A HÉT VERSE – Babits Mihály: Alkony

Kultúra – 2019. március 23., szombat | 20:30

Nemcsak a költészet világnapját és Bach születésnapját ünnepeltük március 21-én; 2013 óta ez a nap az erdők világnapja is. Ehhez kapcsolódunk Babits Mihály versével, a Paysages intimes ciklus harmadik darabjával. Szerb Antalt szabadon idézve, vers ez minden ízében: rím, ritmus, csengés, szóvarázs.

Alkony

Az erdő hallgatag,
nyugosznak a vadak,
lankadt állal hevernek
ágyán a hűs avarnak,
mit a szelek levernek,
majd újra felkavarnak.

De most eláll a szél.
De most a csönd beszél.
De most jőnek a villik.
Ó most a lomb se hullik:
alkonyvirág kinyílik,
alkonyszalag kinyúlik.

Az alkony nyúlik ott
s von vékonyabb csikot:
azon egy égi ajtó.
Ki tudja, mit nem rejtő?
S ó völgy, te mély szakajtó!
S titkok teknője, erdő!


Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria