A HÉT VERSE – Szép Ernő: Elalvó hattyú

Kultúra – 2020. július 11., szombat | 20:30

Erőteljes benyomást rögzít Szép Ernő verse. A trocheikus lejtésű (a középső sorokban szimultán verselésű) szöveg éppoly leheletfinom, mint ahogy a hattyú alvását elképzeljük. A költő tekintete a csendes tavi idillt nézi, belső tekintete azonban egy másik valóságot lát. A békét hordozó, halk párhuzamokat ez a belső, fájdalmas tekintet töri végül néma, nyugtalanító ellentétté.

ELALVÓ HATTYÚ

A hattyú lehajtja nyakát
Hó nyakát fekete tóra,
Ő nem tudja hány az óra,
Nem is hallgat harangszóra,
Nyugovóra nem mond jóccakát.

Szép csendesen megáll a tavon,
Árnyéka ott van mellette,
Az is fejér mint a teste,
Sötét a víz meg az este,
Ez lehetsz te, sötét fájdalom.

Most alszik el a hattyúmadár.
Megyen a hold haloványon
Végig a véres világon,
Áll a hattyú ében tálon
Mint az álom. Minden néma már.

Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír

#A hét verse #irodalom #istenkeresés #művészet

Kapcsolódó fotógaléria