A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely előadása a szombathelyi premontrei gimnáziumban

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A fiatalok alkotta független alternatív színtársulat olyan szellemi műhelynek vallja magát, amely egyrészt kortárs tehetségeknek biztosít bemutatkozási lehetőséget, másrészt – a társulat honlapján feltüntetett hitvallás szerint – az előadások mellett oktatási és szociális projektek segítségével fiatalokat és felnőtteket egyaránt arra ösztönöz, hogy „felelős emberként keressék meg helyüket a társadalomban”.

A több hazai és nemzetközi díjjal is kitüntetett sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely, amely a világ számos nagyvárosában (Bangkok, Hamburg, Brüsszel, Bécs stb.) és megannyi erdélyi településen is bemutatkozott már, egy tíz ország huszonegy városát érintő, két hónapos európai körút keretében látogatott el a szombathelyi premontrei gimnáziumba. A társulatot 1993-ban alapította Solomon András, aki hat évig vezetője is volt a fiatalok csapatának. A stafétát 1999-ben Fazakas Mihály vette át: ő a társulat vezetése mellett rendezőként és tanárként is dolgozik. A színházműhely állandó tagjai (Benyhe Bernát, Bilibok Apollónia, Dorogics Bernadette, László Fruzsina, Major Erik, Mucha Oszkár, Sebestyén Eszter, valamint a munkát technikusként segítő Bernát Szilárd) mellett a sepsiszentgyörgyi társulat előadásain lépnek fel a helyi Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatának és a művészeti népiskola színészosztályának diákjai is.

Az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című darab, amelyet a premontreisek láthattak az iskola dísztermében ezen a szeptemberi délelőttön, a főként a fiatalokat érintő égető társadalmi problémák dokumentarista jellegű bemutatása. A társulat tagjai által közösen írt szövegkönyv elsősorban a színészek saját élményei alapján készült, de az egyes jelenetek mindannyiunk közös fájdalmát tükrözik vissza: szülő és gyerek, férfi és nő magányát, a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot, amelyből válasz nélkül maradt kérdések és kiáltások szakadnak fel.

A mintegy 340 fős diák nézőközönség döbbent csenddel fogadta a fiatal színészek bátor előadását, akik helyettünk mondják-sírják-kiáltják bele a világba, hogy baj van. A bemutató után néhány osztály számára lehetőség nyílt arra, hogy feltehessék kérdéseiket a rendezőnek, Fazakas Mihálynak. A 11. C tanulói először az előadásnak azokat az elemeit (jeleneteket, kellékeket) idézték fel, amelyek a legnagyobb hatással voltak rájuk, majd a rendező-tanárral közösen megkeresték azok lehetséges értelmezéseit. „A mai a 391. előadásunk volt, és ez a 391. előadás tulajdonképpen 340 különböző előadás volt egyszerre” – utalt ezzel Fazakas Mihály arra, hogy az előadással a művészek természetesen szeretnének valamit közvetíteni, kimondani, de valójában annyiféle értelmezése van, ahány nézője. A lényeg viszont ugyanaz: mi mindannyian visszatükrözői vagyunk annak a világnak, amelyben élünk. Tükör az életünk, az arcunk, a viszonyulásunk egymáshoz, önmagunkhoz, de tükör a művészi alkotás is, és a problémákra, amelyek mindannyiunk problémái, csak úgy találhatunk megoldást, ha bele merünk nézni ezekbe a tükrökbe, és merjük bennük meglátni önmagunkat.

Az Osonó Színházműhelyről itt tudhat meg többet.

Fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír