„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem” – Kuklay Antal vasmiséjét ünnepelte

Hazai – 2020. június 26., péntek | 15:27

A 88 esztendős egri egyházmegyés pap június 20-án tartotta vasmiséjét Mátramindszenten.

„Ki vagyok, mit akarok? – Isten szolgája vagyok. Isten népének szolgája. Isten magyar népének szolgája. A szolgálat által üdvözülni akarok” – vallotta Kuklay atya az Igen című újság 1998. októberi számában megjelent interjúban.

Kuklay Antal egri egyházmegyés pap, címzetes prépost, kanonok neve ismert az egész országban és határainkon túl is. Nagyon sokaknak személyes ismerőse egyházmegyéjén kívül is; a debreceni Szent László domonkos plébánia hívei közül többen a ’90-es évektől jártak hozzá lelkigyakorlatokra, és bekapcsolódtak a Bölcsesség Hajléka-hétvégék összejöveteleibe is.

Nem csoda, ha szép számban gyűltek össze június 20-án a mátraaljai kis faluban, Mátramindszenten – ahol Kuklay Antal 2011 óta él –, hogy vele együtt adjanak hálát élete 88 évéért, valamint szolgálatáért pappá szentelése 65. évfordulóján.

*

Havas Lászlónénak a jubilánst bemutató írásából közlünk részleteket.

1955-ben szentelték pappá Egerben, egyetlen, még élő évfolyamtársa, Pásztor Károly a debreceni egyházmegye papja. Kuklay atya szentelése után Budapesten, a Központi Szemináriumban kezdte meg doktori tanulmányait, de közbejöttek az 1956-os események, melyek nagy fordulópontot jelentettek életében. Hat év börtön után Sárospatakon civil munkásként kellett dolgoznia, majd 1966-tól plébániai könyvtárosként tevékenykedett.

Közben elvégezte a könyvtáros–levéltáros szakot, majd a művészettörténet szakot is. A könyvtárban olyan közösséget hozott létre, hogy a világi hatalom jobbnak látta őt egy kis eldugott helyre, Körömbe küldeni falusi plébánosnak. 1973-tól tevékenykedett a faluban és a filiákban. Ott az egykori, leromlott állapotú pálos fogadót, mely a plébánia épülete volt, helyrehozatta, papi hagyatékokból származó patinás bútorokkal berendezve, lassan szellemi és lelki központtá alakítva. A szomszédos falvakban, a filiákban kálváriát építtetett, templomokat renováltatott. Körömben létrehozta az egyedülálló Rákóczi Emlékparkot. Közben Sárospatakon kezdeményezője és egyik megvalósítója volt a Szent Erzsébet Háznak, majd a Szent Erzsébet-zarándokútnak, 2008-tól 2011-ig a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény vezetője is volt.

A debreceni fiatalok a ’90-es évektől jártak oda lelkigyakorlatokra, majd bekapcsolódtak a Bölcsesség Hajléka-hétvégék összejöveteleibe, mely eseményeken – Jacques Maritain francia filozófus nyomdokain – filozófiai, teológiai, szociológiai előadások hangzottak el, jeles zenészek működtek közre, képzőművészek tárlatait lehetett megtekinteni, és hallgathatták Tóni atya elmaradhatatlan elemzéseit egy-egy Pilinszky-versről. Ezeket a verselemzéseket A kráter peremén címmel megjelentette, többszörösen bővítve; éppen vasmiséjére készült el az ötödik kiadás.

Kuklay atya gyakran kapott meghívást Debrecenbe. Egyetemistáknak Pilinszky-esteket tartott, a KÉSZ debreceni csoportja meghívására a modern templomépítészet kívánalmairól beszélt. Lelkigyakorlatot és verselemző vagy filozófiai témájú előadásokat vállalt a Szent László-plébánián, ahol aranymiséjét is ünnepelte 2005-ben.

2011-ben nyugállományba vonult, s ekkor költözött Mátramindszentre, ahol a közösségi ház, a Boldogasszony hajléka fejlesztésén, szellemi, lelki bővítésén fáradozik ma is Dabóci Mihók Mária filozófussal és számtalan önkéntessel együtt, létrehozva többek közt a „Barakk-kápolnát” a bebörtönzöttek emlékére, kezdeményezésére a telken lévő nádasból pedig meditációs parkot alakítottak ki.

2009-ben megkapta a Parma Fidei – a Hit Pajzsa díjat, majd 2014-ben Magyar Örökség Díjjal tüntették ki „gazdag életműve és a cigányság felemelkedéséért végzett példaértékű munkájáért”. Ugyanis Körömben és a környező szegény falvakban, kiválóan értve a cigányok nyelvezetét, gondolatvilágát, nagyon sokat tett értük. A Körömből való távozása után verbita szerzetesek vették át tőle ezt a szolgálatot.

A vasmisén Tóni atya tizenegy pappal együtt mutatta be a szentmisét a barakk méretű kápolna falánál elhelyezett szabadtéri oltárnál. Az ünnepi szónok Polgári Ferenc boldogkőváraljai plébános volt. A zenei szolgálatban a bükkszentkereszti Szent Ferenc Kisnővérei Közösség tagjai is közreműködtek.

Fülöp Zsuzsanna riporter kérdésére: „Tóni atya, mondja el, mi volt a titka a tevékenységének? Belekezdett valamibe, ami egyszerre lombosodni kezdett, és terebélyes fa lett belőle” – Tóni atya ezt válaszolta 2009-ben: „Életünk folyamán pillanatról pillanatra választanunk kell, és ha a jobbik utat választjuk, akkor mindig újabb és újabb ajtó nyílik ki előttünk, amely tovább visz a kiteljesedés felé. Egészen odáig, amikor már csupán a saját képességünk szab határt a továbblépésnek, vagyis elérjük a teljesítőképességünk fizikai vagy szellemi korlátait, illetve az idő kevés lesz mindarra, amit még meg lehetne tennünk. Ha körül akarom járni a Földet, s ha van hozzá erőm és kitartásom, mindegy, merre indulok el, csak egy a fontos, hogy tartsam az irányt.” (Mint szűkölködők, de sokakat gazdagítók. Kuklay Antal körömi plébánossal beszélget Fülöp Zsuzsanna. Kairosz Kiadó, 2009.)

Az írás teljes terjedelmében ITT olvasható.

Szöveg: Havas Lászlóné/Szent László domonkos plébánia, Debrecen

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria