„Egy húron…” – Harmadszor rendeztek keresztény zenei találkozót Alsószentivánon

Szarvas József, az ötletgazda nyitotta meg a rendezvényt, aki idegenvezetőként is (a kápolna kiállítását, a települési önkormányzat által biztosított ebédet és a Márkli pince meglátogatását is a nézők figyelmébe ajánlotta) rendelkezésre állt a nap folyamán. Minden segítőnek, szervezőnek és előadónak megköszönte a közreműködést, majd felkérte az előadókat, hogy röviden mutatkozzanak be.

Helter István plébános köszöntője és a Miatyánk közös elimádkozása után kezdődhetett is a zenei rész.

Idén is széles volt a paletta: délelőtt a pátyi „Cantica cordis” katolikus kórus nyitotta meg az alkalmat; a kórusmű után „Azapeet” (Ferencz Péter és Révész Dániel) modernebb dalokból álló akusztikus koncertje következett.

A Vörösmarty Társaság Kórusa és Pitti Katalin operaénekesnő dalai zárták a délelőttöt, Tóka Szabolcs karnagy vezényletével és orgonakíséretével.

A délután kezdetén az alsószentiváni Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda frissen megalakult énekkara, majd a Dávid Sátora Gyülekezet Zenekara következett. Ezután Burcsik László baptista lelkész és lánya lépett fel. A Proton zenekar műsorával zárult a zenei fesztivál. 

Aki megmászta a dombot a kápolnáig, festői kilátásban és Vadócz Anna keramikus népi romantikát és a boldog békeidők hangulatát is megidéző kiállításában gyönyörködhetett.

A programot koncelebrált szentmise zárta, melyet a rendezvény fővédnöke, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök mutatott be. 

A főpásztor örömét fejezte ki az elhangzott dicséretek előadóinak: Istent dicsérni ugyanis jó a léleknek, jó az embernek, és jó a világnak is.

Homíliájában a püspök arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy az Úrnapja ünneplése nagyon fontos, hiszen ahogy az evangéliumban is elhangzott: mi az Oltáriszentségben az élet kenyerét kaptuk meg Krisztustól.

Ebben az évben – bár vasárnap tartjuk meg – ez az ünnep június 4-re esett, amikor Trianonban kimondták a történelmi Magyarország halálos ítéletét, ahogy erre a nemzeti összetartozás napján országszerte emlékeztünk – mondta Spányi Antal. – 70 éve pedig ugyancsak június 4-re esett az a nap, amikor legalizálták az abortuszt Magyarországon, amely szintén a halál törvénye volt.

Idén az Úrnapja tehát kettős üzenetet hordoz: egyik oldalról látjuk a pusztítást, a rombolást, a halál kultúráját, a másik oldalon viszont ott van a mennyei kenyér, az örök élet ígérete a mulandó földi évtizedeink után, ahogy Jézus nagycsütörtökön, az utolsó vacsora során kinyilatkoztatta. 

De érezzük-e igazán Krisztust az Oltáriszentségben? – tette fel a kérdést a püspök. – Nem könnyű felismerni őt az átváltoztatott ostyában, mivel a szívünkkel, lelkünkkel kell megtapasztalni közelségét, nem pusztán a szemünkkel. 

Isten szeretetét érezhetjük mindennap minden órájában, ha őszintén, hittel fordulunk felé, szívünket kitárva készek vagyunk befogadni őt – hangsúlyozta a főpásztor. Majd Olofsson Placid atya életpéldáját említette, aki tíz évet töltött el a Gulag földi poklában, de soha nem érezte úgy, hogy Isten ne lenne mellette. Még szentmiséket is mutatott be, tartotta a lelket embertársaiban, szívében hordozva Krisztust.

Ma is félnek az emberek, mit hoz a jövő. Nem értik a gyűlölet, a gúnyolódás, a bosszú hangjait. Nem is kell ezeket érteni.

Értenünk az igazi szeretet hangját kell,

Krisztus befogadásával, mellette való tanúságtétellel, hogy erőt adjon nekünk is az életünk keresztjeinek hordozására.

Adja az Úr, hogy az Oltáriszentség ezen az úton segítsen és védelmezzen bennünket – zárta tanítását Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök.

Bővebb beszámoló ITT olvasható. 

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó és szöveg: Kiss Attila

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió/Körtvélyesi Tivadar

Magyar Kurír