Bizakodóak, reménnyel teliek vagyunk – Beszélgetés Szilágyi Melindával, a 90 éves KALÁSZ elnökével

– Kérem, mutatkozzon be olvasóinknak: mi a foglalkozása és családi állapota?

– Német, magyar és hittan szakos tanárként dolgozom egy érdi két tannyelvű általános iskolában. Csaknem huszonöt éve vagyok férjnél. Három gyermekünk született: a most tizenhét éves Dani az Eötvös-gimnázium tanulója, Marci pedig tizenöt éves, és az esztergomi ferences gimnáziumba jár. Egyetemista lányunkat, Pannit, két évvel ezelőtt, huszonegy évesen szólította magához váratlanul az Úr. Ő azóta is nagyon hiányzik.

(Erre a közlésre egyáltalán nem számítottam, úgyhogy hosszú ideig képtelen voltam megszólalni. Csönd telepedett közénk. Végül Melinda mondta, hogy folytathatjuk.) 

– Ön tizenhat éves korában, 1992-ben került kapcsolatba a rendszerváltozás idején újjászerveződött KALÁSZ-szal. Hogyan történt mindez?

– Anyai ágon mindkét nagyszülőm pedagógus volt. A nagyapámat azért távolították el az igazgatóhelyettesi tisztségéből, mert elment a keresztfia konfirmálására, pedig nem is voltak igazán templombajárók. Az apai nagyszüleim viszont mélyen vallásosak voltak. Amikor náluk voltam, mindig meséltek nekem a hitről. Nyolcadikba jártam, amikor a településünk, Tordas  plébánosa üzent a szülőknek, hogy vasárnap várja a megkeresztelt gyermekeket a templomba. Természetesen én is elmentem. Hamarosan elsőáldozó lettem, rá egy évre bérmálkoztam. Meghallgattam a hívást, és azóta rendszeresen járok misére. Ezzel a hívással egy baráti közösség is létrejött Tordason. Megismerkedtünk Pávics Marika nénivel, az akkor  újjáéledő KALÁSZ alelnökével. Mesélt nekünk a KALÁSZ egyik megalapítójáról, Lutzenbacher Ritáról, aki Pettenden született. Ez a település Kápolnásnyékhez tartozik. Marika néni az itteni plébániára várta a környékbeli lányokat, hogy meséljen nekik a KALÁSZ-ról, amiről akkor hallottam életemben először. Marika néni rögtön el is hívott a szolnoki nyári táborukba. Ettől kezdve vagyok kalászos: ahogy hazatértünk a táborból, a tordasi templomunkban a plébánosunk rögtön fel is avatott.

– Mi tette vonzóvá egy tizenhat éves kamasz lány számára ezt az 1936-ban alakult katolikus egyesületet?

– Nem éreztünk mi ott semmit abból, hogy a KALÁSZ egy több mint ötven évvel korábban létrejött egyesület: a tábort teljesen a mi korosztályunknak megfelelő beszélgetések, programok jellemezték.

Ami engem különösen megragadott, az a családi értékek fontosságának a hangsúlyozása volt.

Attól a pillanattól kezdve két példaképem lett az életemben: az egyik Pávics Marika néni, a másik pedig Nényei Gáborné Gabi néni, a KALÁSZ későbbi elnöke. Itt ismerkedtem meg velük. Úgy képzeltem el a felnőtt éveimet, ahogyan azt ők élték, nagycsaládban, kedves férjjel, sok gyerekkel, templomba járással. Számomra ez roppant vonzó volt. Ezenkívül több mint száz lány volt a táborban, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Ez volt az első hittantábor az életemben. Különleges hangulata volt annak, hogy az egykori KISZ-táborban, Szolnok-Tiszaligeten most katolikusok táboroznak. Itt hallottam először, hogy bár még a házasság messze van, már most imádkozzak a leendő férjemért. Így is tettem. Nyolc évvel később ismertem meg Csongort, úgy érzem, nem volt hiábavaló az érte mondott ima.

– A KALÁSZ két alapítójáról, Lutzenbacher Ritáról és Stettner Andreáról mit érdemes tudnunk?

– Luczenbacher Rita egy pettendi földbirtokos nagyon képzett, művelt lánya volt. Bár Londonban járt egyetemre, életét annak szentelte, hogy a birtokán élő cselédlányokat összegyűjtötte, és hittanra, korszerű gazdasági ismeretekre, a hagyományok ápolására, a családi életre nevelte őket. 1934-ben egy esztergomi konferencián találkozott Stettner Andrea szociális testvérrel, aki Erdélyben végezte ugyanezt a lánynevelést. Egymásra találtak, örültek annak, hogy ugyanazok a céljaik. Együtt alapították meg Magyarországon a KALÁSZ-t, Katolikus Lánykörök Szövetsége néven, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök pártfogásával. Az első összejövetelüket Martonvásáron tartották. Nagyon hamar rendkívül népszerűek lettek a lányok körében, akik tömegesen csatlakoztak a mozgalomhoz. Nagyrészt 14-16 év körüli falusi lányok, akik télen háromhetes népfőiskolai tanfolyamokon vettek részt, ahol komoly képzést kaptak hitünk alapjairól, a családi életre nevelésből és sok gyakorlati tudnivalókból, a legmodernebb konyhai technológiáktól elkezdve táncleckéken át megtanulták az illemszabályokat, hogyan kell a fiúkkal, udvarlókkal viselkedniük. Az utolsó este táncestet tartottak a falu legényeinek részvételével.

– A KALÁSZ rendkívüli népszerűségét bizonyítja, hogy 1946-ban, tíz évvel a megalakulása, illetve a betiltása évében már százezer tagja volt…

– Igen, szinte hihetetlen, de igaz.

A KALÁSZ megalakulása előtt nem volt senki, aki enyhítette volna a falusi lányok tudásszomját.

Egyébként rendkívül szervezetten zajlott a mozgalom kiépítése. Minden egyházmegyében kijelöltek egy KALÁSZ-vezetőt, aki együtt dolgozott a püspökkel és állandó kapcsolatban állt a plébániákkal. Rajtuk keresztül szinte minden lányhoz elértek az országban, akik közül nagyon sokan igent mondtak erre a hívásra. Már az 1938-as Budapesti Eucharisztikus Kongresszuson is hatalmas tömegek voltak jelen, kezükben KALÁSZ-zászlót lobogtatva. 1946-ban a hatalom betiltotta a mozgalmat, de néhány kisebb csoport 1950-ig még tudott működni kisebb falvakban, Egyházközségi Lánykör néven. A kommunista diktatúra évei alatt meghurcolták a KALÁSZ egykori vezetőit, kettőt közülük le is tartóztattak, sokukat pedig csak egy hajszál választott el a bebörtönzéstől. Közeledve aztán a rendszerváltozáshoz, 1988-ban a közben nagymamává vált asszonyok kezdeményezték a KALÁSZ újraindulását. Elkezdték keresni egymást, hogy újból felvegyék a kapcsolatot. Az egykori vezetők közül Terlanday Sándorné, Rózsika néni, Metzger Gabriella, Benkő Jánosné Mária néni, Zoldyné Acsai Ilus néni és Dr. Pávics Lászlóné Marika néni indították el újra a KALÁSZ-t. Metzger Gabriella lett az elnök, Terlanday Rózsika a titkár, Pávics Marika az alelnök. Hamarosan bekapcsolódott a munkába Nényei Gáborné Gabi néni, akire egy tévéműsorban figyeltek fel.

– A KALÁSZ négy alappillére a hit, az erkölcs, a nemzet és a hivatás. Hogyan lehetséges ezt a négy értéket felmutatni, vonzóvá tenni az emberek számára a mai, zűrzavaros világban?

– Ez egy nagyon aktuális kérdés. Segítőimmel együtt idén március 7-én, a tisztségválasztó közgyűlésünkön vettük át a KALÁSZ vezetését. Mint említettem, én tanár vagyok. Az egyik társam textilmérnök, a másik nemzetközi kapcsolatok szakon végzett az egyetemen. Egyikünk sem ért a szervezetvezetéshez. Ezért elkezdtünk egy civil szervezetek menedzsmentje képzést, ahol felkészülünk az országos szervezet vezetésére, többek között a KALÁSZ vízióját, misszióját és értékrendjét fogalmazzuk meg.

Küldetésünk, hogy keresztény női közösségeken keresztül erősítsük a nőket hitükben, identitásukban és a hivatásuk megélésében.

– Hogyan próbálják ezt megvalósítani?

– A kiscsoportos női közösségek elindításával és támogatásával, az elhivatott női csoportvezetők képzésével és kísérésével, valamint olyan tanulási és fejlődési lehetőségek biztosításával, amelyek segítik a nőket abban, hogy készségeikben, önismeretükben és kapcsolataikban fejlődjenek.

Hisszük, hogy a női élet nem magától válik teljessé: tanulható, formálható és közösségben kibontakozó hivatás.

Megjegyzem: magától értetődő, hogy hűek vagyunk a kilencvenéves hagyományunkhoz, szabályzatunkhoz, amit modern köntösbe öltöztetünk. Az alapértékeink, a céljaink ugyanazok maradtak: minden katolikus nő, akinek igénye van egy valódi közösségre, kapcsolódhat hozzánk. Nényei Gáborné Gabi néni hívta fel a figyelmünket egyszer: "Éljük a világ elé a keresztény nők vonzó és örömteli életét!" Olyan világot szeretnénk, ahol minden nő örömtelien éli női szerepeit. Közösséget és tudást biztosítunk keresztény katolikus nőknek. Hisszük: ha a nők hitükben és hivatásukban megerősödnek, akkor körülöttük a családok, közösségek és végső soron a társadalom is megújul.

Víziónk az, hogy a keresztény női élet hiteles megélésének egyik legmeghatározóbb közössége Magyarországon a KALÁSZ lesz. Szeretnénk, ha minden jelentkező  meghallgatásra, megértésre találna nálunk, ha örömeit és problémáit megosztaná velünk, s azt is szeretnénk, ha mindenki tanulna, képezné magát azokban az ismeretekben, amelyekre szüksége van. Ez az elsődleges célunk, és mindezt a négy alappillérre építve próbáljuk megvalósítani. Legfontosabb a hitünk, ami megtart minket. Ez szoros összefüggésben van a tiszta erkölccsel. Csak az tartozhat közénk, aki eszerint él. Természetes, hogy a nemzeti hagyományainkat továbbra is ápoljuk, ezek szintén rendkívül fontosak. Ugyanígy lényeges a hivatás, legyen szó anyai, szerzetesi vagy bármilyen más hivatásról. Mindent az Egyház keretén belül teszünk. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a katolikus jelző benne van a szervezetünk nevében. Mi ehhez hűek maradunk, bár az alapszabályunk szerint csak a vezetőinknek kell katolikusnak lenniük, a tagok lehetnek protestáns felekezetűek. Jönnek hozzánk keresők is, akik szívüket-lelküket beleadják a KALÁSZ munkájába. Ami kiemelten lényeges:

a KALÁSZ olyan közösség, amelyben a tagok egymás terhét is hordozzák. Nálunk senki nem marad egyedül a bánatával, szomorúságával.

Említettem a lányunk elvesztését. Nem tudom, hogyan bírtuk volna ki ennek hatalmas fájdalmát a KALÁSZ óvó, vigasztaló, jövőbe vetett reményt adó közössége nélkül.  

– A mai világban rengeteg impulzus éri az embert. Hogyan tudnak ellenállni a különböző, a katolikus hittől idegen ideológiáknak, amelyek sokszor a szeretet, a tolerancia jelszavával igyekeznek fellazítani, sőt, meghamisítani a krisztusi hitet, tanítást?

– Mi hűek vagyunk az Egyház tanításához. Ha valaki, legyen bár közülünk való, más irányt próbálna behozni, azt szeretettel megkérnénk, hogy ezt ne tegye. A KALÁSZ olyannyira ragaszkodik a katolikus tanításhoz, hogy szinte egyáltalán nem is találkozunk ilyesfajta próbálkozással. Nagyon jóban vagyunk a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával, van külön főpásztorunk is, Marton Zsolt váci püspök atya személyében. Tagja vagyunk a Katolikus Nőszervezetek Világszövetségének, a WUCWO-nak is, egyedüli magyar szervezetként. Olyan szorosan kapcsolódunk a papjainkhoz és főpásztorainkhoz, hogy nem tévedhetünk el.

– Jelenleg hány tagja van a KALÁSZ-nak?

– A tagdíjat fizetőkkel és a támogatókkal együtt mintegy ezren vagyunk.

– Gratulálunk Önnek a KALÁSZ elnöki tisztségének elnyeréséhez! Milyen elképzelései vannak a következő tíz évre, amikor majd remélhetőleg centenáriumát ünnepli az egyesület?

– Nagyon fontos, hogy csapatban gondolkodunk Csehné Vadnai Borbála alelnökkel és dr. Gyulai Gyuláné Ágival, az országos titkárral együtt. Szeretnénk létrehozni egy kifejezetten nőknek szánt iskolát. Az elsőáldozóknál tapasztaljuk, hogy sok szülő szeretne jobban elmélyülni a hitben. A világ megváltozása miatt sok nőtársunk nem kapta meg a hitbeli alapképzést. Természetesen teológiát sem végezhet mindenki. Szeretnénk őket a hitükben megerősíteni, a hit gyakorlati megélésében támogatni, akár a házasság erősítése, a gyermeknevelés, a háztartás, az idő- és pénzgazdálkodás, vagy éppen a szépségápolás, az egészséges életmód és táplálkozás területén segítséget nyújtani nekik. Nemcsak mi, hanem meghívott szakértők adnának elő. Online-foglalkozásokat már korábban is szerveztünk, melyekre neves előadókat hívtunk, többek között Rubovszky Ritát, Uzsalyné Pécsi Ritát, Böjte Csabát, Görföl Tibort, Papp Miklóst. Indítottunk már online olvasókört is. Csatlakoztunk a Biblia egy év alatt – Fábry Kornél püspök atyával című podcasthoz. Rendszeresen, évente kétszer indítunk női csoportvezetői képzést jelenléti és online formában is.

Úgy tapasztaljuk, hogy napjainkban hatalmas az igény a mi generációnkban a női körökhöz való tartozásra, ebben szeretnénk képzéseinkkel, mentorprogramjainkkal és anyagainkkal segíteni.

A kérdésére visszatérve: nagyon bizakodóak, reménnyel teliek és energikusak vagyunk. A csoportjaink is átveszik ezt a lelkesedést és lendületet. Megfogalmaztuk, hogy tíz év múlva meg szeretnénk tízszerezni a tagjaink létszámát. Azon vagyunk, hogy minél több katolikus nő találjon otthonra a szövetségünkben.  

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. július 12-i számában jelent meg.