25 éve indult újra a szegedi Szent Imre Szakkollégium

Hazai – 2019. november 14., csütörtök | 15:51

A szegedi Szent Imre Szakkollégium múltja fordulatokban bővelkedik, az intézmény tanúja volt a 20. századi magyar történelem sorsfordulóinak, felíveléseinek és megtorpanásainak. Az 1923-ban létrejött kollégium idén ünnepli újraindulásának 25. évfordulóját.

A szegedi Szent Imre kollégiumot 1923-ban alapította Glattfelder Gyula csanádi püspök az I. világháború és az azt követő kataklizmák után az új keresztény magyar értelmiség megteremtésének szegedi bölcsőjeként, az akkor már fennálló Szent Imre kollégiumok országos láncolatának tagjaként. A csanádi püspök – felismerve a nevelés és a közösség kapcsolatának erejét – először Pesten, majd Budán, ezt követően Sopronban és Szegeden hozott létre mai szóhasználattal műhelykollégiumokat, ahol biztosították a nemzeti és keresztény, a szellemi és lelki fejlődéshez szükséges hátteret.

Több mint két évtizedes üdvös működését a kommunista államosítás akasztotta meg. A kollégium csak 1994-ben indulhatott újra, Gyulay Endre megyéspüspök kezdeményezésére – új helyen, a Londoni körút 13. alatt, de változatlan célkitűzéssel.

Az újraindulás 25. évfordulója alkalmából elsőként november 5-én, Szent Imre ünnepén Vajda Tamás, a Szegedi Tudományegyetem levéltárának igazgatója tartott előadást a Szent Imre kollégiumok országos láncolatának megalakulásáról és a szegedi Szent Imre kollégium létrejöttéről, melyben nagy szerepe volt Glattfelder Gyula csanádi püspöknek, aki szíven viselte az ifjúság nevelését. Az előadást érdekessé tette a számos korabeli levéltári anyag.

A Szent Imre kollégiumok pedagógiáját maga Glattfelder Gyula fogalmazta meg 1925-ben, a Szent Imre kollégiumok alapításának 25. évfordulóján. A püspök így vallott: „A nevelő célt csak az az intézmény szolgálja híven és eredményesen, mely a szülő gondját és az otthon melegét tudja az ifjúság közé varázsolni. Ezért nem szállót, nem kaszárnyát akar teremteni a főiskolai hallgatóság részre, hanem a szülői szeretet melegét pótló olyan otthont, amely nem szellemi proletárokat nevel, hanem az igaz tehetséget segíti a tudás világában az érvényesüléshez” (Budapesti Hírlap, 1925. november 24.).

Az érdeklődő közönség kérdései után Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök visszaemlékező gondolatai hangoztak el a kollégium mai épületének újranyitásához és közösségének újraszervezéséhez kapcsolódóan. A püspök örömmel idézte fel a „szentimrésekhez” kötődő emlékeit, és lelkesen buzdította a jelenlévőket a keresztény értékrend egyéni és közösségi megvallására.

Az elmúlt 25 évért való hálaadás november 8-án rövid ünnepséggel folytatódott a Gál Ferenc Főiskola Klebelsberg termében: a kollégium mostani lakói mutatták meg tehetségüket a zene és a próza területén.

Az eseményen a Szegedi Tudományegyetem képviseletében jelen volt Széll Márta stratégiai rektorhelyettes; Vajda Tamás, a Szegedi Tudományegyetem levéltárának vezetője; Hess István SJ, a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium igazgatója; valamint Mészáros Ferenc, a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium igazgatója.

Serfőző Levente oktatási püspöki helynök, a kollégium korábbi igazgatója köszöntő beszédében így fogalmazott: „Identitásunk keresztény és nemzeti, amely szavak felelősséget kívánnak tőlünk. Lelkiségünk evangéliumi, világ- és emberképünk krisztusi. Igen, ez különböztet meg bennünket a világ fiaitól, ugyanakkor jó tudni, hogy mi senki fölött nem állunk, nem szabad elkülönülünk, de igen, mégis olyan világító lámpásként kell élnünk, melyet Isten nem elrejteni akar, hanem lámpatartóra teszi, hogy mindenkinek világítson (vö. Lk 11,33). A kollégiumnak újra és újra meg kell tudnia fogalmaznia saját önazonosságát, amint az egyszeri graffiti biztat: »Légy önmagad, mert mindenki más foglalt.«”

Az ünnepség hálaadó szentmisével folytatódott az egykori Szent Imre kollégium kápolnájában, amely ma a Szent Gellért Szeminárium kápolnája. A szentmisét Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök mutatta be.

A főpásztor Szent Imre közbenjárását kérte, hogy a szakkollégium valóban eleget tudjon tenni hivatásának: hogy olyan keresztény fiatalok növekedjenek bölcsességében, gazdagságban, tudásban gazdagodva, akik egészséges érzelmi és értelmi képességekkel rendelkeznek, mindezeket pedig a hit fényében használva arra tudják kamatoztatni, hogy Jézus kérése szerint a társadalom sava és fénye legyenek.

Forrás és fotó: Szent Imre Szakkollégium

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria