60 évvel a Nostra aetate után az Egyház megújítja a párbeszédet a vallásszabadság védelmében

A dokumentum – amelyet szeptember 16-án tettek közzé – ezenkívül ismételten felszólít a fundamentalizmus és a szélsőségesség elleni fellépésre, a „védekezés, az ellenségeskedés vagy a hódítás logikájának” elhagyására és a vallásszabadság védelmére.

A II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozata hatvan évvel ezelőtt fordulópontot jelentett a katolikusok és a zsidók, valamint a más vallások hívei közötti kapcsolatokban, és a remény világítótornya volt a második világháború utáni időszakban. Ma, hat évtizeddel később a Nostra aetate zsinati nyilatkozat továbbra is fontos hivatkozási pont, hogy „új alapokra helyezzük ezt a reményt háborúktól sújtott világunkban és leromlott természeti környezetünkben”.

Mondjunk nemet a diszkriminációra és az üldözésre

A zsinati nyilatkozat kiadásának hatvanadik évfordulója alkalmából a Hittani Dikasztérium, a Keresztény Egység Előmozdításának Dikasztériuma és a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériuma közzétette A remény útja című jegyzéket. A dokumentum áttekinti a Nostra aetate óta folytatott párbeszéd legfontosabb állomásait, és ismételten hangsúlyozza a nyilatkozat időtálló üzenetét: „Ezért az Egyház – mint Krisztus lelkületétől idegen dolgot – elítéli az emberek faj, bőrszín, társadalmi helyzet vagy vallás alapján történő bármilyen diszkriminációját.”

A Vatikáni Zsinattól napjainkig megtett út

A dokumentumot a három dikasztérium prefektusai, Víctor Manuel Fernández, Kurt Koch és George Koovakad bíborosok, valamint titkáraik, Armando Matteo atya, Flavio Pace érsek és Indunil Janakaratne Kodithuwakku Kankanamalage atya írták alá.

A szöveg a Nostra aetate keletkezésétől indul, és összekapcsolja azt a vallásszabadsághoz való jogra összpontosító Dignitatis humanae nyilatkozattal.

„A más vallásokkal való tiszteletteljes kapcsolat nem lehet őszinte és megvalósítható anélkül, hogy egyúttal tiszteletben tartanánk mások vallásszabadságát” – áll a most közzétett jegyzékben. Az aláírók ugyanilyen határozottsággal kérnek „szabadságot a keresztények számára azokban az országokban, ahol kisebbségben vannak”, rámutatva azokra az üldöztetésekre, amelyeket „a keresztények a világ különböző részein ma is elszenvednek szélsőséges vallási csoportok részéről”. „Minden vallási okból történő üldözés mindig az emberi méltóság megsértése” – hangsúlyozzák.

A zsidók és a keresztények kapcsolata

A remény útja dokumentum jelentős teret szentel a keresztény–zsidó kapcsolatoknak. Ismételten leszögezi, hogy „Isten szövetsége a zsidó néppel visszavonhatatlan, és ez szüntelenül kérdéseket vet fel az Egyházban”. A zsidó néppel vállalt szolidaritás magában foglalja az antiszemitizmus elleni „közös küzdelmet” is. A dikasztériumok ugyanakkor megállapítják, hogy a közel-keleti konfliktusok a zsidó–keresztény párbeszédre is rányomták bélyegüket. „A kommunikáció számos hídja megingott, és továbbra is próbatételnek van kitéve az események eltérő értelmezése miatt” – fogalmaz a dokumentum. Ezért arra buzdít, hogy továbbra is építsék a kölcsönös megismerést és megbecsülést, amely a hatvanévnyi közös munka során szilárd alapokra került.

A párbeszéd kézzelfogható gyümölcsei

A dokumentum szerint ez a munka az iszlámmal és más vallásokkal folytatott párbeszédben is „nyilvánvaló” gyümölcsöket hozott. „Tartós baráti kapcsolatok alakultak ki vallási vezetők között, közös oktatási és társadalmi programok indultak, valamint közös nyilatkozatok születtek humanitárius tragédiák, háborúk és környezeti válságok kapcsán.”

Nem az iszlamofóbiára

A három dikasztérium bírálja az „iszlamofóbia” megnyilvánulásait is, amelyek „nem tesznek megfelelő különbséget a fundamentalizmus és az erőszak esetei, illetve a többi muszlim hívő békés élete között, akik beilleszkednek és dolgoznak az őket befogadó országokban”.

A párbeszéd nehézségei

A dokumentum nem hallgatja el a vallásközi párbeszéd előtt álló akadályokat sem. Ezek közé sorolja „a fundamentalizmus erősödését”, „az előítéletek fennmaradását”, „a vallási hovatartozás politikai manipulálását”, valamint az „Isten nevében elkövetett erőszakot”.

Testvérként viselkedni

Az előttünk álló út ezért továbbra is „nagy erőfeszítést kíván”. Le kell győzni „a kirekesztés, a megvetés vagy a közömbösség magatartásformáit, amelyek hosszú időn át uralkodtak” – hangsúlyozza a jegyzék. „Nem hívhatjuk Istent minden ember Atyjának, ha megtagadjuk a testvéri magatartást bizonyos emberekkel szemben, akik Isten képmására teremtettek.”

Elhagyni a védekezés, az ellenségeskedés és a hódítás logikáját

Azokkal szemben, akik napjainkban „megosztottságot szítanak és konfliktusokat készítenek elő”, a különböző vallási hagyományok hívei arra kaptak meghívást, hogy „tisztánlátással és reménnyel keressék a békés együttélés feltételeit”, és hagyjanak fel „a védekezés, az ellenségeskedés vagy a hódítás logikájával”. A remény útja dokumentum végül arra szólítja a hívőket, hogy váljanak „a béke és a testvériség kézműveseivé”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír