Regina caeli, laetare, alleluia – Szűz Máriának jelent meg először a Feltámadott? (II.)

Regina caeli laetare, alleluia: Quia quem meruisti portare, alleluia: Resurrexit, sicut dixit, alleluia: Ora pro nobis Deum, alleluia.

Előző írásunkban a Szűzanya húsvéti örvendezésében osztoztunk a Regina caeli antifóna szavaival. Máténál olvassuk: „Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt” (Mt 28,1). De ki lehet ez a „másik Mária”? János is hirtelen vált: korábban Mária Magdolnáról beszél (20,1), majd hirtelen csak Máriáról (20,11). Akadnak azonban olyanok is, akik Mária húsvéti örömét „túlgondolva” azt feltételezik, hogy a Feltámadott neki jelent volna meg legelőször. Jézus Anyjáról volna szó?

A Gamáliel evangéliuma című apokrif úgy ír húsvét hajnalának eseményéről, miszerint Mária szomorkodik a sírnál, de első pillantásra nem ismeri fel Fiát. Végül azonban Jézus kinyilatkoztatja magát neki. A Bertalan evangéliuma című írás szerint Filogenész – akinek kertjébe temették Jézust – beszéli el Máriának, hogy éjfélkor az Atya maga jött le, hogy feltámassza Fiát. Amint ezt kimondja, Jézus eljön az „Atya szekerén” és így köszönti Anyját: „Üdvözlégy, anyám! Üdvözlégy, frigyládám! […] Üdvözlégy, anyám, otthonom, hajlékom! Üdvözlégy, anyám, városom, menedékem! [...] Ó, anyám, kelj fel, s menj elmondani testvéreimnek, hogy feltámadtam a halottak közül.” A tizenkét apostol evangéliuma arról tudósít, hogy Mária meg akarja csókolni feltámadt Fiát, de ő ezt megtiltja neki, mégpedig azért, mert feltámadt testét, „az Atyától kapott ruháját” ember nem érintheti meg, még Anyja sem! A görög Tádé-akták című írás szerint „először anyjának és más asszonyoknak jelent meg”.

Nisszai Szent Gergely és a himnuszköltő Sedulius szerint „a másik Mária” nem más, mint Isten Anyja: ő már az angyali üdvözletkor hivatást nyert a Szentlélekben való öröm továbbadására, és most is ez a feladata. Aranyszájú Szent János is úgy tartja illőnek, hogy az asszonyok – köztük Mária is –, akik mindvégig kitartottak Jézussal szenvedésben, elsőként tapasztalják meg feltámadásának határtalan örömét. A Makula nélkül való tükör (1712) is úgy tudja, hogy a Feltámadott először Édesanyjának jelent meg. A ferences eredetű, ún. szeráfi rózsafüzér hetedik tizedének titka pedig így hangzik: „akit Te, Szent Szűz, miután a halálból föltámadott, legelőször örömmel láttál”.

Az egyházi írók közül sokan mások is úgy tartják, Jézus édesanyja iránti mély tisztelete nem enged kétséget afelől, hogy ne neki jelent volna meg elsőként, gondolván, hogy Isten Anyja el sem mozdult a sírtól a temetés óta. Többen az evangéliumok erről való hallgatása mélyén azt feltételezik, hogy az anyai tanúságtétel elfogultság miatt nem volna hiteles, ezért kellett, hogy mások beszéljenek róla.

A Biblia nem hoz meggyőző érveket ehhez az elgondoláshoz, de ki sem zárhatjuk, hogy – az Írásoktól függetlenül – ne lehetett volna így. Mindenesetre úgy tűnik, János végig Mária Magdolnáról beszél, és Máté „másik Máriájáról” sem nyer bizonyítást, hogy az a Szűzanya volna.

II. János Pál pápa Castel Gandolfóban a 1994. április 4-i déli Regina caeli imádságban arról beszélt, hogy Krisztus feltámadását angyal hirdette meg az asszonyoknak, és bár a Szentírás nem szól arról, hogy Mária köztük lett volna, a Feltámadott valamilyen módon Anyjára is gondolhatott, hogy részesítse ebben az örömben. Meggyőzőnek tűnik számára, hogy húsvéti antifónánk még az Egyház mai imáját megelőzően „a feltámadás első hirdetése lehetett Mária számára egy angyal részéről”. A szent pápa persze nem hirdet új tanítást, csupán az imént látott hagyományokra építve elmélkedik. Az újságok lapjain persze rögtön megjelennek a gúnyos reakciók: „A feltámadást illetően a pápa kijavítja az evangéliumot”; „Húsvéthétfőn feléledt a pápa fantáziája”; „Wojtyła nem restelli mindenki szeme elé tárni saját máriás ájtatosságát, mely olyan hagyományos elemekből áll, mint az ájtatos öregasszonyoké”...

Akárhogyan is történt, annyi bizonyos: Mária, miután osztozott Fia keresztre feszítésének fájdalmaiban, valamilyen formában részesült a Föltámadás öröméből is. Számunkra homály fedi, hogy megjelent-e neki Jézus, és ha igen, mikor, milyen módon történhetett a Szűzanya első, nagy találkozása feltámadt Fiával. Ami bizonyos: Isten Anyja, miután befejezte földi életét – testestül-lelkestül való mennybevétele által – különleges módon részesedett Fia húsvéti győzelméből. Ha a „hét első napja” hajnalának eseményeiről nincsenek is meggyőző információink, ez utóbbi biztosan az ő személyes húsvétja lett, mint életét beteljesítő boldog találkozás a Feltámadottal.

Magyar Kurír