A beszélgetésben részt vett Hamar Donát rádiós, tévés szerkesztő, műsorvezető és felesége, Hamar Noémi párkapcsolati coach; Kotschy András gyógyszerkutató és felesége, Kotschyné Bellosevich Anna tanár; Muzslai Gábor pasztorálpszichológus, a 2=1 Házasmisszió elnöke és felesége, Muzslainé Nagy Etelka teológus, házassággondozó. A pódiumbeszélgetés moderátora Gécsek-Tóth Enikő, a Kossuth rádió szerkesztő-műsorvezetője volt.
A rendezvényt Szőke Etelka, a Gyökössy Intézet pár- és családkapcsolat szakterületének felelőse nyitotta meg. Arról beszélt, hogy „a házasságban is lehet szerelmesnek lenni, sőt a házasságban lehet igazán megélni, ápolni az elmélyült, meghitt kapcsolatot és növekedni a szeretetben.”
Azt is elmondta, hogy a házasság hete idei szlogenjén tanakodva a vezetőség eleinte a református szertartásban elhangzó házassági eskü szavaira gondolt: „Vele megelégszem”, végül aztán „A hűség szabadsága” lett a mottó – ugyanakkor ez a két gondolat egymással összefügg.
A hűség elvileg és a gyakorlatban
Gécsek-Tóth Enikő, a pódiumbeszélgetés moderátora felvezetésként Dragomán György egyik írásából olvasott fel:
„Mert szerintem a hűségről nem nagyon van mit beszélni. A hűség az nem kérdés, a hűség, az alap. Elvileg tök egyszerű az egész, annyit jelent, hogy csak őt, csak vele, csak érte, csak neki. Hogy mért? Egyrészt nyilván azért, mert szerelmes vagy, másrészt azért, mert megfogadtad. A második ok persze az elsőből következik. Megfogadtad, megtartod. Nem neki fogadtad meg, magadnak fogadtad meg. Mert neked senki más nem parancsol, hogy is parancsolhatna, egyedül te parancsolhatsz saját magadnak. Mert szabad ember vagy. Azt csinálsz, amit akarsz.”
A házasság hete mottójához kapcsolódó idézet felolvasása után Gécsek-Tóth Enikő elárulta a közönségnek, hogy a beszélgetésben részt vevő házaspárok ígéretet tettek neki, hogy kendőzetlenül vallanak önmagukról és a kapcsolatukról, hiszen az est címe is erre utalt: Őszintén a házasságról.
A három házaspár otthonosan mozog ezen a nehéz terepen. Közös bennük, hogy lelkigondozóként, coachként segítenek más párokat. Az őszinte, nyitott légkör megteremtését szolgálta a személyes indító kérdés – a házaspárok felelevenítették megismerkedésük történetét.
„Akkor megtorpantunk”
Hamar Donát szólalt meg először: „Hogyan ismerkedtünk meg? (...) Vadul szemeztem Noémivel azon a karácsonyi istentiszteleten. A szertartásból természetesen semmire nem emlékszem.” Donát és Noémi akkoriban az egyetemi tanulmányaikat végezték, Noémi közgazdásznak készült, jól érezte magát a multik világában. „Az a szemezés végül házasságba torkollott, és ennek már tíz éve” – folytatta Donát, majd arról beszélt, hogy a házasságukban bőséggel adódtak hullámvölgyek is.
„Hamar rájöttünk, hogy tennünk kell valamit azért, hogy jobb legyen a kapcsolatunk, és arra is, hogy ehhez mi magunk kevesek vagyunk. Könyveket olvastunk a témáról, előadásokra jártunk, majd terápiára, hogy feldolgozzuk a sebzettséget, amit a lelkünkben hordozunk.”
Noémi hozzátette: „Óriási nagy szerelemmel léptünk a házasságba, nagy naivan, és nyomasztó volt, hogy már az esküvőnk másnapján, a Kanári-szigetek gyönyörűségei közepette kiderült, hogy valami egészen más következett, mint amit elképzeltünk.
»Ezt miért ide pakolod?, Te most miért mész el?, Miért nem akarsz velem reggelizni?, Mikor szeretkezzünk?« Rengeteg kérdés, a kérdések nyomán pedig egyre több probléma került a felszínre. Mindez felkészületlenül ért minket. Drámaivá vált az első közös évünk, és a gondokat látva megtorpantunk.
Azután Mihalec Gábor párterapeutához vezetett bennünket a Jóisten, és az ő segítségével – a megoldásfókuszú szemlélettel – sikerült sok mindent helyre tennünk a kapcsolatunkban. A tíz év alatt több minikrízist átéltünk; közben két gyermekünk is született. Most egész jól vagyunk.”
Lehetséges egymáshoz kapcsolódni
Noémi és Donát a Pünkösdi Teológiai Főiskolán keresztény szemléletű coaching- és vezetésképzésen vettek részt. Noémi dolgozik is ezen a területen, egyéni és párban végzett megoldásfókuszú coachinggal foglalkozik. „Nem arra koncentrálunk, hogy valami miért nem sikerül, hanem hogy miként lehetséges egymáshoz kapcsolódni, például apró dolgok által: egy finom érintés, egy kedves szó gond nélkül beépíthető a mindennapokba.”
Barátságból szerelem
Kotschy András és felesége, Anna közel negyven éve házasok. Az egyetemi énekkarba jártak, és egy bálon ismerkedtek meg, mindketten egy hosszabb párkapcsolat lezárása után. A barátságukból aztán szerelem lett. Huszonhárom évesen kötöttek házasságot.
András így emlékszik arra az estére: „Ancsából sugárzott az energia. A szenvedélyes természete azóta sem változott – és ennek megfelelően az érzéseim sem.”
Anna megvallotta, hogy a „barátságuk” ideje alatt (is) rengeteget beszélgettek, ugyanakkor számára akkor még „nem esett le a tantusz, hogy ez az a bizonyos nagybetűs szerelem. E szent vakságban villámként csapott le” rá a felismerés – egy kenutúrán.
András aznap búskomoran ült a kenuban. Esztergom alatt hajóztak éppen, és Anna megkérdezte evezőstársától, hogy mi bántja, és akkor Andrásból áradni kezdett a szó: „Nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy szeretlek!”
Anna így vall erről a pillanatról: „Akkor esett le a hályog a szememről, András felé nyújtottam a kezem. Ettől a perctől datálom a mi egymással való összefonódásunkat. Azóta sem engedtük el egymás kezét. Sőt nagyon jó barátok is vagyunk.”
„Sok nehézségen át megtartott az ő szeretete,
mellette mindig biztonságban érzem magam, és önmagam lehetek – ez a legnagyobb kincs, amit kaptam tőle.”
András és Anna régóta a Házas Hétvége közösségének tagjai.
Út a Moszkva téri galeritől Istenhez
A Muzslai házaspár története Gábor szavaival szólva „kicsit máshogy indult”. „Babos kendővel a nyakamban, vodkás üveggel a kezemben jártam az utcákat. Ilyen srác voltam. Csavarogtam, a rendőrök meg kerestek. Durva háttérből jövök. Elszöktem otthonról, és a Moszkva téri galeri tagja lettem. Apátlanul, 16 évesen a barátommal együtt kivonultunk a társadalomból a Zempléni-hegységbe.
Egy alkalommal lejöttünk a hegyekből Budapestre; rendes szállásra és ételre vágytunk. Itt a fővárosban egy hippi-punk társaságban találkoztam Etelkával. A szemébe néztem, és azonnal szerelmes lettem belé. Tizenhat éves voltam, ő tizenkilenc. Összeköltöztünk. Megpróbáltuk az életünket valahogy összetartani, és akkor, egyszer csak belépett az életünkbe Isten. Etelka hátizsákjában volt egy biblia. Elkezdtük olvasni az igét, majd közösen eldöntöttük, hogy Istent választjuk. Ez komoly döntés volt, kidobáltunk mindent a szobánkból, ami az életünk pusztításáról szólt, elkezdtünk hívő emberek közé járni, és ebből a döntésből született meg azután a házasságunk is.
Blues a Múzeum kertben
„Emlékszem egy pillanatra, a Múzeumkertben történt: a szájharmonikámon bluest játszottam, Etelka rám nézett, és szerelmes lett belém.”
Etelka is emlékszik: „Elöntött a szerelmes érzés, és azt gondoltam, hogy szeretném ezt az embert az egész életében boldoggá tenni.”
„Ahogy Gábor említette, az Igét olvasva megtértünk. Elmentünk egy barátnőmhöz, aki teológiát végzett. Mondtuk neki, hogy megtértünk, de nem tudjuk, hogy mit kell ilyenkor csinálni.
Ő éppen akkor – a református zsinati vezetők felkérésére – indította el a „Kallodó ifjúság” missziót. 1984-et írtunk, elkezdték behozni a keményebb drogokat is Magyarországra. Mi lettünk a barátnőm első munkatársai. Azzal kezdtük, hogy járkáltunk a fővárosban, odamentünk a fiatalokhoz: „Hallottál Jézusról? Képzeld, ő megváltoztatta az életünket. Érdekel ez?” „Pár hónap alatt harminc-negyven kemény drogos megtért. Szóval a megtérés után szinte az első perctől kezdve szolgáltunk.”
Kísértések
Az őszinte, megkapó vallomások után Gécsek-Tóth Enikő a hűség témáját vetette fel – a válaszokban pedig megmutatkozott, feltárult a házaspárok élettörténeteinek sajátos igazsága, amely a közös tapasztalatok szövetéből született meg.
Elsőként András ragadta magához a mikrofont, a hűségről gondolkodva egy fiatal barátját idézte, aki azt mondta: a kísértésre kétféle választ lehet adni, vagy elutasítom, vagy elfogadom. „A hűség számomra azt jelenti, hogy a kísértésre egyértelmű, határozott nemet mondok.”
Ezután Muszlayné Etelka vette át a szót – a Dragomán-idézetben elhangzottakkal értett egyet: „Úgy gondolom, hogy a hűségem alapja az, hogy valamit megígértem a házastársamnak, és annak az ígéretnek a megtartása nem függ a hangulatomtól, az érzelmeimtől, sőt még attól sem, hogy a másik hogyan viselkedik. Az ígéretemről én magam fogok számot adni.”
Etelka férje, Gábor így folytatta: „Nem azt ígértem, hogy hűséges leszek hozzád, ameddig csinos maradsz, vagy amíg lesz elég pénzem, és te sem azt ígérted, hogy hűséges leszel, amíg fess fiatalember maradok. A hűségben szabadok lehetünk. Azt szoktam mondani: tegyél meg többet, és szabaddá leszel! Elköteleztem magamat, de ebben a társam is benne van, szeretnék többet megtenni érte, a kötelezőn felül. Ehhez persze helyes önreflexió, önismeret szükséges, és olyan szív, amelyben van nagylelkűség.”
A megtérés után meggyógyulni
A beszélgetés további részében az derült ki, hogy András felesége, Anna számára a hűség alapja a másikra való teljes ráhagyatkozás, a maximális bizalom. Noémi és Donát pedig a harmincas éveibe lépő generáció problémáiról beszélt a hűséggel kapcsolatban.
„Érdekes, hogy két cégvezető egymással beszélgetve tudja, hogy miként ne árulja el a másiknak a saját cége titkait, de a házastársi hűség esetében nehéz meghatározni, hogy mi fér még bele, és mi nem. Határsértésnek számít-e, ha rámosolygok a baristalányra, vagy kettesben ebédelek a kolléganőmmel?” – tette fel a kérdéseket Donát.
Szerinte a házastársi hűség a felelősségvállalásról szól. „A kapcsolatunkkal foglalkozni kell. Nem engedhetem, hogy felrobbanjon az a bomba, amiről eleinte azt gondoltuk, hogy csak egy kis gikszer. Meg kell ismernünk a lelki sémáinkat, a sebzettségeinkkel foglalkoznunk kell, fel kell dolgoznunk azokat.”
Noémi azt hangsúlyozta, hogy priorizálnunk kell a házastársunkat a gyermekeinkhez vagy a munkánkhoz képest. „A párommal való kapcsolatom az elsődleges.”
Elfogadni önmagunkat
A beszélgetés fonalát továbbvezetve Gécsek Veronika megkérdezte: mekkora jelentősége van annak, hogy a házaspár tagjai egyénenként mennyire erősek és mennyire szeretik önmagukat?
András felesége kezdte a válaszadást: „Érzékenyen érint ez a kérdés, mert korábban, azt hiszem, nem fogadtam el magamat, de amióta Andrist ismerem, megtanultam az ő szemével is látni magamat, nemcsak a rosszat, hanem a jót is.
Azt gondolom, hogy az a nő tud hűséges lenni, aki el tudja gondolni, hogy ő szerethető és vonzó. Ha nem tudjuk önmagunkat szeretni, akkor másoknak is nehezebb minket szeretni.
Muzslay Gábor hozzátette: „Apátlanságban nőttem fel, és tizenegyszeres apuka lettem, sőt tizennégyszeres nagyapa. Volt némi küzdelmem önmagammal. Sokan azt gondolják, ha valaki megtér, akkor onnantól kezdve minden rendben lesz, pláne, hogy lelkigondozó is vagy. Ez nem igaz. Éppen azért lettem lelkigondozó, mert azt látom, hogy a megtérés után még van dolgunk, meg is kell gyógyulnunk. A saját gyógyulásunk a feltétele a házasságunk egészséges működésének is. Etelkával a mai napig ezt gyakoroljuk, lelkigondozóként is. Nem azért vagyunk szabadok a lelki sémáinktól, mert eltűntek az életünkből, hanem azért, mert tudjuk ezeket kezelni, tudjuk mi az Isten a válasza ezekre a problémákra. Az én esetemben az, hogy Ő lett az apám; néha megveregeti a vállamat, máskor jó vele beszélgetni, néha meg nyakon vág, de itt van, és szeret. A gyermekkori sebzettségek, a szorongás, elkerülés belső folyamatai, a biztonságos kötődés hiánya az egymás felé jóindulattal közeledő pároknál is mély hiányállapotot eredményezhetnek. Fontos, hogy értelmezzük a saját reakcióinkat, kezeljük azokat, osszuk meg a párunkkal az érzéseinket, mert ha nem tesszük, egy idő után azt fogjuk érezni, hogy a másik mellett nem vagyunk boldogok.”
Etelka azt mondja: „Meg kell próbálnunk Isten szemével néznünk a másikat. Ő látja, hogy kik vagyunk. Emlékszem, mindenki le akart beszélni Gáborról, de nekem Isten megadta a kegyelmet, hogy igazán megláthattam, ki ő, s akkor abban segíthettem neki, hogy kibontakozhasson az ő igazi valója. Mint Jézus, aki Péterben – aki korábban megtagadta őt – meglátta az apostolt.”
Gyengeségeink
A beszélgetést András felesége, Anna folytatta: „S minderről beszélnünk is kell a párunkkal. Igen, a gyengeségeinkről is. Arról, hogy szükségem van arra, hogy legyél a társam, hogy lássad bennem a szépet, s ezt ki is kell mondanunk. Mernünk kell gyengének lennünk, és elmondani, ami fáj, és akkor azt a hiányt be lehet tölteni. Ami nincs kimondva, azt nem lehet.”
Az este során szó esett az elnőiesedett férfiak és az elférfiasodó nők kapcsolati problémáiról, a klasszikus férfi- és a női identitás fontosságáról – és hiányáról.
Kotschy András a témához hozzáfűzte: „Úgy látom, hogy nekem sokat adott, hogy egy kicsit tudtam empatikusabb, »nőiesebb« is lenni a macsóság mellett, Ancsa pedig tud férfiasabban is gondolkodni a nőiessége mellett. Mindez pluszt jelent a kapcsolatunkban. Nyilván ne essünk a ló túloldalára, a jó arányt kell megtalálnunk!”
Muzslai Etelka pedig megjegyezte: „Mi, nők alapvetően segítőtársak vagyunk, és úgy vagyunk megalkotva, hogy szeretjük követni az erős férjet.”
Intimitás a házasságban
Gábor szerint a szexualitás terén például nem baj, ha egy nő kezdeményez, „Lehet azt nőiesen is tenni.” A férfiaknak pedig jó hír: „A városias környezetben is lehetünk hősök apaként, férjként. Fontos, hogy kapcsolódjunk a családtagjainkhoz, avassuk be a gyermekeinket az életünkbe. Nyilván nem a felnőttproblémáinkba, mert azokat a terheket ők még nem tudják elhordozni, de ha látják a küzdelmeinket, még akkor is, ha éppen irodakukacok vagyunk, látni fogják, hogy hősök is vagyunk. A lényeg, hogy ne szeparálódjunk el egymástól.”
A pódiumbeszélgetés végén a párok a testi intimitásról is beszéltek. Elhangzott, hogy „sok minden másról könnyebb beszélni, de a szexualitásról is lehet, sőt szükséges”. A kommunikáció segít, továbbvezet.
„A harmincas generáció könnyebben beszél a szexről” – tette hozzá Hamar Noémi, és ismét hangsúlyozta, hogy a hétköznapokban fontosak az apró kedvességek, egy-egy cinkos pillantás, a felszabadító humor; és a szexualitás összefügg a mélyebb önismerettel is, a társunk tiszteletével, a sebezhetőségünk vállalásával. A problémáinkon pedig lehet dolgozni, őszintén feltárni akár egy lelkigondozó előtt is.
Muzslai Gábor más szempontot emelt ki. „A szerelmes együttlét a házasságban egy mennyei terv, Isten alkotta ezt a kapcsolati helyzetünket – azt, hogy eggyé válhatunk. A mi együttléteink számunkra ünnepek. Férfiként megfigyeltem, hogy amit a világ sugall, vagy ötletel a szexualitás terén, az nem a valóság. Amikor egymásra koncentrálva arra törekszünk, hogy a másikat boldoggá tegyük ezen a gyönyörű úton, a társam nyitottá válik, akkor már nem számít sem a teljesítmény, sem a módszer. Csodálatos teremtése Istennek az, hogy egymást tűzbe tudjuk hozni, és előre tudjuk lendíteni ebben az intim kapcsolatban.”
Az őszinte, oldott légkörben zajló este párkapcsolati kártyajátékkal zárult. A pódiumon ülő házaspárok egymásnak tették fel a kártyáról felolvasott kérdéseket – és igyekeztek megválaszolni őket.
Fotó: Lambert Attila
Körössy László/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria





























