A 97 éves Csókay Károly SJ elbúcsúzott a miskolci hívektől és a jezsuita gimnáziumtól

Búcsúmiséjére mintegy négyszáz fős hívőközösség zsúfolódott be a templomba, megjelentek olyanok is, akik azóta más plébániára járnak, vagy akár az ország más tájaira költöztek, de jelen volt az unokaöcs, Csókay András idegsebész és családja is Budapestről. A búcsúmisét Rigó Jenő SJ plébános celebrálta.

A szentmise elején Rigó Jenő SJ felolvasta Ternyák Csaba üdvözletét, melyben az egri érsek megköszönte Károly atyának a lelkek megmentéséért, a papok lelkigondozásáért, valamint a legkiszolgáltatottabbak, a legszegényebbek iránti elkötelezett szolgálatában végzett hűséges, odaadó, példamutató munkáját. Az alkalomra András Attila SJ tartományfőnök is levelet küldött, melyben kiemelte, hogy Károly atya mindig frissen, üdén és idős kora ellenére lankadatlan erővel munkálkodott, jó példával járva elöl minden pap és hívő számára.

A plébániai képviselő-testület nevében Alakszai László méltatta Károly atya életútját: „Mindig szembe kellett mennie a Magyarországon éppen uralkodó tendenciákkal, a kommunizmussal, a vallástalansággal. 1950-ben lépett be a Társaságba, az aknamezőkön át hason csúszva menekült el Magyarországról, és 1957-ben Spanyolországban szentelték pappá. Tizenhat éven át Chilében szolgált a rézbányákban, illetve egy külvárosi nyomornegyedben, ahol saját kezével építette fel a chilei hívekkel együtt a Szent István királyunkról elnevezett templomot, mely ma is áll és eleven hívőközösségnek ad otthont. 1975-től 18 éven át Montrealban szolgált a magyar plébánián, reményt adva a reménytelenségben, hiszen a rendszerváltásig nem volt lehetőség hazatérni. 1994 óta szolgál Miskolcon. Missziós lelkületű szolgálata során soha nem adta fel a lelkekért való küzdelmet, dacolva a sivár lakótelepi vallástalansággal, rendületlenül gyóntatott, keresztelt, esketett, segítette a szegényeket. (...) Károly atya számára minden köszöntőnél értékesebb, ha a híveket szeretetben látja. Legyünk mi magunk az ajándék Károly atya számára!” – buzdította a közösséget.

Boronkai József görögkatolikus parókus átadta Orosz Atanáz püspök, valamint a közösség ajándékát, egy máriapócsi kegyképet, Monostori Viktória ikonfestő alkotását. Alig találta a szavakat a meghatottságtól, hiszen nemcsak szeretett paptársától, de lelkivezetőjétől is búcsúzott. „Most kereshetek új lelkivezetőt” – mondta megindulva. Ezzel nincs egyedül, hiszen Károly atya sok avasi, sőt Miskolc más plébániáira járó katolikusnak volt a lelkivezetője, és százak gyóntatója.

Károly atya kerekesszékben ülve tartotta meg búcsúbeszédét, és mindjárt az elején méltatlannak mondta magát a sok dicséretre. „Nagy feladatunk van: megőrizni Magyarországot olyannak, amilyennek Szent István királyunk elképzelte. Jézus Krisztus akarja ezt a közösséget, hogy egymást szeressük, tiszteljük, segítsük. Csodálatos ez a szeretet. A ti szeretetetek, ami belőletek felém árad, betölti a szívemet” – mondta.

Kerekesszékben ülve Károly atya vezette az úrnapi körmenetet, majd szentségi áldást adott. A hívek pedig hosszú sorokban várakoztak, hogy kezet foghassanak és áldást kérhessenek tőle. „Ki fog majd minket gyóntatni? Ki fog a hospice-ba járni? Ki látogatja majd a pszichiátriát? Ki hozza el első pénteken a szentséget?” – kérdezgették.

Június 10-től Károly atya otthona a budapesti Árpád-házi Szent Erzsébet Szeretetotthon lesz, ahol más idős jezsuitákkal együtt szolgálja tovább Istent és az Egyházat.

A jezsuita gimnázium közössége hétfőn délelőtt vett búcsút Károly atyától. Az udvaron tartott ünnepséget Jancsó Árpád SJ iskolalelkész vezette, és a Herpainé Velkey Klára vezényelte kórus közreműködése tette még szebbé. Holczinger Ferenc SJ igazgató köszöntőjében felidézte, hogy 97 esztendős rendtársa 30 évet töltött az iskolában, vagyis lelkipásztori pályájának nagyobbik részét.

A diákok, illetve kollégisták nevében Novák Zsófia és Dobos Gergely köszönte meg Károly atya kitartását, bizalmát, folyamatos érdeklődését, kedves mosolyát, feltétel nélküli szeretetét, inspiráló küldetéstudatát, a szerdai kollégiumi szentmiséket, a gyóntatásokat, és hogy jelenlétével folyamatosan arra tanítja a diákokat, „az élet mindig értékes, és minden napnak van értelme”.

„Legalább 15 éve már, hogy Ádám János atya azt mondta: Károly atya egy szent. Ezt nemrég elmondtam neki, de ő szerényen visszautasította” – kezdte köszöntőjét a pedagógusok nevében Ambrus Judit. A matematika–kémia szakos tanárnő elmondta: „Megtapasztalhattuk a közelében Isten türelmét, jóságát, odafigyelését, elfogadását, hogy olyannak szeret, amilyen vagy. A beszélgetések végén pedig a biztatást és dicséretet: »Jól csinálod, jó tanár vagy.« Károly atya egész élete arról szól, hogyan lehet segíteni a hit útján botladozó kicsiket, nagyokat.”

Csókay Károly atya hálát adott az együtt töltött évekért, és felidézte, hogy azon a helyen, ahol most állnak, 30 éve üres terület volt. „Ez a Jóisten műve, nélküle ez nem lett volna” – fogalmazott, és hálát adott azért, hogy ilyen hosszú ideig szolgálhatott Miskolcon, és megérhette, az egykor hatvan diákkal induló iskola miként növekedett mára közel ezerfős intézménnyé, újabb és újabb épületekkel. Köszönetet mondott azért, mert a diákok és tanárok egyaránt bíztak a jezsuitákban, hogy tudnak tanítani, nevelni, de mindenekelőtt szeretni a rájuk bízottakat.

Videóösszefoglaló a gimnáziumi búcsúztatásról ITT található.

A teljes írás ITT olvasható.

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Kiss Viktor / Jezsuita.hu

Magyar Kurír