ötmillió fiatallal találkozott; nagyon fontosak voltak számára a fiatalok – ezért is bízhatunk benne, hogy az iskola erős közbenjárója lesz Istennél.

Az apostoli nuncius megáldotta az új iskolazászlót, majd kezdetét vette a főképp latin nyelven bemutatott szentmise.

Alberto Bottari de Castello a homília előtt így szólt: az evangéliumban is azt olvassuk, hogy Jézus, mikor tanítványaihoz szólt, leült. A nuncius ezután leült a díszemelvény szélére odakészített székre, a gyerekekhez közel, mert – mint mondta – nagyon ragaszkodik hozzá a megfázása, hetek óta nem akarja elhagyni őt.

Személyes hangvételű beszédében örömmel emlékezett vissza az iskolában tett első látogatására; majd elmondta: a mai különleges alkalmon megerősítjük az iskola új névválasztását, melyen korábban együtt tanakodtak Andreas atyával. Olyan szentet kerestek, aki közel áll a mai emberhez – és ki lenne alkalmasabb erre, mint II. János Pál pápa? Különleges emlék számára minden találkozása a szent pápával – mint mondta: utána nem lehetett nem érezni még erősebben a mély vágyat Isten szeretete iránt.

Mesélt egy családi alkalomról, amikor szülei ötvenedik házassági évfordulójukat ünnepelték, ő maga pedig a születésnapját, és az ünnep fénypontja az volt, hogy Castel Gandolfóban találkozhattak a pápával.

Bottari nuncius elmondta, kettős érzés fogta el mindig II. János Pál közelében: érezte egyfelől a közelségét, ugyanakkor érezte, hogy ő valahova távolabbra mutat, és oda akarja őket is vezetni. II. János Pál választotta ki őt apostoli nunciusnak; 2000. január 6-án, vízkeresztkor tizenketten vártak a főoltár előtt püspökké szentelésükre. Meghatódva gondol vissza a pillanatra, amikor a Szentatya a fejére tette a kezét – és már érezte a gyengeségét keze remegésében. Majd a felajánlást követően látta az arcát; az imádság egy pillanatában II. János Pál rátekintett, kicsit megfáradtnak tűnt, és Bottari úgy érezte, kéri, hogy segítsen neki, ugyanakkor bátorítja őt.

A nuncius felidézte II. János Pál két magyarországi látogatását: a pápa mindkétszer bátorságra buzdította az embereket; arra, hogy legyenek hűek keresztényi és emberi mivoltukhoz.

Ezután a pápa fiatalokkal való különleges kapcsolatáról beszélt a szónok. Rámutatott, hogy mély, közvetlen szeretet fűzte a fiatalokhoz II. János Pált; a kapott örömöt mindig tovább akarta adni nekik, „mint most nektek is” – hangsúlyozta az iskola diákjainak Alberto Bottari de Castello, emlékeztetve őket arra, hogy a szent pápa közbenjárójuk és pártfogójuk lett. Biztatta őket, hogy törekedjenek II. János Pál megismerésére; majd elmesélte, milyen meghatározó volt számára minden találkozásuk alkalmával a pápa erős kézfogása és az a mélyreható pillantás, amivel átadott nekik valamit a saját lelkéből.

Alberto Bottari kifejezte, örül, hogy a mise végén áldást adhat Szent II. János Pál vérereklyéjével, és elmondta: ő is boldogan hordja a tőle kapott gyűrűt és mellkeresztet. Beszélt arról, milyen megható volt a Szentatyával részt venni miséken, különösen a magánkápolnájában. A pápa ilyenkor imádságba mélyedt a liturgia előtt; látták, hogy ott van, de mintha mégse lenne ott; majd „Don Stanislao”, a későbbi Dziwisz bíboros odament hozzá, megérintette a vállát, és a pápa „visszatért” közéjük, és hívta őket, hogy ünnepeljék vele együtt a szentmisét.

A liturgia végén Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius áldást osztott az ereklyével, amit az oltárasztal ereklyetartójában helyeztek el.

Fotó: Thaler Tamás

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír