Ez egy mindennapos kérdés, főleg a jelenlegi világban, ahol az atyáktól sokszor halljuk, hogy egyre kevesebb a gyónó. A nagyböjt nagyon jó alkalom a szentgyónás elvégzésére, lehetőség arra, hogy megtisztuljon a lelkünk, és így készülhessünk a húsvétra.
De mi is a gyónás igazából?
Egy reggel egy házaspár éppen reggelizett, amikor a feleség megjegyezte, hogy a szomszédnak milyen koszosak és szürkék a ruhái. A következő nap is így tett, és az elkövetkező néhány napban is minden egyes reggelinél hangot adott annak a véleményének, miszerint a szomszéd milyen igénytelen, hogy ilyen koszosak és szürkék a ruhák, melyeket kitesz száradni. Egyik reggel aztán kinéz az ablakon a feleség, és látja, hogy a szomszédnál hófehérek, szinte ragyognak a kiteregetett ruhák. Nem érti, hiszen előző nap még koszosak voltak azok a ruhák. Feldúltan mondja a férjének, hogy olyan öblítőt akar venni, amilyen a szomszédnak van, mert attól egy nap alatt gyönyörű fehérek lettek a ruhái. A férj hallgatja a feleség kirohanását és egy kicsike mosoly bujkál a szája szélén. A feleség szinte már tajtékzik az értetlenségtől. Nem elég, hogy nem tudja, milyen mosóport vagy öblítőt használ a szomszéd, még a férje is kineveti. Hirtelen csend áll be a szobában, amit a feleség tör meg, amikor így szól: „Min nevetsz, csak nem rajtam? Válaszolj, biztos tudod, mi a szomszéd titka.” A férj így válaszol: „A szomszéd nem csinált semmit. Ugyanazt az öblítőt és mosóport használja, mint eddig. Ami változott, hogy lepucoltam az ablakot.”
Sokszor vagyunk mi is így. A mindennapi gondok, a mindennapi énközpontúság miatt bekoszolódik az ablak és mindent koszosnak látunk. A böjt és a lelki készülődés megadja azt a kegyelmet, hogy a férj – vagyis Jézus Krisztus – lepucolja az ablakot. Így ismét tiszta rálátásom lehet az Isten és köztem lévő kapcsolatra, vagyis a szomszédra és a ruháira. Így megértjük, hogy nem a szomszéd volt a hibás a szürke ruhákban, hanem mi. Miután rájövünk arra, hogy van jobb mosópor is, mint amit mi használunk, elkezdjük azt kutatni. Ez a mosópor pedig a szentgyónás, amelyben ismét tisztára moshatjuk lelkünk ruháit.
De ha ez így van, akkor miért tartanak sokan a gyónástól?
Félnek az ítélettől. Sokakban a mai napig az a kép él, hogy a gyóntatószék az ítélet helye. Ez nem teljesen így van. Igaz, hogy megjelenik a bírói szerep – hiszen azért kapunk elégtételt –, de sokkal inkább megjelenik az Isten irgalma és szeretete. Hiszen megbocsát nekünk és megadja a lehetőséget arra, hogy újra és újra kimossuk lelkünk ruháit a legtökéletesebb fehérítővel, a szentgyónással.
Ehhez persze az is kell, hogy te is akard azt, hogy azok a ruhák minél tovább fehérek maradjanak, vagyis próbálod kerülni a bűnt és a bűnre vezető alkalmat.
Tény, hogy lehetnek rossz tapasztalataink a gyónással kapcsolatban. Tény, hogy nagyon nehéz beismerni azt, hogy elestem és hibáztam. De az igazán nagy kérdés nem is az, hogy elestem-e, hanem az, hogy fel akarok-e kelni.
Tudok-e bízni annyira Isten irgalmában és szeretetében, hogy kérjem a bocsánatát, vagy csak egy kegyetlen ítélő bírót látok benne, aki minden kis hibámért kegyetlenül megbüntet?
A nagyböjt kiváló lehetőség arra, hogy meglássam és megtapasztaljam Isten igazi szeretetét. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Jézus az életét adta mindenkiért, hogy ne kelljen többé a bűn és a halál fogságában élnünk.
Legközelebb, amikor megfogod a gyóntatószék kilincsét, az irgalom és ne az ítélet lebegjen a szemed előtt.
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria