A kőbányai Segítő Szűz Mária lengyel templom centenáriumát ünnepelték

Hazai – 2026. november 19., csütörtök | 15:17

A Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete a Budapesti Lengyel Perszonális Plébániával közösen november 8. és november 15. között megszervezett 32. Lengyel Keresztény Kulturális Napok keretében tartott rendezvénysorozattal emlékezett meg a Segítő Szűz Mária tiszteletére épült kőbányai lengyel templom felszentelésének 100. évfordulójáról.

A „Hálásak vagyunk az örökségért, összetartunk a közösségben” mottóval megtartott jubileumi rendezvények az Óhegy utcai Lengyel Házban és annak kerítésén bemutatott korabeli dokumentum- és fotókiállítás megnyitásával kezdődtek, melynek szerzője a Magyarországon élő lengyel származású Krzysztof Ducki grafikusművész volt. Az egy hétig tartó keresztény kulturális napok keretében történelmi előadásokra, filmbemutatókra, kerekasztal-beszélgetésekre, ünnepi koncertekre és emlékérmek átadására került sor.

A centenárium alkalmából Karol Nawrocki lengyel köztársasági elnök levélben üdvözölte a Magyarországon élő lengyelek jubileumi ünnepségét, és liturgikus kelyhet, illetve egy időkapszulát adományozott a kőbányai lengyel templomnak, amelyet az évfordulóval kapcsolatos dokumentumokkal megtöltve, 50 évre lezárva helyeztek el az ünnepség során a Segítő Szűz Mária-templom tornyában.

Az ünnepségsorozat csúcspontjaként november 15-én, vasárnap a kőbányai lengyel templomban Robert Chrząszcz krakkói segédpüspök, a Lengyel Katolikus Püspöki Konferencia külföldön élő lengyelek pasztorációjáért felelős püspöke mutatott be hálaadó szentmisét Leszek Kryża SChr, a lengyel templom korábbi plébánosa, valamint a jelenlegi plébános, Krzysztof Grzelak SChr koncelebrálásával.

„Száz év. Két rövid szó, és mennyi emberi történet rejtőzik bennük! Azok fáradozása, akik felépítették ezt a templomot. A hazájuk után vágyakozó emberek imái. Gyermekek generációi, akik itt tanulták meg a keresztvetést. Könnyek, remények, hálaadások. Ma, a budapesti lengyel templom megáldásának századik évfordulóján azonban nem csupán azért gyűltünk össze, hogy megcsodáljuk a falakat és emlékezzünk a múltra. Azért jöttünk, hogy hálát adjunk a hitért, mely e falak közt 100 éven keresztül sem szűnt meg.(…)

Száz évvel ezelőtt itt, Budapesten, Kőbányán olyan lengyelek éltek, akik itt dolgoztak, gyermekeiket nevelték, és szembesülniük kellett a holnap bizonytalanságával és az otthon iránti vágyakozással. Szükségük volt egy olyan helyre, ahol anyanyelvükön imádkozhattak. (...)

Valaki, valamikor jól hasznosította a talentumait, ezért mi ma itt állhatunk ennél az oltárnál. Valaki időt szánt rá. Valaki szerény adományt hozott. Valaki megnyitotta ajtaját egy rászorulónak. Valaki megtanította a gyermekeket imádkozni, és ápolta a lengyel hagyományokat. Nem ismerjük mindannyiuk nevét, de Isten ismeri őket. Később változtak az idők, az emberi lehetőségek határai és az emigránsok, kivándorlók sorsa. Új generációk léptek a helyükbe. De itt továbbra is hirdették az evangéliumot, szentmisét mutattak be, és reményre találtak. A hétköznapi emberek hűsége olyan művé vált, amely száz éven át fennmaradt.

Jézus így szól: »Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura…« Ma ez a hosszú idő különös jelentőséget nyer számunkra” – hangzott el a szentbeszédben.

A püspök homíliájának magyar nyelvű fordítása IDE kattintva olvasható.

A jubileumi megemlékezés felett védnökséget vállalt Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Karol Nawrocki lengyel köztársasági elnök és Robert Chrząszcz, a külföldön élő lengyelek pasztorációjáért felelős püspök.

Történelmi áttekintés

Az osztrák–magyar kiegyezés utáni időszakban, a 19. század végén Budapest rohamos fejlődésének időszakában fellépő munkaerőhiány betöltésére egyebek mellett sok ezer lengyel munkavállaló érkezett a Monarchia galíciai területeiről a magyar fővárosba. Budapest X. kerületében belőlük alakult ki az első lengyel kolónia.

A Kőbányán letelepedett mintegy 5500 lengyel vendégmunkás létszáma 1915-re elérte a 40 ezer főt. Józef Bilczewski érsek, lembergi metropolita az ő meghívásukra érkezett Budapestre, hogy lelkigyakorlatot tartson az itt élő lengyelek számára. Az érsek által megtapasztalt lelki igények betöltésére 1907-től indult meg a Budapesten dolgozó lengyelek szervezett lelkipásztori gondozása. Lelkipásztoruk az első időben a szlovák anyanyelvű Wincenty Hawliczka atya volt, aki lengyel nyelvű szentmiséket tartott a X. kerületi Kápolna téren található Conti-kápolnában. A kisméretű kápolnába azonban az itt élő és dolgozó lengyeleknek csupán a töredéke fért be.

A hiányzó templom felépítésének céljából 1908-ban érkezett Budapestre Wincenty Danek atya, a lembergi érsekség papja, aki röviddel ezután „a magyar–lengyel barátság” ősi hagyományát erősítve létrehozta a templomépítési bizottságot. A jeles magyar és lengyel egyházi és világi személyiségekből álló bizottság szervezésében 1909-től megkezdődött a lengyel templom építésének előkészítése az Óhegy utcában, a Budapest Székesfővárostól jelképes évi 1 korona díj ellenében kapott építkezési telken. Az első világháború kitörése azonban megakadályozta a munkálatok folytatását. A világháborút lezáró trianoni diktátum után mintegy 30 ezer lengyel maradt Magyarországon, ebből 17 ezer Budapesten élt.

1923-ban Wincenty Danek atya az Egyesült Államokba utazott, hogy pénzügyi támogatást kérjen az amerikai lengyel emigrációtól, ahol 10 ezer dollárt gyűjtött össze a templom építésére. Ugyanakkor Magyarországon és Lengyelországban is folyt az adománygyűjtés. Jelentős pénzösszeggel támogatta az építkezést a budapesti fővárosi tanács, illetve azok a lengyel és magyar arisztokrata családok, akiknek szervezését Isten szolgája, Esterházy János lengyel édesanyja, Esterházy Jánosné Tarnowski Erzsébet grófnő a templomépítési bizottság elnökeként vállalta magára.

Breyer István püspök 1925-ben szentelte meg a templom alapkövét. A magyar szecessziós építészet kiemelkedő mestere, Árkay Aladár és Adolf Szyszko-Bohusz lengyel építész tervei alapján meginduló építkezési munkálatokba nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a Budapesten élő és dolgozó lengyelek is.

A Segítő Szűz Mária tiszteletére felépült lengyel templomot 1926. november 14-én a budapesti apostoli nuncius, Cesare Orsini monsignore szentelte fel és adta át az itt élő lengyel kolónia lelkipásztori szolgálatának ellátására.

A templom konszekrációját August Hlond lengyel bíboros, prímás 1930. augusztus 17-én, a bolsevik Vörös Hadsereg elleni, „visztulai csodaként” számon tartott győzelem tizedik évfordulóján végezte el.

Az építkezés azonban folytatódott, és 1932-ben a templom mellett felépült az idős és munkaképtelen lengyelek ellátását szolgáló Lengyel Szeretetotthon, melynek működtetését az August Hlond bíboros kérésére Poznańból érkező Erzsébet-nővérek látták el. A kőbányai „Lengyel Ház” néven ismertté vált intézmény rövidesen a magyarországi lengyel közösség kulturális központjává, az elhagyott „szülőföld egy darabjává”, a mellette működő templom pedig a lengyel katolikus identitás központjává vált Magyarországon.

A második világháború idején a Lengyel Ház a lengyel menekültek befogadásának és magyarországi életének egyik fontos központjává vált. Az 1944-ben bekövetkező német megszállás idején a templom plébánosa, Wincenty Danek atya, a templomépítő lelkipásztor rejtőzködni kényszerült. Nem sokkal ezután, 1945. április 27-én a betegség és nélkülözés következtében hunyt el a szentség hírében.

A templom a háborús harcok során súlyos károkat szenvedett, melyeket a háború után csak részben sikerült helyreállítani. 1950-ben ugyanis a budapesti lengyel egyházi komplexumhoz tartozó ingatlanokat a magyar kommunista kormány államosította, az itt működő papokat és szerzetesnővéreket pedig kiutasította. A Lengyel Házban állami öregotthont rendeztek be. Mindennek következtében a korábban itt virágzó lengyel kulturális és egyházi élet is megszűnt létezni.

Jelentős változást e téren csupán a rendszerváltozás eredményezett. 1990-ben, a lengyel prímás, Józef Glemp bíboros jóváhagyásával a poznańi Krisztus-társaság papjai vették át a templom és a lelkipásztori szolgálat ellátását. 1991-ben pedig Paskai László, Magyarország prímása Józef Glemp bíboros kérésére a Segítő Szűz Mária, Keresztények Segítsége nevet viselő lengyel templomot személyi plébánia rangjára emelte.

1993-ban a magyar bíróság bejegyezte a Magyarországon Élő Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületét, amely a Budapesti Főpolgármesteri Hivatal 1998. március 5-i rendelete alapján a kőbányai lengyel templom és a visszakapott Lengyel Ház fenntartó tulajdonosává vált.

(Forrás: Głos Polonii, Quo Vadis, 2014. N. 38., fotó: Krzysztof Ducki, Barbara Pál)

Szöveg és fotó: Molnár Imre

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria