A modern kor mártírjairól szóló konferenciát ismertették a Szentszék Sajtótermében

A sajtókonferencián Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa mellett felszólalt még Fabio Fabene érsek, a dikasztérium titkára, aki egyúttal az Új Vértanúk, a Hit Tanúságtevői Bizottságának elnöke, illetve Andrea Riccardi professzor, a Sant’Egidio közösség alapítója, az említett bizottság alelnöke. Semeraro bíboros rövid felszólásában a dikasztérium Ferenc pápától kapott új megbízatásáról és az abból adódó hármas feladatáról szólt.

Az Új Vértanúk, a Hit Tanúságtevői Bizottságának létrejötte a dikaszériumban

A Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának ez a kezdeményezése egy ideje hozzákapcsolódik annak hagyományos tevékenységéhez. Ferenc pápa 2022-ben megjelent, a Római Kúria reformját szolgáló Praedicate evangelium kezdetű apostoli konstitúciója jelzi ugyanis, hogy a dikasztérium „az előírt eljárás szerint kezelje a boldoggá és szentté avatással kapcsolatos összes ügyet”. (PE, 98) A Ferenc pápa által a dikasztériumon belül létrehozott Új Vértanúk, a Hit Tanúságtevői Bizottságának célja, hogy „összeállítsa mindazok listáját, akik vérüket ontották, hogy megvallják Krisztust és tanúságot tegyenek az evangéliumról”.

Alapfeltétel „a hétköznapi keresztény élet magas foka” és a „közvetlen életszentség”

Az Egyházban az életszentség kegyelmét a szentté avatások jelzik ugyan, de nem merítik ki. Nyilvánvalóan nem kizárt, hogy a vértanúk katalógusában szereplők közül néhányak esetében – a szükséges feltételek mellett – elindulhat a boldoggá- és szenttéavatási eljárás. Semeraro bíboros ezentúl nyomatékkal kiemelte Szent II. János Pál pápa Novo millennio ineunte kezdetű enciklikája jelzését, miszerint a boldoggá és szentté avatás alapfeltétele „a hétköznapi keresztény élet magas foka”, illetve a Ferenc pápa Gaudete et exsultate kezdetű enciklikájában követelményként említett „közvetlen életszentséget”.

Az igazságért való szenvedés képessége az emberiesség mértéke

A Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma prefektusának második szempontja a keresztény életszentség antropológiai értékére mutatott rá, mégpedig XVI. Benedek pápa Spe salvi kezdetű enciklikájának tanításával: „A másik emberrel együtt szenvedni, másokért szenvedni; szenvedni az igazságért és az igazságosságért; szenvedni szeretetből, s azért, hogy igazán szerető ember lehessek – ezek az emberiesség alapvető elemei, melyeknek eltüntetése magát az embert semmisítené meg. De ismét csak fölvetődik a kérdés: Képesek vagyunk mi erre? […] Ezért is van szükségünk a tanúkra, a vértanúkra, akik egészen odaadták magukat, hogy tőlük tanuljuk meg az igazi reményt – napról napra. A mindennapok apró döntéseiben is, amikor a jót kényelmünk elé helyezzük – tudván, hogy igazán így éljük az életet. Ismételjük csak meg: az igazságért való szenvedés képessége az emberiesség mértéke.” (Spe salvi, 39)

A hit megnyilvánulása az életáldozatban

Végül a bíboros a kezdeményezés ökumenikus értékét hangsúlyozta, amelyet Szent II. János Pál pápa kezdettől fogva kijelölt a bizottság számára. Már az 1995-ben megjelent Ut unum sint kezdetű enciklikájában is ezt írta: „A teocentrikus látásmód szerint nekünk, keresztényeknek már megvan a közös Martirológiumunk. Ez magában foglalja századunk vértanúit is, akik többen vannak, mintsem gondolnánk, és mutatja, hogy nagyon mélyen Isten fönntartja a közösséget a megkereszteltek között a hit legnagyobb követelményében, mely az élet föláldozásában nyilvánul meg.” (Ut unum sint, 84)

Amikor Ferenc pápa a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumán belül létrehozta a vértanúk bizottságát, hangsúlyozta: annak munkája lehetővé teszi, hogy az Egyház által hivatalosan elismert vértanúk mellé elhelyezzék e testvérek dokumentált tanúságtételeit, hogy egyetlen hangon csendüljön fel a keresztények mártíriuma – zárta felszólalását Marcello Semeraro bíboros.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír