Visszatért szeretett zarándokhelyére, Bodajkra Szent István király

Hazai – 2020. szeptember 14., hétfő | 13:12

A bodajki búcsú első napján, szeptember 12-én a Segítő Szűz Mária most megújult templomának oltárkövében helyezte el Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök Szent István ereklyéjét.

A szent király visszatért arra a zarándokhelyre, amely a példáját követő utódoknak köszönhetően ma is a Mária-tisztelet, illetve az imádság kiemelten szent helye a Székesfehérvári Egyházmegyében és az egész magyar egyházban. A járványhelyzetre való tekintettel élőben közvetítették a bodajki Szűzanya búcsúi szentmiséjét, hogy mindazok, akik eddig éveken át elzarándokoltak Bodajkra, lélekben jelen lehessenek a kétnapos ünnepen.

A kegyhely az előző 275 évben folyamatosan épült és szépült, mindig többé téve azt a Szent István-i imádságos helyet, amely méltóan viseli a legrégebbi magyarországi kegyhely címet. Az ezeréves zarándokhely múltjához méltó, nagyszabású felújítási és átalakítási munkálatok a magyar kormány és a Székesfehérvári Egyházmegye jelentős anyagi támogatásának köszönhetően valósultak meg, teljesen megújítva a Bodajki Segítő Szűz Mária-kegytemplomot és környékét.

A hagyományokhoz híven a gyalogosan érkező zarándokokat az ünnepi nyitó szentmise előtt Mórocz Tamás plébános fogadta. Elmondta, Bodajk egy olyan zarándokhely, ahol a Szűzanya sokaknak meghallgatta már kérését. „Itt csatlakozhatunk azok imádságába, akik hálatelt szívvel köszöntötték a bodajki Szűzanyát, és kérték a Boldogságos Istenanyát, a Bodajki Mindenkor Segítő Szent Szüzet mindenféle ügyükben. Idén különösen is figyelünk a kegyhelyre amiatt, ami a világban zajlik, hogy félelmeinket, kilátástalanságainkat és reménytelenségünket is idehozzuk.

Kérjük attól a Szent Szűztől, aki az 1600-as évek járványai közepette oly sokaknak segített, hogy áldja meg a világot, segítse ezt a nemzetet, segítsen bennünket. Így térdelünk le a Szent Szűz oltára elé, és köszöntjük Őt a loretói litániával.”

A megújult kegyhelyen a hívek nevében a bodajki önkormányzati képviselő-testület elnöke, Kovács János köszöntötte az egyházi és állami vezetőket, a meghívott vendégeket és zarándokokat. Köszönetet mondott minden anyagi és erkölcsi támogatásért, amit a bodajki egyházközség kapott.

A fiatalok szavalata és a világi elnök gondolatai után Mórocz Tamás plébános köszöntötte a megyéspüspököt: „A főpásztor nem jött üres kézzel. Régóta mondogattuk, sokan kérdezték, vajon mi lesz az a különleges ajándék, amit elhoz, hogy új hangsúlyt adjon itt a Bodajki Szent Szűz tiszteletében. Nagy öröm számunkra, hogy Szent István király koponyaereklyéjéből kap egy töredéket Bodajk, amelyet az új szembemiséző oltárba helyezünk el. A szent király aláírását gravíroztattuk az oltárkőbe, amely megerősíti az oltárcsóknál a papokban és az ideérkező zarándokok tiszteletében, hogy Szent István nemcsak ezer éve volt itt, hanem most is velünk van” – jelentette be a rendkívüli eseményt a plébános.

Spányi Antal az ünnepi liturgia elején azt hangsúlyozta: a megújult kegyhely nemcsak egy a kegyhelyek sorában, hanem minden bizonnyal Magyarország legősibb zarándokhelye. „Ide járt imádkozni az első Magyar Szent Család, imádkozott többször Szent István király, aki ezentúl még inkább, ereklyéiben fizikailag is jelen lesz ezen szent helyen. Továbbra is imádkozik minden magyarért, a magyar kereszténységért, hogy küldetését teljesítve segítse hitre Európát és a világot” – mondta a főpásztor, majd megköszönte mindazok munkáját, akik bármilyen módon segítették a kegyhely újjászületését.

Spányi Antal püspök meghatottan beszélt arról, amikor belép valaki a templomba, amelyet évszázadokkal ezelőtt Bodajk kis településén építettek, az a gondolata támad, hogy az elődök valami nagyon szépet akartak alkotni. Valamit, ami Isten Országát, a mennyei szépséget tükrözi, amely felemeli az embert a hétköznapi élet gondjaiból.

Lehetetlenség itt nem megtapasztalni valamit ebből az örök szépségből, ami nem önmagáért van, hanem Istenre mutat, aki eljött közénk, hogy mindenben hasonló legyen hozzánk a bűnt kivéve.”

A főpásztor az ünneplőknek Szűz Mária életét mint áldozatokkal teli utat mutatta be, amely az Isten Fia áldozatával együtt arra tanít bennünket, a mi életünk is váljék áldozattá. „Áldozatot kell hoznunk a családunkért, a ránk bízottakért, azért, hogy együtt megtartsuk az Egyház tanítását és parancsait. Áldozat naponta buzgón és kitartóan imádkozni, hetente megszentelni az Úr napját, a hitünk mellett kiállni, amikor a világban kigúnyolnak minket. (…) Az áldozat útja azonban mindig Istenhez visz. Ahogy a kínhalált halt és feltámadt Krisztus az Istenhez érkezett, a Boldogságos Szent Szűz pedig felvétetett a mennyei boldogságba testestől-lelkestől. Hisszük, hogy megérkeztek az égbe Szent István, az első Magyar Szent Család, a magyar szentek és családjainkban sokan, akik a hit útját járták” – hangsúlyozta a megyéspüspök, majd hozzátette:

Ajándékot kaptunk ma, a szépséget, amely kegyelmet közvetít, a templomot, amely az Isten háza, az oltárt, amely Isten áldozatának a helye. Ehhez kapcsolódunk mindennapi áldozatunkkal, felajánlásunkkal, keresztjeink vállalásával.

Adja az Úr, hogy erről a helyről áradjon a kegyelem, újítsa meg az életünket, és általunk az egész társadalmat. Őrizzen meg bennünket Szent István imája, aki velünk lesz itt az oltárban.”

Spányi Antal püspök buzdító szavai után az oltár konszekrálásának szertartása következett.

Az ünnepi liturgia zárásaként, Szűz Mária szent nevének ünnepén Spányi Antal a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett vértesszentkereszti apátság apáti címét adományozta Mórocz Tamásnak, a bodajki kegyhely felújításában végzett kiemelkedő munkája, hűséges lelkipásztori szolgálata és példamutató papi élete elismeréséül. A plébános meghatottan köszönte meg az elismerést, a közös munka örömét és a számtalan kegyelmet, amelyet a felújítás sokszor nehéz napjaiban is megtapasztalhatott. Külön kiemelte a megyéspüspök szeretetét, amellyel a bodajki kegyhelyet a szívébe zárta.

A Bodajki Segítő Szűz Mária búcsúja az éjszakai virrasztással, engesztelő imákkal és további szentmisékkel folytatódott.

Az írás teljes egészében ITT olvasható.

Szöveg: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria