A bencések a Megváltó tanítását adták tovább Európa népeinek – Bemutatták Cs. Varga István könyvét

Cs. Varga István 1960–1964 között a győri bencés gimnázium tanulója volt, ott is érettségizett. Könyvében egykori bencés tanár példaképeire, diáktársaira emlékezik.

A kötet előszavát az egykor ugyancsak győri bencés diák, Bíró László püspök, nyugalmazott katonai ordinárius írta, aki a bemutatón telefonon köszöntötte a megjelenteket, kiemelten Cs. Varga Istvánt. Felidézte, hogy Rod Dreher amerikai újságíró egyszer elutazott Nursiába, Szent Benedek szülőhelyére, és meglátogatott egy kolostort. Találkozott egy orosz származású egyetemista lánnyal, aki büszkén hangoztatta, hogy ő kommunista. Beszélgetni kezdtek, és kiderült, hogy a lány nem hallott sem a Gulagról, sem az ukránok kiéheztetéséről (holodomor). Dreher azt szűrte le ebből, hogy a szülők felelőssége elmondani a múlt eseményeit, mert ha az ember nem ismeri a múltját, megvezethető. Ferenc pápa is többször utalt rá: a mai fiatalok nagy baja, hogy nem ismerik a múltat, ezért gyökértelenek lesznek.

Bíró László megköszönte Cs. Varga István professzornak, hogy megírta ezt a „gyönyörű” könyvet, tanáraikról, tanítványokról.

Mindnyájunk számára fontos, hogy találkozzunk a múltunkkal, a gyökereinkkel, hogy élhessen a fa, a növény. Ez a könyv segít bennünket abban, hogy szembesüljünk a múltunkkal, melyből erőt, reményt meríthetünk.

Bíró László püspök leszögezte: ők, bencés diákok olyan szellemiséget kaptak gimnáziumi tanulmányaik során, amely nem engedi, hogy letérjenek az útról. Osztálytársaik közül senki nem lett a kommunista párt tagja. Minden tantárgy, még a matematika oktatásában is benne volt a hit csírája.

Bíró László szeretné, ha ez a könyv egy sorozat első kötete lenne; ha Cs. Varga István megírná a folytatását, mások pedig ugyancsak lejegyeznék múltbeli élményeiket, melyek tanulságul szolgálnának a jövő nemzedékeinek.

Jánosi Zoltán irodalomtörténész elöljáróban elmondta: Cs. Varga István nemcsak szerzőként és professzorként van jelen ezen az estén, hanem a barátjaként is. Évtizedekkel ezelőtt Edelényben egy bérházban laktak, csak keveset találkoztak, mert Cs. Varga István akkor már középiskolai tanár volt, ő pedig gimnazista diák. Később aztán rengetegszer beszélgettek, nagyon sokat tanult tőle.

Felidézte: az edelényi gimnáziumba később rendszeresen meghívták Cs. Varga Istvánt Budapestről, őt pedig Nyíregyházáról, mert a szülei Edelényben laktak. Egyik alkalommal, a magyar kultúra napjának ünnepén Cs. Varga István magával vitte Jáki Teodóz atyát (a kötet szerint a szerző egyik legkedvesebb tanárát), aki 100–120 diáknak tartott előadást az irodalomról, kultúráról. Jánosi Zoltán tartott ettől, mit fog kezdeni egy reverendába öltözött pap a diákokkal, köztük ipari tanulókkal. Ám Teodóz atya a szeretetnek, a retorikai tudásnak, az emberről való ismeretnek olyan bizonyságát adta, hogy néhány perc alatt meghódította ifjú hallgatóságát. Végül meg is énekeltette őket.

Jánosi Zoltán Cs. Varga Istvánról elmondta: országosan ismert, kiváló irodalomtörténész. A nagy és tragikus sorsú orosz költőről, Szergej Jeszenyinről ő írta Magyarországon a legteljesebb és legjobb könyvet. Németh Lászlóról alapvetően fontos tanulmányokat tett közzé. Kölcsey Ferenc Himnuszáról „Nyújts feléje védő kart…” címmel monográfiát írt. Mi indította őt arra, hogy már hetvenen felül összegyűjtse az emlékeit a bencésekről, és könyvet írjon azokról a tanárairól, barátairól, akik nagyon sokat jelentettek számára? Az irodalomtörténész felhívta a figyelmet, hogy a bencés rend 66 pápát adott eddig a Katolikus Egyháznak, közülük 26-ot szentté is avattak. Velük együtt 5 ezer olyan embert avattak szentté, akik a bencésekhez tartoztak.

Hatalmas erő mozdult meg Szent Benedekben és követőiben, a bencések kiemelkedő szerepet játszottak Európa megteremtésében.

Cs. Varga István idézte Az apostolok cselekedeteiből Péter apostolt: „Aranyam, ezüstöm nincsen”, de amim van – most ez a könyv –, szívesen adom, dedikálom. Hozzátette: bár a professzor minősítés 2000 óta megilleti, egykori tanára, Nádasi Alfonz Kodály Zoltánról mindig tanár úrként beszélt, Illyés Gyula pedig „a nagy tanár”-ként köszöntötte versében. Cs. Varga István számára a legszebb titulus a tanár úr, mert annál csak egy van szebb, a tanárnő.

Kiemelte: bencés tanárai, Nádasi Alfonz, Jáki Teodóz, valamint Bánhegyi Jób atya az egész életét meghatározták, de nemcsak az övét, hanem sok tanulótársáét is.

A bencés diákok többsége azt, hogy „Ora et labora!” (Imádkozzál és dolgozzál!) úgy értelmezi: az imádságból, fohászból jön a lelkierő, a remélt anyagi jólét záloga viszont a munka.

A „Pax et gaudium” pedig békességet és örömet jelent. Nem véletlen, hogy a ferencesek jelmondata pedig: „Pax et bonum” (Béke és jóság). A kapuvári születésű irodalomtörténész felidézte: gyermek- és ifjúkorában Soprontól Kapuvárig aknazár volt, tűzparanccsal, és a járőrök mindennap imádkoztak, hogy ne történjék semmi, mert lőniük, ölniük kellett volna.

Cs. Varga István is szeretett volna tizennyolc éves korában eljutni Rómába, Párizsba, de ez nem volt lehetséges. Volt azonban más: ez az örökség, hogy akik tanították őket, csodálatosan, naprakészen átalakították az ismereteket tudássá a tanítványaiknak. A bencések kezdettől fogva a Megváltó tanítását adták tovább Európa népeinek. Ma hitfogyatkozás van, aposztázia. Valamikor Alfonz atya úgy tanította Antigonét, hogy ő a kegyelet jelképe; Jánosi Zoltánnak pedig van egy asztalrogyasztó tanulmánykötete, Antigoné gyűrűi a címe.

Kétezer éves keresztény, görög-római örökségünk van, és ez a mi számunkra kötelezettséget is jelent. Ez a könyv pedig hálaadás a részéről egykori tanárai, diáktársai felé.

Cs. Varga felidézte, hogy Alfonz atya földi halálát követően az ő lelki gyermeke, Teodóz atya kísérője lehetett, tizenöt éven keresztül; eljutott vele a csángók földjére is. Életet meghatározó élményekben volt része. Említheti Bánhegyi Jóbot is, aki 1929–30-ban megírta katolikus részről a magyar irodalom történetét. Ott volt Radnóti Miklós holttestének exhumálásánál, és amikor róla beszélt, kigördült egy könnycsepp a szeméből. A győri bencés gimnázium 1956 után szeretetsziget volt – szögezte le a Czuczor Gergely Gimnázium egykori diákja.

Cs. Varga István Kölcsey Ferenc Himnuszára is kitért, annak szakrális dimenziójára. Erről sokáig nem lehetett beszélni. Adynál is ott van a két sor: „Hiszek hitetlenül Istenben / Mert hinni akarok”. Az akkori hivatalos irodalomtörténet bizonygatta, hogy a „hitetlenül” a fontos. „Jób bácsi” viszont felolvastatta a verset egy diákkal: „Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, / Mert sohse volt úgy rászorulva, / Sem élő, sem halott.” „Döntsétek el, melyik az igaz” – tette hozzá a szerzetes tanár. Alfonz atya pedig azt mondta Németh Lászlóról: kereső ember, sőt meg is találta, akit keresett, mert megírta az Irgalom című regényét.

Kimondta azt a szót, ami hiányzik most a világból. És akkor már ott vagyunk: Kyrie eleison.

Cs. Varga István reagált arra a véleményre is, hogy a Himnuszban csak irodalmi figura az Isten. Ha csak az lenne, és nem szakrális dimenzió, akkor az éppen aktuális hatalom nem félt volna annyira nemzeti imádságunktól 1919-ben vagy 1945 után. A zsoltárokra jellemző kérés, fohász, hálaadás, bűnbevallás a világ himnuszai közül egyedül csak a magyarban van, a „szánd meg” pedig azt jelenti, kegyelmezz meg, Kyrie eleison.

Jánosi Zoltán szerint azért is különösen fontos Cs. Varga István könyve, mert a 21. század jelszava a paradigmaváltás. Ennek ürügyén a posztmodern arra alapoz filozófiailag, hogy Isten meghalt. Ebben a könyvben viszont megjelenik a kétezer éves kultúra, abból ezerötszáz év, Szent Benedek működésétől kezdve.

Ez a könyv és kedvező fogadtatása viszont azt bizonyítja, hogy ezzel a paradigmaváltással szemben működik egy másféle erkölcsiség, gondolkodás, amely transzcendens alapokra építve nagy reményeket helyez az emberbe.

A könyvbemutatón zenei szolgálatot végzett a Szent Skolasztika Kórus, Tamási Kinga Johanna vezetésével.

Az ünnepi esten elhangzott két, Jáki Teodóz atyához írt költemény: Nagy Gáspár Köszöntő (énekpróba) Jáki Sándor Teodóz (OSB) szolgálataiért születésének háromnegyed százados szép ünnepén és Iancu Laura Ki Istent el nem altatta című verse.

A könyvbemutató a bencés himnusz eléneklésével ért véget.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír