„Hogy életük legyen” – Imádságban és párbeszédben készül a káptalanra a piarista közösség

A káptalan a szerzetesi közösség életének meghatározó fóruma: alkalmat ad az elmúlt időszak értékelésére, a hivatás és a küldetés közös átgondolására, valamint a következő évek irányainak kijelölésére. A helyi káptalanokon a rendházi közösségek, a tartományi káptalanon a magyar rendtartomány, az egyetemes káptalanon pedig az egész nemzetközi rend életét érintő kérdések kerülnek előtérbe.

E találkozók egy hosszabb, imádságos felkészülési folyamatból nőnek ki.

Az új káptalani logón nyitott tenyerekből emelkedik ki egy színes lombú fa. A kezek a befogadást, az önátadást és a gyermekeket, fiatalokat kísérő szolgálatot jelképezik; a fa pedig a növekedést és a bőségben megélt életet. Középső vonalai szívet formálnak, összekapcsolva a nevelést a szeretettel. A gyökerek és a törzs a rend címerének Mária-monogramját idézik, míg a sokszínű levelek a közös gyökerekből táplálkozó piarista közösségek és kultúrák gazdagságát jelenítik meg. A levelek színei a Kalazancius Mozgalom színvilágát is felidézik, ezzel a gyermekek és fiatalok emberi és keresztény növekedésének kísérésére utalnak.

A káptalani felkészülés fontos nemzetközi állomása volt a Nagyobb Elöljárók Tanácsának május 21–29. között Pozsonyban tartott tanácskozása.

Az „Ahol élet van” mottó jegyében a piarista rend vezetői arra keresték a választ, hol fedezhetők fel a megújulás jelei, és hogyan lehet ezeket megerősíteni. A nehézségek számbavétele mellett különös figyelmet kaptak az elkötelezett fiatalok, a piarista karizmát hordozó világi munkatársak és a szegények szolgálatából fakadó új lehetőségek.

A magyar rendtartományban a káptalani felkészülés a nyár végi kecskeméti szerzetesi találkozóval indult el. Carles Gil i Saguer generális atya az ez alkalomból a magyar rendtársakhoz intézett üzenetében hangsúlyozta: „A káptalan nem akkor kezdődik, amikor hivatalosan elfoglaljuk a helyünket a káptalani teremben.” Már azzal elkezdődik, hogy meghallgatjuk egymást, együtt tekintünk életünk valóságára, hálát adunk a kapott ajándékokért, és keressük, mit kér tőlünk ma Isten. A felkészülés egyik alapvető kérdése, hogyan gondozhatjuk úgy közösségi életünket és hivatásunkat, hogy a piarista jelenlét a jövőben is örömhír legyen a gyerekek és fiatalok számára.

A magyar tartományban szerzetesek és világi munkatársak a megosztott küldetésért viselt közös felelősséggel vesznek részt ebben a folyamatban. A világiak a piarista karizma hordozóiként, saját tapasztalataikkal és felelősségükkel alakítják a közös utat. Ennek fontos eszköze a „Beszélgetés a Lélekben” módszere, amely az imádságra, a személyes tapasztalatok megosztására és a figyelmes meghallgatásra épít. Időt és teret ad a valódi kérdések, feszültségek és szükségletek felszínre kerülésének, különös figyelemmel a legsebezhetőbbek hangjára.

A közös gondolkodásba meghatározott menetrend szerint a diákok, a szülők és az öregdiákok képviselői is bekapcsolódnak, hogy a piaristák nagy családjában mindenki megoszthassa tapasztalatait, vágyait és kérdéseit, és meghallgatásra találjon.

Zsódi Viktor piarista tartományfőnök a folyamat elején hangsúlyozta: a szinodális szemlélet a piarista identitásból fakadó, a Szentlélek vezetésére nyitott közös út, amely a rendi kultúra megújulását szolgálja. Gyökerei Kalazancius lelkiségéig nyúlnak vissza, aki arra buzdította rendtársait, hogy a közös döntések előtt hallgassák meg egymást, hiszen a Lélek a közösség bármely tagján keresztül megszólalhat. Ez mindenekelőtt kapcsolataink megújítására hív: a szerzetesek, a világi munkatársak és a diákok közötti bizalom, figyelem és kölcsönösség maga is az evangélium megélésének és továbbadásának tere. A felkészülés során együtt keressük, hogyan válhat közösségeink élete és szolgálata ma és holnap is élő örömhírré a gyermekek, a fiatalok és a társadalom számára.

A kiemelt témák között szerepel a mentálhigiéné és a gondoskodás kultúrája, a szerzetesi életpálya és a közösségek jövője, a piarista egyházi közösség és az evangelizáció, a szociális felelősségvállalás, valamint az egyetemisták kísérése. A felkészülés kitér a felgyorsult technológiai változásokból fakadó kérdésekre is.

A tavaszi-nyári találkozók és az őszi közös munka után a káptalani folyamat a rendházak decemberi és januári helyi káptalanjaival folytatódik, majd 2027. március 30. és április 3. között tartják a magyar rendtartomány káptalanját. A folyamatot a rend 49. Egyetemes Káptalanja zárja le, amelyet 2027 júliusában rendeznek Rómában.

A rend a tartományi káptalanok közös naptárának közzétételével az egész piarista családot arra hívja, hogy imádsággal kísérje a felkészülés egyes állomásait, megerősödve a közös küldetésben való összetartozásban. Ehhez a felhíváshoz csatlakozva kérik a piarista közösség tagjait, munkatársaikat, diákjaikat, családjaikat és öregdiákjaikat: imádkozzanak, hogy a Szentlélek vezesse a közös gondolkodást és a döntéseket, adjon nyitottságot egymás meghallgatására, bátorságot a megújuláshoz és hűséget a rájuk bízott küldetéshez, hogy jelenlétük a gyermekek és fiatalok életének kibontakozását szolgálja.

Forrás és fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya

Magyar Kurír