A remény térképei – Pázmányos oktatók az Uniservitate nemzetközi szimpóziumán

Hogyan válhat az egyetemen megszerzett tudás a közösség javát szolgáló cselekvéssé? Hogyan formálják a szolgálat során születő találkozások a hallgatók szakmai gondolkodását, társadalmi felelősségvállalását és lelkiségét? – ezeket a kérdéseket járta körül a VII. Uniservitate Globális Szimpózium, amelyet október 26–27-én Castel Gandolfóban, a Mariapolis Központban rendeztek meg.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Vitéz János Neveléstudományi és Pedagógusképző Intézetéből Hosszu Timea intézetvezető, Mongyi Norbert oktató és Moldován Szilvia oktató, a Taléta Interkulturális Központ pedagógiai vezetője vett részt a találkozón.

„A remény térképeinek megrajzolása a szolgálaton alapuló tanuláson keresztül” – e gondolat jegyében szervezte meg az idei találkozót az Uniservitate a római LUMSA Egyetemmel együttműködésben. A Porticus nemzetközi jótékonysági szervezet és a közösségi szolgálati tanulást támogató Latin-amerikai Központ a Szolidáris Szolgálaton Alapuló Tanulásért (CLAYSS) együttműködésére épülő program rendezvényén egyetemi vezetők, oktatók, kutatók, hallgatók és egyházi képviselők osztották meg tapasztalataikat.

A szimpózium témaválasztását XIV. Leó pápa oktatásról szóló, a remény új térképeinek megrajzolására hívó apostoli levele ihlette.

A service-learning, magyarul szolgálaton alapuló tanulás az egyetemi képzést valós társadalmi szükségletekre válaszoló tevékenységekkel kapcsolja össze.

A hallgatók szakmai tudásukkal hozzájárulnak társadalmi problémák felismeréséhez és megoldásához, miközben az érintett közösség tagjaitól és a velük kialakított kapcsolatokból maguk is tanulnak. A tapasztalatok tudatos átgondolása, a reflexió a tanulási folyamat szerves része. A találkozó céljai között szerepelt a katolikus felsőoktatás identitásának és küldetésének erősítése, a szolgálat lelkiségének vizsgálata, a Globális Nevelési Szövetség és a fenntartható fejlődési célok kapcsolatának elmélyítése. A rendezvény a 2020-ban indult szimpóziumsorozat folytatása volt, teret adva a különböző kulturális és társadalmi környezetben dolgozó egyetemi közösségek párbeszédének.

A nyitóülést követően María Nieves Tapia, a CLAYSS igazgatója tartott plenáris előadást a service-learning jövőjéről a Magnifica humanitas nyomán. A délelőtti kutatási beszámolók az intézményi beágyazódás, a spiritualitás, a hálózatok és a hallgatókra gyakorolt hatás kérdéseit állították középpontba. Az előadások visszatérő gondolata a felsőoktatás teljes embert formáló küldetése volt.

Az egyetem magas színvonalú tudományos és szakmai képzést nyújt, ugyanakkor a felelős döntésre, a közjó szolgálatára és a másik emberrel való találkozásra is felkészít.

A service-learnig olyan tapasztalatokat kínál ehhez, amelyekben a szakmai fejlődés, az erkölcsi érzékenység és a személyes hivatás keresése összekapcsolódik.

A bemutatott nemzetközi példák érzékeltették ennek a megközelítésnek a sokféleségét. Volt, ahol mérnöki tudás segítette az Andok kis falvainak energiaellátását, máshol hajléktalan felnőtteknek szerveztek egészségnevelési foglalkozásokat; szerepet kapott az írás-olvasás támogatása, az iskolák pedagógiai munkájának segítése, valamint a tudományos és az őslakos közösségekben őrzött tudás összekapcsolása a vízhez való hozzáférés biztosításáért. A példák közös vonása a szakmai felkészültség és a helyi közösségek tapasztalatainak találkozása volt, hiszen

a felelős szolgálathoz meg kell ismerni az érintettek élethelyzetét, szempontjait és meglévő erőforrásait.

A hallgatóknak saját előfeltevéseikre is rá kell kérdezniük, és meg kell tanulniuk összevetni a személyesen tapasztaltakat az egyetemen tanultakkal, valamint a digitális térben megjelenő információkkal.

A párhuzamos szekciók a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentését, az egészségnevelést, a minőségi oktatást, közös otthonunk gondozását, valamint a békés és testvéri társadalom építését járták körül. A bemutatók a 2026-os Uniservitate-díjjal elismert kezdeményezésekből merítettek. A nemzetközi kapcsolatokat és a közös gondolkodást segítő beszélgetőfórumok kísérték.

Külön figyelmet kapott a spiritualitás és a service-learning kapcsolata. A Daniela Gargantini és nemzetközi kutatótársai által bemutatott megközelítés a spiritualitást az önmagunkkal, másokkal, a környező világgal és a transzcendenssel való kapcsolatra nyitott emberi képességként értelmezte. Ebben helyet kap az élet értelmének keresése, a személyes hivatás felismerése és a közjóhoz való hozzájárulás. A kutatás öt területet vizsgál: a tanulási tartalmakat és a nevelési szándékot, az oktatók és hallgatók kapcsolatát, a külső partnerekkel való együttműködést, a közösség iránti elköteleződést, valamint a tapasztalatok reflektív feldolgozását. A fejlődést az információszerzéstől a részvételen és az elkötelezett bevonódáson át az elmélyült tudatosságig követi. A személyes fejlődéshez időre és kísérésre van szükség, ezért a hallgatóknak lehetőséget kell kapniuk tapasztalataik, döntéseik és a találkozások során felmerülő kérdéseik átgondolására. Az oktatók ebben a folyamatban közvetítőként és kísérőként vannak jelen, munkájukat az intézmény tudatos elköteleződése és támogató kultúrája erősíti.

Egy másik kutatási beszámoló azt vizsgálta, hogyan válhat a szolgálatalapú tanulás az egyetem működésének szerves részévé. A tizenkét intézményt és ötvenkilenc résztvevőt bevonó vizsgálat előzetes eredményei a vezetői támogatás, a megfelelő erőforrások, az oktatók bevonódása és az intézményi küldetés jelentőségét emelték ki. Meghatározó szerepet kapott a bizalom, a közös elköteleződés és az egyetemek közötti tapasztalatcsere is. A kutatás egyik legfontosabb felismerése, hogy a hallgatók és az érintettek viszik tovább és erősítik az elköteleződést: a korábban részt vevő hallgatók később munkatársként, mentorként vagy közösségi partnerként térhetnek vissza a programokba, új szerepeikben továbbadva tapasztalataikat.

A kezdeményezések folytonosságát a kapcsolatok, a kölcsönös bátorítás és a közös célok is fenntartják. A nemzetközi hálózat ehhez közös szakmai nyelvet, megvalósítható példákat és rendszeres találkozási lehetőségeket kínál.

A pázmányos részvétel a hazai pedagógusképzés számára is fontos kapcsolódási pontokat teremt. Hosszú Tímea intézetvezető a service-learning gyógypedagógus-képzésbe történő integrálásán keresztül kapcsolódott a szakmai gondolkodáshoz. Mongyi Norbert az interkulturális pedagógia lehetőségei felől közelített a bemutatott programokhoz: a kulturális sokféleségre való felkészítés, a kölcsönös megértés és kommunikáció, valamint ezek kutatási lehetőségei álltak érdeklődése középpontjában.

Moldován Szilvia egyetemi oktató, a Taléta Interkulturális Központ pedagógiai vezetője talétás kollégáival, mentoráló hallgatókkal hosszabb ideje foglalkozik a service-learningnek a magyar katolikus felsőoktatásban történő alkalmazási lehetőségeivel.

(A remény térképeinek gondolatáról korábban a Magyar Kurír felületén is írt. Egyetemi és terepen végzett munkájában a szakmai tudás, a keresztény társadalmi felelősségvállalás és a tapasztalatok reflektív feldolgozásának összekapcsolása kap hangsúlyt. Tavaly a Taléta programja Fahidy Éva-díj különdíjas lett – a szerk.)

A Taléta és a Pázmány együttműködése ezáltal hazai tapasztalatokat is kapcsol a szimpóziumon megfogalmazott kérdésekhez.

A találkozón szó volt még a digitális világ emberibbé alakíthatóságáról, a testvéri szolgálat és a béke lelkiségéről, a vallásközi párbeszédről, valamint a különböző szerzetesi karizmák és a service-learning kapcsolatáról. A kétnapos találkozón a hallgatók saját tapasztalatainak bemutatása és a díjazott intézményi programok ismertetése is szerepet kapott.

A kapcsolódó események október 28-án Rómában folytatódtak, elsősorban az Uniservitate hálózatban szereplő katolikus egyetemek rektorai és vezetői számára kialakított programokkal.

A nap első és kiemelkedő mozzanata XIV. Leó pápa általános audienciája volt, melyet követően a LUMSA Egyetemen folytatódott a menetrend. Az első ülésen Carlo Maria Polvani érsek, a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma titkára is megszólította a hallgatóságot. Beszédének középpontjában az Uniservitate küldetés szempontú jellegzetességeinek kidomborítása állt, mely által emberibb, szolidáris és szolgálatkész közeget építenek az egyetemek.

Délután az Uniservitate hét regionális központja tartott egységes módon felépített tájékoztatót. A prezentációkon Afrika, Ázsia és Óceánia, Közép- és Kelet-Európa, Latin-Amerika és a Karib-térség, az USA és Kanada, illetve Északnyugat- és Délnyugat-Európa képviselői ismertették elért eredményeiket, jövőbeli céljaikat és a lehetséges intézményesítési folyamatokra vonatkozó meglátásaikat. Az egyetemi vezetők legvégül egybehangzóan nyilvánították ki a programban való további elköteleződési szándékukat. Az október 28-i események résztvevője a Pázmány Péter Katolikus Egyetem részéről Vincze Krisztián külügyi és tudományszervezési rektorhelyettes volt.

A találkozón kirajzolódó szemlélet a katolikus felsőoktatás társadalmi küldetését a mindennapi tanulás és tanítás gyakorlatához kapcsolja.

A közösség javára fordított tudás, a figyelmes jelenlét és a tapasztalatok elmélyült feldolgozása olyan tanulási folyamatot teremthet, amelyben a szolgálat a szakmai és személyes fejlődés forrásává válik.

Szerző: Moldován Szilvia

Fotó: Uniservitate; Taléta (archiv)

Magyar Kurír