„Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem” – Hit Pajzsa díjjal tüntették ki Erdő Péter bíborost

Beszédének központi gondolata az volt:

Erdő Péter egész szolgálatát a hithez való rendíthetetlen hűség és a kegyelembe vetett bizalom határozza meg.

A jezsuita szerzetes arra emlékeztetett, hogy Erdő Péter teológiai tanulmányait 1970 őszén, a kommunista diktatúra idején kezdte meg Esztergomban. Úgy fogalmazott: ha valóban meg akarjuk érteni életének és szolgálatának jelentőségét, akkor ezt a történelmi környezetet sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Beszédében felidézte Zimonyi János egykori Bakáts téri káplán szavait is, aki már 1970 nyarán különleges jövőt látott a fiatal papnövendék előtt:

Plébániánkról egy nagyon tehetséges fiatal jelentkezett papnak, ősszel kezdi tanulmányi éveit. Meglátod, kiváló pap, tudós tanár lesz belőle hamarosan, vagy még komolyabb ajándék az egész magyar katolikus egyháznak.”

Sajgó Szabolcs szerint ez a csaknem prófétai kijelentés később maradéktalanul valóra vált.

A laudációban hangsúlyozta: Erdő Péter legfontosabb, személyiségét meghatározó évei nem a rendszerváltozás után, hanem még a diktatúra két évtizedében teltek. A külső korlátozások, az adminisztratív akadályok és az egyházi élet nehézségei között bontakozott ki tudományos munkássága, oktatói hivatása és papi szolgálata.

Sajgó Szabolcs szerint sok tehetséges teológus hivatása tört meg ezekben az évtizedekben, a bíboros azonban hűséges maradt: „Hívő bölcsessége a csapdák és buktatók között, hűsége a szent tudományokhoz példa, erőt adhat, reményt fakaszthat bárkiben ma is.”

A jezsuita szerzetes arra is felhívta a figyelmet, csak Isten tudja, megkísértette-e Erdő Pétert valaha a gondolat, hogy tudományos pályáját külföldön folytassa, de tény, hogy Magyarország, a magyar egyház és a Kárpát-medence iránti hűsége végig megmaradt. Tudományos munkássága pedig már 1990 előtt is maradandó értéket jelentett az egyetemes Egyház számára.

A laudáció egyik kiemelt része a bíboros személyes hitéről szólt. Sajgó Szabolcs szerint ez a mély hit jelentette azt a pajzsot, amely világos látást adott számára a történelem legsötétebb időszakaiban is.

A mély, személyes hit pajzsként biztosította a tudós tanár számára a világos látást a hit tisztaságának védelmében.”

Hozzátette: ez a hit adott erőt ahhoz is, hogy „a test és a vér” elleni küzdelemben soha ne rosszal válaszoljon a rosszra, és hogy emberi méltóságát még a legnehezebb helyzetekben is megőrizze.

Beszédében felidézte Szent Pál tanítását is: az igazi küzdelem nem emberek ellen folyik, hanem „a légűrben uralkodó hatalmasságok és fejedelemségek ellen”. Ezért – fogalmazott – a keresztény ember soha nincs egyedül, mert Krisztus megígérte: „Veletek maradok a világ végéig.”

Sajgó Szabolcs külön kitért Erdő Péter püspöki jelmondatára is: „Initio non erat nisi gratia” – „Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem”. Úgy fogalmazott, hogy ez a mondat szinte összefoglalja a bíboros egész életútját.

A laudáció végén a díj valódi jelentéséről beszélt. Azt mondta:

aki Istentől kapott adottságait nem saját ambícióinak szolgálatába állítja, hanem egyháza és nemzete javára fordítja, aki hidat épít hívők és nem hívők, magyarok és nem magyarok, jók és gonoszok között, az már valóban birtokolja a Hit Pajzsát. 

„Így a díj átadása elsősorban nem a díjazottat, hanem egyházát és hazáját erősíti.”

Sajgó Szabolcs laudációját imádsággal zárta: „Adja az Örökkévaló, hogy így legyen!”

A Hit Pajzsa díj idei odaítélésének indoklása szerint Erdő Péter bíboros a katolikus tanítás tudós szolgálatáért és védelméért, a magyar egyház szabadságának következetes képviseletéért, valamint azért a híd szerepért részesült az elismerésben, amelyet évtizedek óta betölt a Kárpát-medence, Európa és az egyetemes Egyház közösségei között.

A Miletics Katalin Janka éremművész, bencés obláta által készített elismerést Horváth Béla, a díj alapítója, valamint Sajgó Szabolcs nyújtotta át. A plakett közepén Szent Gellért püspök és vértanú ábrázolása látható.

A következő naptári évtől a Hit Pajzsa díj gondozója a Katonai Ordinariátus lesz.

Szöveg: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír