A gyóntatószék hőse: Szent Mandić Lipót

Szent Lipót 1866. május 12-én született a festői szépségű Kotori-öböl egyik bejáratánál, a dalmáciai Herceg Novi városkában, egy hívő katolikus család tizenegyedik gyermekeként. Az alacsony termetű fiúban erős lélek lakozott. Eredetileg a Bogdan keresztnevet kapta, amelynek jelentése: Isten ajándéka. Beszédes nevéhez méltón már igen fiatalon, tizennyolc évesen jelentkezett a kapucinus rendbe, ahol a Lipót testvér nevet kapta.

Életútja ettől kezdve Olaszországban folytatódott: Padovában filozófiát és bölcseletet, Velencében teológiát tanult. 1890-ben szentelték pappá Velencében. Több helyen szolgált, majd 1909-től haláláig, 1942-ig Padovában élt. Fél évszázad hosszú idő – ennyit töltött gyóntatószobájának rejtekén, félhomályban, napi tizenkét órán át. Kereszt a falon, egy szék és egy térdeplő volt az összes bútorzata. Több szláv nyelven beszélt, illetve hallgatta mások bűneit, és szeretettől sugárzó arccal adott feloldozást a hozzá fordulóknak.

A nép már életében „szentté kiáltotta”, és hivatalos kanonizálására nem is kellett sokat várni. 1976. május 2-án Szent VI. Pál pápa a boldogok sorába iktatta, 1983. október 16-án pedig Szent II. János Pál pápa szentté avatta a gyóntatószék hősét és a keresztény egység apostolát. Ez a nap a kapucinus rend ünnepe lett.

* * *

„Kicsi Szent Lipót,
te az irgalmasság világítótornya lettél:
a hozzád térő bűnösökkel megéreztetted az Isten ölelését
és a megbocsátás örömét, mely begyógyít minden sebet.
Könyörögj értünk, hogy az
Isten irgalmasságának karja és arca legyünk.”
(Ferenc pápa)

„Bár kiesdené Boldog Leopold a tévtanoktól félrevezetett és közönyössé vált ifjúságnak a kegyelmet, hogy felismerje a bűnbánat szentségében az Úr Jézus felbecsülhetetlen ajándékát, hogy segítségével megtanuljon találkozni Krisztussal s töltekezni a Szentlélek titokzatos, lelket újító ajándékaival.”
(Boldog VI. Pálnak a boldoggá avatáskor mondott beszédéből)

Forrás: Mándics Mihály/Új Ember, Magyar Kapucinus Delegáció

Fotó: Új Ember

Magyar Kurír