A népek jövője a családokból születik – Leó pápa válasza egy édesanya levelére

Az augusztus mindig olyan időszak, amikor lassítunk az élettempónkon, elcsendesedünk, és igyekszünk újra felfedezni, ami összeköt bennünket. Ezzel a gondolattal indul az Enzo Fortunato atya által szerkesztett Piazza San Pietro legújabb lapszáma.

Az augusztus azonban a meghallgatás ideje is, amint azt az a levél is mutatja, amelyet Laura, egy háromgyermekes édesanya a folyóiraton keresztül írt a pápának, és amelyben hitének örömeit és küzdelmeit ecseteli. Arról kérdez, hogy miképpen nézzen szembe a nehézségekkel, Leó pápa pedig arra biztatja, hogy nevezze nevükön a nehézségeket, és ossza meg másokkal saját tapasztalatait.

„Van férjem, aki nagyon szeret engem, akinek a szeretetét igyekszem mindennap viszonozni… és három gyönyörű kislány édesanyja vagyok, akiket igyekszem nap mint nap imával és az evangélium igéivel táplálni. […] Olyan időszakon megyek keresztül, amikor a hitem erősebb, mint valaha... sosem ingott meg... de talán épp ezért érzem azt erősen, hogy a kísértések eluralkodnak rajtam. Ez azt jelenti, hogy a hitem valójában nem is olyan erős?”

Válaszában XIV. Leó pápa hangsúlyozza: Az Ön hívő lelkesedése és szívének igazsága, melyről Ön a nehézségek és a kockázatok elrejtése nélkül ír, áldás az Ön számára és családja számára. […] Ha az Ön viszonyítási pontja Mária, akkor képes lesz szembenézni minden bizonytalansággal. […] A keresztény szeretetprojekteken való osztozás elengedhetetlen ahhoz, hogy lelkileg fejlődjünk és együttműködjünk Isten akaratával és kegyelmével.”

A havilap külön cikket szentel a testvériségről szóló, szeptember 12–13-án Rómában megrendezésre kerülő találkozónak (World Meeting on Human Fraternity), mely a párbeszéd, a találkozás, a közelség és a megosztás alkalma lesz; egy másik írás pedig a béke témáját, és annak a testvériséggel való szoros kapcsolatát boncolgatja tizenkét pápa történetén keresztül XIII. Leótól XIV. Leóig.

A Pihenés, testvériség és béke című vezércikkében Fortunato atya ennek a nyári hónapnak a mélyebb értelmére világít rá: a városok kiürülnek, az élet ritmusa lelassul, és még a Szentatya is visszavonul Castel Gandolfó-i rezidenciájára, hogy időt szánjon az elcsendesedésre és a szemlélődésre.

A különleges, olasz nyelvű folyóirat digitális változata ingyen olvasható, nézegethető: https://www.piazzasanpietromagazine.org/

Az alábbiakban az említett édesanya teljes levelének és a pápa teljes válaszának fordítását közöljük.

Szentatya!

Az izgalom vezeti tollamat. Itt ülök egy papírlap előtt, szemtől szemben Önnel, aki olvasni fogja egyszerű szavaimat... egy anyának, az Ön egyik bárányának a szavait. Köszönöm kedves szavait, melyeket nemrég, a családok jubileuma alkalmából mondott. A család, az egység, amelyből minden kiindul... az egység, melyet nagyon erősnek érzek, az otthon, ahol a hit megszületik, növekszik, és egyre érettebbé válik.

Van férjem, aki nagyon szeret engem, akinek a szeretetét igyekszem mindennap viszonozni... és három gyönyörű kislány édesanyja vagyok, akiket igyekszem nap mint nap imával és az evangélium igéivel táplálni. Olyan igékkel, amelyeket időnként képtelen vagyok tettekre váltani... A kaotikus, rohanó élet nem segít abban, hogy rácsodálkozzam a Kegyelemre, mely körülvesz. Mindennap imádkozom az Úrhoz, hogy világosítson meg, hogy útmutatója legyek lányaimnak, és azon tűnődöm, hogy Szűz Mária hogyan nevelhette az Urat. Örülnék, ha Ön tudna tanácsot adni nekem, mit tegyek a nehezebb helyzetekben... amikor Jézus a templomba ment, Szűz Mária pedig nem találta... hogyan csinálta, hogy nem veszítette el a türelmét? Olyan időszakon megyek keresztül, amikor a hitem erősebb, mint valaha... sosem ingott meg... de talán épp ezért érzem azt erősen, hogy a kísértések eluralkodnak rajtam. Ez azt jelenti, hogy a hitem valójában nem is olyan erős? Ingatag? Nem is szilárd annyira, hogy ellenálljon a kísértéseknek?

Annyira remélem, hogy egyszerre szelíd és erős szavai, melyeket válaszul ír, bátorságot öntenek belém és támaszt nyújtanak nekem, az Ön leányának, aki feleség és anya vagyok.

Laura Rómából

Kedves Laura!

Az Ön hívő lelkesedése és szívének igazsága, melyről Ön a nehézségek és a kockázatok elrejtése nélkül ír, áldás az Ön számára és családja számára. Legyen gondja erre a lelki kincsre, melyet Isten szeretete mindig őrizni fog. Mit tegyünk a kísértésekkel szemben, melyek néha éppen akkor támadnak ránk, amikor hálásabban és hitelesebben éljük meg az életet adó Atya, az életet befogadó Fiú és az életen osztozó Szentlélek kegyelmének az erejét? A családok, a gyermekek, a nagyszülők és az idősek jubileumán (június 1-jén) mindenkit arra buzdítottam, hogy „ámulattal és bizalommal telve lépjünk be Jézus imájába”, mert az ő szeretete egy nagy projektbe von be bennünket, mely az egész emberiséget érinti: „Krisztus ugyanis azt kéri – mondtam a felolvasott evangéliumot magyarázva –, hogy mindannyian »egyek« legyünk (Jn, 17,21).”

Egyrészt tehát ne felejtsük el, hogy a népek jövője a családokból születik. Másrészt – ahogyan az említett alkalommal hangsúlyoztam –, azt mondom a házaspároknak:

A házasság nem eszménykép, hanem a férfi és nő közötti igaz szeretet kánonja:

a teljes, hűséges, termékeny szereteté. Miközben egy testté alakít benneteket, ugyanez a szeretet képessé tesz arra, hogy – Isten képmásaként – életet adjatok.” Kedves Laura, ha az Ön viszonyítási pontja Mária, akkor képes lesz szembenézni minden bizonytalansággal. Amikor hozzá fordul, a Szűzanya Krisztushoz vezeti.

Mária ereje mindig új és meglepő, mert ő teljesen rábízza magát Fiára, a Szeretetből megtestesült Igére.

És Őbenne, Máriával együtt mindannyian egyek vagyunk.

Nagyon fontos lehet az Ön hívő útja szempontjából, hogy családjának hitét és küldetését megossza más családokkal, elsősorban a plébániai közösségben, vagy egyházmegyei keretek között, mozgalmakkal vagy egyesületekkel. A keresztény szeretetprojekteken való osztozás elengedhetetlen ahhoz, hogy lelkileg fejlődjünk és együttműködjünk Isten akaratával és kegyelmével.

Áldásom adom Önre és családjára.

Köszönöm szavait!

XIV. Leó pápa

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Piazza San Pietro

Magyar Kurír