A megváltás fényénél – MS mester Kálvária-képe

Az imádság elősegítésére önálló képtípus alakult ki a művészetben, amelyet Andachtsbildnek nevez a művészettörténeti szakirodalom. Az áhítat elmélyítését, a képen ábrázolt események intenzív átélését, az imára hangolódást segítették ezek a műalkotások már a keletkezésük idején is, és hatásuk az idő múlásával egyre erősödik. Ugyanígy érintenek meg, erősítik hitünket ma is azok az ábrázolások, amelyek Krisztus életét, passióját beszélik el. Ezek egyes jelenetei nemcsak a történet részeként, hanem önálló Andachtsbildként is működnek, ha érteni akarjuk, ha magunkhoz engedjük a festett vagy faragott üzenetet. MS mester egykori selmecbányai oltárának táblái is így szólnak hozzánk. Húsvétra készülve vegyük most szemügyre Krisztus keresztre feszítésének az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött táblaképét!

A megfeszített Krisztus halálának drámai pillanatát látjuk. A Megváltó feje oldalra hanyatlik, szeme kifordul, ujjai görcsbe rándulnak, teste megfeszül. Nagy méretű ágyékkötője kibomlani látszik: a kereszt mögé hosszan átlibbenő, szív alakú formákat képező drapériavég MS mesternek nem csupán erre a képére jellemző, szembetűnő sajátosság. A drapériatanulmánynak is beillő részlettel a festő tudatosan választ az adott tartalomhoz illő formát: a szélfútta drapériavég MS mesternek a Magyar Nemzeti Galériában őrzött Vizitáció-jelenetéről, az egykori selmecbányai oltár másik, talán leghíresebb képéről is ismert. Ott Mária fejkendőjének ábrázolásán találkozunk ezzel a formával, az összefüggés pedig talán nem véletlen, és nem szorítkozik a motívumra: a középkori szöveghagyomány szerint Krisztust, ruháitól való megfosztását követően, Mária takarta be a saját fejkendőjével.

A kereszt tövében, a rögzítéséhez használt cölöpök és kövek mellett koponya hever, utalásként egyrészt az esemény helyszínére, a Koponyák hegyére, másrészt Ádám koponyájára, s ezáltal a legendára, amely szerint Ádámot a Golgota alatt temették el. A kereszt bal oldalán a fájdalmában összeomló Máriát Evangélista János karolja át, mögöttük az asszonyok egyike áll, kezét a gyász mozdulatával emeli arcához. János szinte természetellenesen magas és vékony figurája itt kicsit különbözik az apostolnak az oltár más tábláin megjelenő ábrázolásától: arca fájdalmasan eltorzul, a haldokló Krisztus arcvonásait idézi, az ő fájdalmával azonosul, s ezáltal minket is erre biztat. A kompozíció domináns alakja a kereszt jobb oldalán álló ősz, szakállas, turbános alak, aki jobb keze mutató ujjával a Megváltóra mutat, szája szóra, sőt kiáltásra nyílik. Ő lehetne a százados, aki, látván Krisztus kereszthalálát, felismerte istenségét. Ugyanakkor feltűnő feszültséggel teli gesztusa és fiziognómiája, elegáns, térdig érő, szőrmével bélelt ruhája, fején a csúcsos turbán, miközben bal kezével bírói hivatalának szimbólumára, a botra támaszkodik. Az elegáns, de ellenszenves törökként ábrázolt alak ezek alapján inkább Pilátussal azonosítható, mutató gesztusa az Ecce Homo hideg kegyetlenséggel ítélkező bírájának mozdulata. Talán Pilátus kézmosására, kezeinek tisztaságára utal a bal kezén viselt, jobb kezéről már lehúzott fehér kesztyű motívuma. Lábainak a valóságban elképzelhetetlen pozíciója, az alsó- és a felsőtest iránya közötti eltérés a festő művein vissza-visszatérő anatómiai küzdelemnek a megnyilvánulása.

A Pilátus mögött álló, zászlót tartó katona talán szégyenében fordul el a kép központi eseményétől. A fején orrvédős sisakot viselő, oldalra néző, bajszos alak típusa, előképe Dürer környezetéből származhat. MS mester táblaképeivel, így a Kálvária-kompozíciójával is, elsősorban az elzászi festő, Martin Schongauer metszeteit hozta kapcsolatba korábban a szakirodalom. Újabban azonban, a mesternek szentelt 2025-ös kiállításon felmerült, hogy MS mester Nürnbergben, Dürer közvetlen közelében dolgozott, így munkáin nemcsak Schongauer metszeteinek, hanem Dürer saját kezű rajzainak hatása is intenzíven érezhető. A selmecbányai oltár mestere azután Nürnbergből, úgy tűnik, Bécsbe költözött, ott telepedett le, és bécsi műhelyéből teljesítette a gazdag magyarországi bányaváros, Selmecbánya közösségének megbízását.

A drámai hatású, döbbenetesen expresszív Kálvária-ábrázolás a Vizitációval együtt a selmecbányai oltár legfinomabb, legszínvonalasabb táblái közé tartozik. Biztos, precíz vonalvezetése, a kezek és más részletek mentén határozott, vékony vonalakkal megerősített kontúrok, a festékek kifinomult keverése gondos, időigényes kivitelezésről tanúskodik. Krisztus kereszthalálának, a megváltásnak a témája e kivételes festői tudással párosulva a hívő ember szívének legbensőbb húrjait pengeti; húsvétkor hatványozottan, ötszáz év után is elképesztő intenzitással. MS mester beesett arcú figurái hangtalanul is megszólítanak. Akinek van füle, hallja meg!

Fotó: Mudrák Attila; portré: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. április 5–12-i ünnepi számában jelent meg.