120 éve alapították a pécsi Dóm Kőtárat

Létrejöttének célja a pécsi székesegyház 1882–1891-es átépítése után napvilágra került középkori kőfaragványok intézményi keretek közötti, szakszerű muzeális megőrzése volt. Az azóta kiegészült gyűjtemény, a Dóm Kőtár számos költözés és átrendezés után ma a Káptalan utca 8. szám alatt tekinthető meg.

Az első püspöki lapidárium, a Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára a székesegyház Dulánszky Nándor püspök (1877–1896) által kezdeményezett, 1882 és 1891 között Friedrich von Schmidt tervei szerint lezajlott átépítése során létesült. A főként 11–12. századi román kori domborműveket és oszlopfőket a restaurálás során másolatokkal pótolták, a páratlan értékű eredeti és Magyarországon egyedülálló gazdagságú, középkori kőemlékegyüttest pedig a munkálatok első szakaszában az északnyugati torony alatt, a Szent Imre- (ma Mária-) kápolnában tárolták, majd az építésvezető, August Kirstein koordinálásával a püspöki magtárban raktározták el. A rendszertelen elhelyezés ellenére Gerecze Péter régész-művészettörténész, a Műemlékek Országos Bizottságának munkatársa már ekkor felismerte a kőanyag tudományos fontosságát, így ennek érdekében átlátható és hozzáférhető kőtár létrehozására tett javaslatot.

A terveket tett követte: a hatalmas mennyiségű kőemlék elhelyezése azonban nagy kihívás volt. Végül Hetyey Sámuel püspök (1897–1903) indítványára Gerecze 1899. július 14. és augusztus 20. között a nyilvános püspöki könyvtár (Szepesy Ignác utca 3.) klasszicista stílusú épülete északi szárnyának négy földszinti helyiségében, a folyosókon, valamint az alsó és felső udvaron rendezte be a püspökség tulajdonát képző Pécsi Püspöki Múzeum Kőtárát. Munkájáról napló, továbbá javaslatairól, észrevételeiről memorandum is készült. Az augusztus végén átadott lapidáriumban a székesegyházi kőemlékek kiegészültek a püspöki palotában akkor őrzött változatos kőfaragványokkal is, továbbá egyéb síremlékekkel. Az anyagot a székesegyházi uradalom költségén, Hoffmann Károly műhelyében készített, erős állványzatokon rendezték.

A további munkálatokról, a gyűjtemény későbbi történetéről a Pécsi Egyházmegye honlapján olvashatnak.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír