„S ha ezren esnek is el” – A Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlata (6.)

„Az esések, bukások alázatossá tesznek minket, amikor a gőg miatt felfuvalkodottak vagyunk – állapítja meg Erik Varden. – Ezek meg tudják nekünk mutatni Isten üdvözítő erejét. Mérföldkövekké tudnak válni valakinek az üdvösség felé vezető útján, és később hálával gondolhat vissza rájuk.” Ezek a romboló pillanatok nem mindig „végződnek ujjongással”, hanem „pokolszagúak” is lehetnek, és „a pusztítás és a romlás örvényébe rántják a bűnöst”, amely, ha széles és hosszú, „sok ártatlant is magával sodor”.

Igazságosság és könnyek

„S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el.” (Zsolt 91,7) Ez a zsoltárvers egyértelműen kifejezi, hogy aki Krisztusban van, aki lelki életet próbál élni, az jobban ki van téve a gonosz támadásainak.

„Semmi sem károsította tragikusabban az Egyházat – állítja Szent Bernát –, semmi sem ásta alá jobban a tanúságtételünket, mint a saját házunkban kialakult erkölcsi züllés. Az Egyház legsúlyosabb válságát nem a világ ellentmondása, hanem az egyházi romlottság okozta. A sebek gyógyulása időbe telik. Igazságot és könnyeket követelnek.”

Korai figyelmeztető jelek

A szónok különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor belső romlottsággal szembesülünk – különösen visszaélések esetében –, akkor beteg gyökeret keresünk. „Arra számítunk, hogy találunk majd korai figyelmeztető jeleket, amelyeket valaki figyelmen kívül hagyott: téves megkülönböztetést, egy kezdeti, torz irányultságot. Néha valóban vannak ilyen nyomok, és okkal hibáztatjuk magunkat, amiért nem ismertük fel őket időben. De nem mindig találunk ilyen jeleket.”

Hatékony eszközök

A püspök aláhúzta, hogy még azoknak a közösségeknek a kezdetén is, „amelyekre ma már botrány árnyéka vetül”, felismerhető volt „a nagy és örömteli jó”. „Nem feltételezhetjük, hogy kezdettől fogva valamiféle strukturális képmutatás volt, vagy hogy az alapítók cinikusan fehérre meszelt síroknak  tüntették volna fel magukat (vö. Mt 23,27–28 – a szerk.). Néha valódi inspiráció jeleit, sőt a szentség nyomait is találjuk. Hogyan lehetséges akkor, hogy a jó és a torz fejlődés egyszerre van jelen? A világi gondolkodás többnyire feladja: egy katasztrófa láttán szörnyeket és áldozatokat emleget.” A szónok ezzel szemben hangsúlyozza, hogy „az Egyháznak – ha eszébe jut élni velük – vannak kifinomultabb és hatékonyabb eszközei”.

A szabadság

Szent Bernát emlékeztet arra, hogy minél „nemesebb célokat követnek az emberek”, annál „hevesebbek lesznek az ellenség támadásai”, és hogy „az Egyház lelki tagjai sokkal keményebb támadásoknak vannak kitéve, mint a testi tagok”. A 91. (90.) Qui habitat kezdetű zsoltárban a „bal” és a „jobb” kifejezéseknek egyértelmű jelentése van. „A bal oldal a testi, a jobb oldal a lelki természetünket jelenti. A jobb oldalon több az áldozat, mert ott, a lelki csatatéren, a leghalálosabb fegyvereket használják.”

A clairvaux-i cisztercita apát „nem tulajdonít minden lelki betegséget a szarvakkal és vasvillával ábrázolt gonoszoknak”, hanem szerinte az emberek szabadságának használata az, ami igazán különbséget jelent. „Az ő álláspontja az, hogy az emberi természet egyetlen. Ha elkezdünk elmélyülni lelki természetünkben, más mélységek is feltárulnak. Szembesülnünk kell az egzisztenciális éhínséggel, a sebezhetőséggel, a vigasz iránti vágyakozással – olyan tapasztalatokkal, amelyek támadásként érhetnek bennünket” – magyarázta a Pápai Ház szónoka.

A fizikai és érzelmi én összhangja

Ezért „a lelki életben való fejlődéshez szükség van arra, hogy fizikai és érzelmi énünk összhangba kerüljön a kontemplatív érés folyamatával – tette hozzá Erik Varden. – Enélkül fennáll a veszély, hogy a lelki nyitottság és sebezhetőség fizikai vagy érzelmi levezetést keres, és hogy ezeket a kiéléseket úgy racionalizálják, mintha azok valamilyen módon maguk is »spirituálisak« lennének, mintha magasabb rendűek volnának a »közönséges halandók« bűneinél.”

A trondheimi püspök egy nagyon világos példát hozott fel: „Egy lelkivezető integritása nemcsak beszédében és tanításában nyilvánul meg, hanem online szokásaiban, az asztalnál és a társas érintkezésben tanúsított viselkedésében, valamint abban, hogy nem engedi magát hízelgéssel befolyásolni.”

Figyelem a test és lélek szétválasztásának veszélyére

„A lelki élet nem valami ráadás az emberi létezéshez, hanem annak a lelke.” Ezért óvakodnunk kell attól, hogy szétválasszuk a testit és a lelkit, mindig emlékezve arra, hogy az Ige testté lett, hogy testünk átitatódjék a Logosszal”. Figyelnünk kell a „jobb” és a „bal” oldalra – ahogy Szent Bernát ajánlja –, és „ügyelnünk kell, hogy ne keverjük össze a kettőt”. „Meg kell tanulnunk, hogy egyformán otthon legyünk testi és lelki természetünkben, hogy Krisztus, a mi Mesterünk mindkettőben békében uralkodhasson” – zárta elmélkedését a szónok.

Forrás és fotó: Vatican News

Hollósi Judit/Magyar Kurír