A pápa az ad limina látogatáson levő német püspököket fogadta

„Az ad limina látogatásotok arra szolgál, hogy megújítsátok a kapcsolatot az egyetemes egyházzal, mely hűségesen hordozza a hit örökségét a századokon át” – kezdődik a beszéd, majd a pápa megköszöni a német egyháznak azt a nagy támogatását, mellyel számos karitatív művén keresztül segíti az embereket szerte az egész világon.

A menekültek kérdése kapcsán elismeréssel szólt a pápa a német püspökökhöz: „a keresztény egyházak és sok állampolgár hatalmas segítséget nyújtanak Németországban a menekülteknek a róluk való gondoskodás és emberi közelség révén”. Ugyanakkor leszögezte azt is a pápa beszéde, hogy „a humanitárius segélyekkel a menekültek származási országaiban kell az életkörülményeket elviselhetőbbé tenni”.

Utalt a pápa a német egyház földrajzi térségek szerinti jelentős különbözőségeire. „Szakmaisággal kötelezze el magát az egyház a szociális, karitatív és oktatási területen, gondoskodjon az intézményei katolikus jellegéről” – fogalmazott. Fájdalommal szól a pápa beszéde „a vasárnapi templomba járás és a szentségek vételének jelentős csökkenéséről: a hatvanas években szinte mindenki részt vett a vasárnapi miséken, ma ez tíz százalék alá esett. Kevesebb a bérmálás és a szentségi házasság, de csökkent a hivatások száma is. „Meggyengült a német katolikusok hite” – állapította meg a pápa.

E kihívásokkal szemben a pápa azt ajánlja, hogy „az első keresztények példájából merítsenek, amiként ők az igazságot Krisztus szeretetére alapozták”. Ugyanakkor Ferenc pápa óva int a növekvő intézményesedés veszélyeitől, mert egyre több új struktúrát vezetnek be, amely révén aztán elfogynak a hívek.

„Az adminisztrációba és a szervezetekbe vetett bizalom helyett inkább lelkipásztori megtérésre van szükség, mely missziós jelleget ad az egyház intézményeinek, szem előtt tartva a kilépő egyház képét” – fejtegeti a Szentatya. A pápa beszéde utal napjaink világiasságára, mely eltorzítja a lelkeket, elfojtja a valóság iránti érzéket, elsötétített üvegekkel körülvett mesterséges világot teremt. Az ebből való kiút első lépése az imádság, aztán a nép közé kell menni, méghozzá az első keresztényekre jellemző apostoli hévvel, hiszen a forráshoz visszatérés és az evangélium eredeti frissessége mindig új utakat nyit.

A püspökök feladatáról szólva Ferenc pápa beszéde arra kéri a főpásztorokat, hogy a hit mestereként folytassák szolgálatukat. Törődjenek a teológiai fakultásokkal, segítsék az oktatókat, hogy felfedezzék küldetésük nagy egyházi jelentőségét. Az egyház és a tanítóhivatal iránti hűség nincs ellentétben az akadémiai szabadsággal. A sentire cum ecclesia elv jegyében, az egyházzal együtt érezve neveljék az új generációkat. Az állami egyetemek teológia fakultásai hasznosan szolgálhatják a társadalommal folytatott párbeszédet. Külön megemlítette az eichstätti, egyetlen katolikus egyetemet, mely nagy érték az egész ország számára és kívánatos, hogy a püspöki konferencia megerősítse annak területfeletti jelentőségét.

A plébánia közösségekre tekintve a pápa a gyóntatás és a szentmise jelentőségét hangsúlyozta. A küszöbön álló irgalmasság szentéve jó alkalmat teremt ahhoz, hogy felfedezzük e szentségek értékét, melyekben benne rejlik a lelki megújulás lehetősége. Másfelől pedig a pápa a papság és az eucharisztia kapcsolatát emelte ki. A világi hívek értékes hozzájárulása azonban nem pótolhatja a szolgálati papságot, hiszen pap nélkül nincs eucharisztia. Épp itt kezdődik a hivatásgondozás, a hívek lelkében, akik nagy tűzzel vágynak arra, hogy legyenek papok. Végül Ferenc pápa arra kérte a német püspököket, hogy kötelezzék el magukat az élet védelmében, és oltalmazzák azt a fogantatás kezdetétől egészen az élet természetes végéig, mert ebben az egyház nem ismer kompromisszumot.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír